2010. február 21., vasárnap

Időjárásbemutató



Hótalpas túránk túravezetője azt ígérte, hogy időjárásbemutató lesz, vagyis hó, napsütés, szél, minden várható. Nos, ez a program nem teljesen valósult meg.

A kiindulási ponthoz érve felhős idő és majdnem plusz négy fok fogadott minket. A hótalpakat az olvadás miatt fel se tudtuk csatolni, a hátizsákhoz kellett erősítenünk őket (ami egyáltalán nem könnyű feladat!). Több száz métert mentünk már fölfelé, és Csaba már attól tartott, hogy a nyeregig vinni fogjuk a hótalpakat. Szerencsére az egyik idősebb túratárs elejtette a magáét, és ettől idegenvezetőnknek eszébe jutott, hogy miért is jöttünk. Felcsatoltuk a hótalpakat. Nekem persze pont egy selejtes jutott: hiányzott róla egy kis fém pöcök, amelynek funkcióját azóta se fedeztem fel, de senki nem használta semmire.

Amint felértünk a gerincre, a köd és a hóvihar keverékét találtuk. Felváltva játszottam azt, hogy a Delta elejének felfedezői meg hogy Sir Edmund Hillary vagyok. Ráadásul előttem egy olyan úriember ment, aki nem csatolta fel hótalpait és helyenként térdig süppedt a hóba, ezeket a süppedéseket pedig nekem kerülgetnem kellett. Ne kérdezzétek, miért cipel fel valaki egy pár qrva nehéz vas hótalpat a hegy tetejére, ha nem csatolja fel. Mondjuk annyiból jól jött, hogy amikor Csabának a hótalpán elszakadt egy szíj, kölcsönkérhette tőle az egyiket.

Végre elértünk a rendkívül informatív tájékoztató táblához (ld. második kép). Eddigre az egyik szőke lánynak, aki valami okból sose hord sapkát, divatos fehér csíkok keletkeztek a hajában, sőt még a szempillái is meghosszabbodtak. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy én túl jól tűrtem be a hajamat, ezért gyorsan kiszedtem néhány szálat - a mellékelt képen látható, hogy ez a terv később bevált.

Az erős hófúvásban kihagytuk a mellettünk levő csúcsot, hanem lemenekültünk a fenyőerdőbe. Itt szembejöttek szlovák kollégáink, akik lelkesen monologizáltak anyanyelvükön. Mindössze egyikük jött rá, hogy magyarok vagyunk, és megosztotta velünk magyar szókincsét, amely két kifejezésből állt: "nem tudom" és "pina". Utóbb hívta fel figyelmünket egyik útitársnőnk, hogy valamelyik szlovák hótalpas márkás(!) húsvágó bárdot hordott az oldalán, és megállapítottuk, hogy bizonyára emberáldozatra készülnek.

A köd ugyan nem oszlott (konkrétan az orrunkig láttunk), de mivel a vége nagyon lemaradt, az időt kitöltendő felmásztunk egy közeli csúcsra. Idegenvezetőnk ismét elmondta, merre mit nem látunk, lefelé menet pedig a szélfútta hóbuckák alatt medvéket véltünk felfedezni. A nyeregbe érve aztán megpillantottuk a medvét, aki lábán kék hótalpakkal feküdt egy kisméretű (azaz valószínűleg középméretű, csak hóval betemetett) fenyő mögött. Láttunkra a medve felállt, csatlakozott hozzánk és elmondta, hogy a lemaradtak közben beelőztek, így elindultunk lefelé. A köd nem szállt fel a nap hátralevő részében.

2010. február 17., szerda

Identitásválság?

Béla kollégámat megihlette a Véznák kontra dagik c. valóságshow: kitalálta, hogy egy sovány lánnyal mindketten egy hétig írják, mit ettek, majd cserélnek és a másik kajáját fogják enni. Ahogy tervezgették, Béla megkérdezte, hogy a sör meg ilyesmi is beleszámít-e.
- Igen, mindent le kell írnod, ami a gyomrodba kerül - felelte a lány. A lány barátja viszont helyesbített:
- Mindent azért nem...
Miután (Laci elképzeléseivel ellentétben) rájöttem, mire célozhatott a srác, jót derültem. Mikor rákérdeztek, mi történt, csak ennyit mondtam:
- Semmi, csak megindult a fantáziám.
Mire Béla:
- Nekem is.
Na most szerintetek rosszul tettem, hogy nem adtam meg neki a Meleg Háttér telefonszámát?

2010. február 16., kedd

Kényes témák

Az angol nyelvkönyvekben megfigyelhető az a tendencia, hogy igyekeznek az ellentmondásos vagy egyes hallgatók érzéseit esetleg sértő témákat fokozatosan kiszedni. Valószínűleg így került ki a későbbi kiadásokból a cigizés miatt lehordott iskolásfiú, a szellemirtó lelkész vagy a tök műveletlen amerikai turisták története. Az angol szerzők azonban nem számoltak azzal, hogy Magyarországon ártatlannak tűnő témák is problémásak lehetnek.

A tegnapi olvasmány témája a kölcsönszavak voltak, megvitatandó kérdésként pedig ez szerepelt: "A te anyanyelvedbe melyik nyelvekből kerültek kölcsönszavak?" A szokásos angol-török-latin lista mellett az egyik úriember benyögte: "sumér". Nem akarván vitába szállni, annyit tettem hozzá, hogy nem a nyelv eredetéről, hanem kölcsönszavairól van szó. Időközben valaki a küzdősportokra emlékezve bedobta a japánt is, a sumér mellett kardoskodó Józsi azonban letorkolta:
- Nem, nem. Ezek a nyelvek mind a magyarból származnak. A hunok telepítették be Indiát is, Japánt is, meg egész Európát. Az összes nyelv ebből származik.
Ezek után a csoport vegán tagját azzal próbálta megnyerni az elméletének, hogy közölte: Nimród királyunk volt az első vegetáriánus. Mikor óvatosan megjegyeztem, hogy ez nyilván Európára értendő, hiszen Indiában jóval régebb óta vannak vegetáriánusok, Józsi felháborodottan válaszolt:
- Hogy mondhatsz ilyet? Nimród fejedelem több százezer évvel ezelőtt (!) élt, akkor még Indiában nem volt senki! Indiát is mi telepítettük be!

Tanulság: ezt az olvasmányt a jövőben csak alapos megfontolás után fogom tanítani.

2010. február 14., vasárnap

"Ronda pulóver"-parti

A tegnapi buliba Hajnika egy testhezálló, barbirózsaszín, enyhén csillogó pulóverben és hozzáillő neszeszerrel érkezett. A szendvicsasztal mellett elmondta, hogy nem tud sokáig maradni, mert "ronda pulóver"-partiba megy.
-Ja, akkor ezért van rajtad ez az izé!-vágtam rá gondolkodás nélkül.
-Nem, még haza kell mennem átöltözni...
Miután Hajnika hazament átöltözni, úgy döntöttem, hogy ha nem is javítottam nála a népszerűségi indexemet, legalább van egy jó sztorim. Rögtön az első adandó alkalommal el is meséltem - zseniális döntés folyományaként éppen Adriánnak, aki hasonló színárnyalatú (bár javára legyen mondva, nem csillogó) pulóverben feszített. Utána persze már magyarázhattam, hogy meleg pasiknál kevesebb problémát látok az ilyesmiben, lévén identitásuk kifejező eszköze - szerintem nem hitte el, hogy komolyan így gondolom...

Villamosos történetek

1. Tegnap elhatároztam, hogy fogok magammal fényképezőgépet hordani, mert sose lehet tudni, mikor kerül az utamba fotótéma. Ugyanis a Jászai Mari téren állva azt láttam, hogy a megállóba begördül egy villamos. Régi típusú volt, néhány lufi lengedezett rajta, ablakában pedig ez a tábla:
"4-6V. Villamospótló járat."
Igazán örülök, hogy a BKV végre felismerte a villamospótló villamosok szükségességét. Ideje volna bevezetniük a HÉV-pótló HÉV-eket és a buszpótló buszokat is, nagyban megkönnyítenék a közlekedést.

2. Apuka és kisfia szóláncot játszik a villamoson.
Gyerek: kutya!
Apuka: arapapagáj! Jaj, az nem jó, akkor ly-nal kellene mondanod. Tudod, mit? Mondhatsz pontos j-vel is.
Sőt, írhatja is, ha már itt tartunk.

2010. február 11., csütörtök

2010. február 6., szombat

Csak a miénk

Balázs mintájára én is megosztok egy vendéglátós történetet.
Kollégák hívtak el egy, általam eddig nem ismert sörözőbe péntek este. Már rögtön sejtettem, hogy lesz valami komplikáció, mert megérkezésemkor Béla egy korsó sörrel kaptatott fel a földszinti bárpulttól azzal, hogy nem bírta kivárni, amíg a pincér kihozza a rendelését. Mint kiderült, a többiek már vagy félórája várták az italokat. Béla húzása viszont hatott, mert megjelent a pincér a maradék rendeléssel. A helyzetet kihasználva Roberta gyorsan rábeszélt, hogy osszam meg vele a ciderjét, mert különben ezer évet kell majd várnom. A pincér viszont úgy dönthetett, hogy megjavul, mert bejelentette:
- Lala vagyok, és ha bármi kell, keressetek meg. Ma egész este a tietek vagyok. Ha nem itt vagyok, akkor lent a bárpultnál vagy a konyhában.
Mondjuk örültünk az infónak, hogy nem kell elmennünk az állatkertig a megkeresésére, viszont a "tietek vagyok" felajánlást az asztal felém eső része (ahol rajtam kívül főleg fiúk ültek) nem kívánta igénybe venni. Fölmerült azonban, hogy ha már Lala nekünk szentelte az estéjét, ne hagyjuk unatkozni. Gyorsan kértünk is egy plusz poharat nekem, majd visszamondtuk, mikor kiderült, hogy Fruzsi ismeretlen okokból már kapott. A többiek megrendelték a kajákat, Lala pedig hatékonyságát bizonyítandó, perceken belül megjelent az evőeszközökkel és lecsapta őket Laci elé, aki pedig amúgy is elég morcos volt a ciderbe érthetetlen okból belehelyezett szívószál miatt. Béla rendelt még egy korsó sört a biztonság kedvéért, hátha Lala lelkesedése rövid ideig fog tartani. Amíg a kaja megérkezett, a két korsó sörtől már igen derűs hangulatú Béla elmesélte családja történetetét az ükapjától kezdődően, majd Flóriánnal versengve mesélték legkínosabb egyéjszakás kalandjaikat - ez azért mutatja, hogy kellett egy kicsit várni. Lala egész derűsen tűrte, hogy Roberta leszalassza őt ketchupért, és csak akkor tört meg némileg a lelkesedése, mikor Fruzsi megkérte, hogy melegítse meg a bruschettát.
- Egy évet lenyomtam Olaszban, de sose láttam olyat, hogy valaki melegen ette volna a bruschettát.
Lehet, hogy sokminden mást se látott Lala Olaszban, de sajnos tovább kellett állnom, így nem élvezhettem tovább szórakoztató társaságát.