Elköszönések

Köszönésekben én sem vagyok jó. Amikor rám köszönnek, általában valahol máshol jár az agyam, ezért képes vagyok kora reggel "jó estét"-tel, déli egy órakor "jó reggelt"-tel köszönni (ez utóbbi miatt hiszi néhány szomszédom, hogy hétalvó vagyok). Éppezért lelkes (kár)örömmel veszem tudomásul, ha valaki hasonló cipőben jár.

Péntek délután fél hat körül felhívott Hajnal. Röviden megbeszéltük a tanfolyam-adminisztrációt (azért röviden, mert egyikünk se érti). Miután arra jutottunk, hogy hétfőn megkérdezzük egy okosabb embertől (=tanfolyamfelelős), Hajnal imígyen búcsúzott:
-Hát akkor szia, jó éjszakát!
-Az még kicsit odébb van-feleltem nevetve.

Hajnal félóra múlva ismét felhívott. Ekkor már a buszon zötykölődtem hazafele, és azon nem túl kellemes kilátást latolgattam, hogy az estét az iparűzési adó-bevallás elkészítésével fogom tölteni. Hajnal ezt persze nem tudhatta, talán ezért is köszönt el ismét nem túl odaillően a beszélgetés végén:
-Hát akkor érezd jól magad!

Megpróbáltam, nem ment.

A papagájvirág

Reggel összefutottam Barbival a liftben. (Ez különleges világnap, máskor mindig késni szokott.) Kezében egy láthatóan növényi eredetű, hosszú zöld izé volt csomagolópapírban, végén néhány félig száradt kis színes nyelvecskével. Mivel nem emlékeztetett semmi általam ismert növényre, megkérdeztem, mi ez.
-Papagájvirág-felelte.-Behoztam az irodába, mert nem bírja az otthoni klímát.
Milyen kedves tőle, hogy így vigyáz a másoktól kapott virágra, de folytatta:
-Igazából holnap kell odaadnom, remélem, addig magához tér.

Bennem a velem született pesszimizmus rögtön megszólalt: és mi van, ha nem? Mi van, ha az irodai klíma se tetszik neki, vagy ha már reménytelen? (Délután egy virágboltban láttam papagájvirágot, ez alapján az utóbbit valószínűsítem.) Talán Barbi akkor elgondolkodik arról, hogy ajándékba szánt vágott virágot nem jó ötlet napokkal korábban megvenni?

Morvai

A telefonos etikettről szóló órán épp a téves hívást próbálom illusztrálni.
-Mit mondasz, ha azt hallod a telefonban, hogy "Jó napot kívánok, Bajnai Gordon vagyok, Morvai Krisztinával szeretnék beszélni"?
-Azt, hogy nem tudom adni.
-Na jó, de miért nem?
-Éppen parkol.

Mostoha időjárás

A mai délelőttöt a sportra szántam, és mivel az időjárás nem tűnt futásra alkalmasnak, az uszoda mellett döntöttem.

A hídon akkora szél fújt, hogy még esőkabát-esőnadrág-túrabakancs összeállításban is úgy éreztem magam, mint a felfedezők a Delta elején, csak hó nélkül, és én, aki mínusz fokokban is szabad ég alatt úszom, komolyan fontolóra vettem a fedett medencét. Szerencsére az élet megmentett ettől a kompromisszumtól, mert odaérkezve nagybetűs tábla hirdette, hogy a fedett medence a mai napon zárva. Sajnos a kiúszó szintén zárva volt, pedig ez lett volna a legalkalmasabb hely a törülköző stb. szárazon tartására. (Gy.k. a kiúszó kicsiny csatorna, amelynek egyik vége az uszoda épületében, egy fogasokkal ellátott helyiségben található, onnét vezet ki közvetlenül a kinti medencéhez.) Némi keresgélés után végül találtam kint egy padot, amely viszonylag védve volt az esőtől. Ide letettem a cuccaimat, aztán odavacogtam a medencéhez. A víz elsőre kellemesen melegebb volt, mint a levegő, viszont a szél miatt olykor nehéz volt irányt tartani (viszont hátszéllel jelentősen megnőtt a sebesség!) A szél által okozott igazi komplikációval azonban akkor szembesültem, amikor az úszás végeztével kijöttem a medencéből és kerestem a papucsomat - ám csak az egyik felét találtam meg.

Noha már többször fontolgattam másik papucs beszerzését (ennek ugyanis sima a talpa, és vizes kövön könnyű benne eltaknyolni), nem így terveztem megszabadulni az előzőtől. Azt rögtön gondoltam, hogy a szél vihette el, de hová? Visszamentem a medencébe és lemerültem, hátha megpillantom valahol az alján. (Utólag rájöttem, hogy ez fölösleges művelet volt, a műanyag papucs ugyanis - mint arról annó a vízitúrán is meggyőződhettem - fennmarad a felszínen.) Jobb híján úgy döntöttem, megkérdezem a bácsit az elsősegély-házikóban, hátha ő látta és eltette valahová. (Némi habozás után a papucskeresést elsősegélynek minősítettem azzal, hogy ha egy lábon kell beugrálnom az öltözőig, akkor megsérülnek az ízületeim.) A bácsi nem látta ugyan, de felajánlotta a segítségét. Ahogy kijött, én is megkerültem a házikót - és megpillantottam a rebellis lábbelit, amint a kiúszó vízén ringatózik, egy halom falevéllel körülvéve. Közöltem az örömhírt az elsősegély-bácsival, aki először felvetette, hogy hagyjuk ott, mert milyen jól mutat, de aztán előszedett egy hosszú nyélre erősített, lepkehálószerű izét és benyúlt vele. Sikerült is a papucs alá kerülnie, megemelte a hálót - és papucs nélkül húzta ki. A hálón ugyanis teljes hosszában lyuk tátongott. Elgondolkoztam, hogy ennek mi lehet a funkciója, de második merítésre a bácsinak sikerült kiemelnie a papucsot, én meg ezután nem kívántam kint maradni beszélgetni a metsző szélben. ami felöltözve sem volt kellemes, nemhogy fürdőruhában.

A nap megkoronázásaképpen egy rövid beszélgetés a szaunában egy fiú és egy lány közt.
fiú: Idő kell, amíg az ember bemelegszik. Én például az első 1000 méteren még tök merev vagyok. (Rövid szünet.) Mármint a karom.

Biztos jövő

Igyekszem az angol nyelvtan magyarázatakor valamiféle logikát sugallni a jelenségek mögött. Azonban a magyar logika nem feltétlenül felel meg az angolnak, mint az alábbi példa is mutatja. A kérdés: használhatunk-e egyszerű jelen időt jövőre vonatkoztatva?
Zs: Hát ha így megkérdezed, akkor biztos.
én: Helyes. És milyen helyzetekben?
Erre többfajta válasz érkezik, többségük nem is közelít.
én: Próbáljatok olyanfajta jövőre gondolni, ami annyira biztosan bekövetkezik, hogy akár jelennek is vehető.
A: Az apokalipszis.
én: Ennyire nem végzetszerű.
T: Például ha tudom, hogy a postás holnap 10-kor hozza a leveleket, mert mindig akkor szokta.
én: Ez már közelít, de az egyszerű jelent csak egy speciális esetben használjuk. Gondolkozzatok: mi az, ami abszolút biztosan bekövetkezik, és biztosan akkor?
Rájöttem, hogy átlag magyar ilyen úton nem fog eljutni a megfejtéshez, ezért hozzátettem:
én: Ne úgy gondolkozzatok, mint egy magyar, hanem mint egy amerikai. Mi az, amiben egy amerikai 100%-osan bízik?
Zs: Istenben. Ők többen hisznek, mint mi.
én: Nem erre gondoltam.
Zs: A szociális segélyben.
én: A menetrendben!
Itt a nyelvtani magyarázat kedvéért nem tettem utalást a New York-San Franciscói vonatra, amely a Középnyugatot befedő köd miatt 5 órás késéssel ért Salt Lake Citybe. T. azonban még mindig nem volt elégedett az eredménnyel.
T: És mi van az én postásommal?
én: Hát ő logikailag határeset, de ezt a szerkezetet általában járművekkel kapcsolatban használjuk.
G: És ha busszal jön?

Buzimozi litván módra

Vilniusban elég nehéz eltévedni. Főleg, ha az ember kap kis térképet, amelyen színes pöttyök jelzik a pride és az ahhoz kapcsolódó rendezvények helyszíneit. Bizakodva indultunk hát neki, hogy a meleg filmfesztivál nyitófilmjét megnézzük egy távol eső kis moziban. Gregnek ugyan azt mondta egy szerinte litvánnak látszó személy, hogy véletlenül felcseréltek két pöttyöt, tehát ne a kéknél, hanem a zöldnél keressük. Mivel azonban nem bíztam abban, hogy Greg felismer egy litvánt, úgy döntöttem, menjünk először a mozit jelölő kék pöttyhöz, a másik úgyis pár sarokra van tőle.

Mentünk is, de a kék pötty által jelölt ponton egyáltalán semmilyen közintézmény nem volt. Ekkor a zöld pöttyöt kezdtük keresni (a térkép szerint a meleg egyesület irodája). Belső udvarban volt, amelynek bejárata mellett majdnem elmentem, Frank találta meg. Mozi azonban nem volt odabent. Összeszedve a bátorságomat, megkérdeztem két szembejövő bőrdzsekist (a térképet úgy hajtogatva, hogy ne látszódjon a "Baltic Pride" fejléc), és ők el is igazítottak a mozihoz, ami a térkép kék pöttyétől nem messze, de pont ellenkező irányban volt található.

Tisztelettudóan odamentem a pénztárhoz, mert a szervezők azt mondták, hogy a vetítés ugyan ingyenes, de helyre szóló jegyet kell kérni. Ez is tévedésnek bizonyult; a néni rendkívül értetlenül közölte, hogy ma nincs előadás, nem tudok jegyet venni. Végre megértettem vele, hogy a fesztiválra jöttünk (ekkorra a film már elkezdődött), és a bejárathoz mentünk, ahol biztonsági őr fogadott minket. Fel kellett mutatni a részvételi bilétánkat, amely meghívóul szolgált - és amit Greg ottfelejtett a szállodában.

Persze Greg nem lett volna Greg, ha ezzel feladja. Először magyarázta a biztonsági embernek, hogy van ilyenje, csak nincs nála, aztán elővette a pénztárcáját.
-Nézze, van litván litasom, meg euróm, meg zlotym is, de meghívóm az nincs!
A biztonsági őr végül beengedte (nem a vesztegetési kísérletnek engedve, hanem mert valószínűleg arra a meggyőződésre jutott, hogy Greg nem lehet heteró), és elindultam befelé a terembe. Greg viszont vágyakozva nézegette a nyitó fogadásról hátramaradt borospoharakat, így megálltam az ajtóban. Ekkor jött a jegyszedő néni, aki bármely magyar színháznak/mozinak díszére vált volna.
-Már elkezdődött a film!-szólt ránk szigorúan.-El kell dönteniük, hogy bemennek, vagy kint maradnak!
Nem döntöttünk elég gyorsan, ezért ezt újból elismételte. Végül besurrantunk és ledobtuk magunkat az első sort képező díványra.

A film után (amelynek majdnem egyetlen pozitívuma az volt, hogy a főszereplő go-go táncos fiúkát Franknek hívták, így a mi Frankünket lehetett ugratni sötét múltjával) én ugyanarra akartam visszamenni, amerre jöttünk, Greg azonban fellázadt és ragaszkodott egy másik utcához. Mivel most már nem voltunk időhöz kötve, átadtam nekik a vezetést. Természetesen a főutcához érve összezavarodtak, hogy hol is vannak, és hosszasan vitatkozni kezdtek (kivéve Alejandrót, aki bor hatására elfelejt angolul, így nem szólt hozzá). Mikor meguntam, könnyedén bevetettem, hogy menjünk balra - és percek alatt kiértünk a szállodához vezető utcára.

Az este itt még nem ért véget, mert a fiúk éhesek voltak (ők nem vettek spenótos pogácsát délután, mint én), ezért betértünk egy éjjel-nappaliba. Nekem az útikönyv azt írta, hogy a litvánok nem köszönnek vissza a boltban, erre felkészítettem a többieket is, ehhez képest itt visszaköszönt az eladó. Miután mindenki bevásárolt és Alejandrót is előkerítettük a polcok közül (képes a legegyszerűbb alaprajzú boltokban is totálisan eltűnni - később a reptéri vámmentesben is eljátszotta, majdnem lekéstem miatta a gépet), meglepetve láttam, hogy Greg egy nagy műanyag dobozt szorongat, benne kicsi barna labdácskákkal.
-Ez micsoda?-kérdeztem.
-Nem tudom, valami sós kaja, legalábbis remélem.
Megnéztem a címkét, amelyen a doboz tartalma a következő világnyelveken szerepelt: litván, horvát, észt - és magyar. Meglepetésemben magyarul kiáltottam fel (ezen meg a többiek lepődtek meg). Viszont kitudódott, milyen szerencse, hogy velük voltam.

Amúgy kukoricapehelyből készült hagymás golyócskák voltak; megkóstoltam én is, baromi rosszak.

Totális higiénia

A Ferihegyi Repülőtér női vécéjének mosdórészében egy fertőtlenítő berendezés éktelenkedik a falon. A belőle kijövő folyadék - a felirat szerint - hatékonyan fertőtlenít egy csomó csúnya fertőzés ellen, mint például SARS, különféle hepatitiszek - és HIV-fertőzés.
Na most az utóbbiba belegondolva: tulajdonképpen akkor ezt hova kellene kenni??

Az aktív hallgatás újabb előnyei

A pszichológia, az antropológia, sőt a pedagógia területén is sokszor hangsúlyozzák az aktív hallgatás előnyeit, mármint hogy nem mondunk semmit (vagy semmi értelmeset), de mégis jelezzük a másiknak, hogy figyelünk rá. Én korábban már felfedeztem, hogy ez igen praktikus, ha az embernek fáj a torka és amúgy is nehéz lenne beszélni. A hétvégén viszont újabb előnyéről bizonyosodtam meg.

Kint voltam a telken és úgy döntöttem, lesarlózom a füvet a fölfelé vezető ösvényen, mert igencsak benőtte. Ezúttal az ösvény melletti telek tulajdonosai is kint voltak, és egyikük - maximum 4 éves - oda is jött nagypapájával megkérdezni, mit csinálok.
-Lenyírom a füvet, hogy könnyebben lehessen menni az úton-magyaráztam. A nagypapa erre vagy mondott valamit, amit nem hallottam meg, vagy nem is, mindenesetre következőleg ezt hallottam tőle:
-Nekünk is van, de nem működik. Pedig 40 ezer forint volt! De valami eltört benne és nem tudom megjavítani.
Döbbenten próbáltam rájönni, miről beszél - a sarlóról? Mitől (és hogyan) romolhatna el egy sarló? Vagy a kertkapuról, ami mögött álltak? De hát benne volt a kulcs, csak nem teszik bele, ha nem működik.
-Negyvenezer forintba került, és nem is működik!-ismételte a nagypapa, szemlátomást arra várva, hogy reagáljak valamit.

Szerencsére a kiskölyök továbblendítette a beszélgetést azzal, hogy rákérdezett, mi van a kezemben. A nagypapa örült, hogy bővítheti unokája szókincsét, úgyhogy megtanította neki a sarlót és elmagyarázta a sarló és a kasza közötti különbséget. Utána viszont ismét rátért a korábbi témájára, és azt is hiába reméltem, hogy ezúttal megemlíti a tárgy nevét.
-Nekünk is van, egészen új, és mégsem működik!
Ekkor döntöttem úgy, hogy bevetem az aktív hallgatás technikáját.
-És nem lehet megjavítani?-kérdeztem, pontosan tudva a választ.
-Nem lehet. Hazavittem, megpróbáltam, de eltört benne valami. Negyvenezer forintba került!
-Nahát, hogy mik vannak!-mondtam együttérzően, a nagypapa pedig elégedetten elindult az unokájával visszafele a szőlőbe.

Azóta sem tudom, mi került negyvenezer forintba. Pedig most már kíváncsi lennék.

Sínen vagyunk?

Trendi csávók dumálnak a villamoson. Az egyik az alábbi beszólással próbálta kifejezni, hogy társát lúzernek tartja:
-Ennyi erővel mehetsz és beteheted a fejedet a sínek alá!

Szerintem elég rossz állapotban levő vasútvonal kell ahhoz, hogy ezt végrehajtsa...