2010. augusztus 25., szerda

Cipó

Párbeszéd a pékségben:
-Egy félkilós rozscipót kérek szépen.
A kiszolgáló lányka elgondolkozva körülnéz.
-Olyan kereket szeretnél?
Lehet, hogy nyelvi hiányosságaim vannak, de én úgy tudtam, a cipó alapból kerek.

2010. augusztus 23., hétfő

Megint jönnek, kopogtatnak

Markus azt mondta, ötre visszaér. Ezért mikor ötkor megszólalt a csengő, biztos voltam benne, hogy ő az. Csak azt nem értettem, miért csönget, amikor van kulcsa.
-Mi történt?-kérdeztem és elővadásztam a kulcsomat (amit ezúttal pont azért nem hagytam a zárban, hogy ő be tudjon jönni). A nyitott ajtóban azonban egy jólöltözött és igen megdöbbent fiatalember állt.
-Semmi, csak hamarosan lesznek az önkormányzati választások, és ajánlószelvényeket gyűjtünk...
Ránéztem a kezében levő szórólapra: Jobbik. A kelleténél udvariasabban megköszöntem és becsuktam az ajtót.
Szinte azonnal meghallottam a kopogást.
-Már mondtam, hogy köszönöm, nem-közöltem kissé ingerülten, miközben kinyitottam az ajtót. A körfolyosón természetesen a szintén megdöbbent Markus állt.

2010. augusztus 22., vasárnap

Macskaváltó

Biztos azért, mert az elmúlt napokban sokat beszélgettem úszókkal, álmomban az úszóverseny regisztrációján önkénteskedtem. Egyszer csak megjelent négy macska és közölték, hogy ők indulni akarnak váltóban. Mondtuk nekik, hogy macskák nem nevezhetnek ("Micsoda diszkrimináció!"-jegyezte meg Előd, mikor elmondtam neki), és azon tűnődtünk, hogy minek akarna egy macska váltót (vagy ha már itt tartunk, bármit) úszni. De a macskák csak kitartóan álltak ott kék csíkos pólóban és csak nyávogtak, nyávogtak...

Ekkor fokozatosan felébredtem és tudatosult bennem: nem a négy álommacska nyávog a fülembe, hanem egy nagyon is valódi, aki követeli a reggelijét...

2010. augusztus 20., péntek

Részeg ember bármire képes

Nagy banzáj készülődik a János-hegyen. Már reggeli futásom alatt is láttam, hogy állítják fel a sátrakat, szedik elő a cuccokat, sminkelnek a bohócok.

Igen dicséretes módon, minden sátor mellett állt egy kék színű szemeteskuka. Az egyiken viszont meglepve fedeztem fel az alábbi figyelmeztető feliratot:
"Nem ivóvíz!"
Na igen, vigyázni kell, nehogy a megfelelően alkoholos állapotba került látogatók véletlenül kiigyák a szemetes tartalmát.

2010. augusztus 17., kedd

Soros álma megvalósult

A CEU könyvtárából lefele menet megláttam, hogy a nagyelőadó előtt állófogadás van. Egyetemista rutinomat felelevenítve csatlakoztam a csoportosuláshoz, hátha jut nekem is némi maradék. Le is csaptam egy szendvicsre (a bor már elfogyott sajnos), mikor egy fiatalember odalépett hozzám ismerkedési szándékkal.
-Szia! Te honnan jöttél?
-Én csak innen, Budapestről. És te?
-Én Szerbiából. Jártál már Szerbiában?
-Hát, csak átutazóban.
-Hova utaztál? Montenegróba, Horvátországba, Albániába?
-Görögországba.
-Görögországba?! Ugyan már. Senki nem utazik Görögországba.
-Hát én akkor utaztam-mutattam rá.
-Görögországban kirabolják az embert, az utazási iroda meg odavisz és nem hoz haza. Menjél inkább Horvátországba. Ott tökjó a tenger, és nyugodtan otthagyhatod a holmidat a strandon, nem viszi el senki.
-Én nem tengerparton szeretek nyaralni, hanem túrázni.
-Akkor mindenképpen Horvátországba menjél, ott vannak hegyek is.
-Most történetesen Szlovéniába készülök éppen.
-Ja, mondjuk hegyek ott is vannak-ismerte be némi gondolkodás után.-De Horvátországban nagyon klassz hegyek vannak.
-Milyen magasak?-kérdeztem gyanakodva.
-1000-2000 méter.-Azóta megnéztem a Nagy Világatlaszt, nem találtam 2000 méteres hegyet Horvátországban, de lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet. A fiatalember viszont úgy döntött, hogy ideje rátérni a lényegre.
-Fiúval vagy lánnyal mész Szlovéniába?
-Fiúval-feleltem, magamban jót derülve azon, hogy következtetése milyen távol esik a valóságtól. A srác bólintott, majd gyorsan körülnézett.
-Nézd, a többiek már indulnak. Mennem kell. Hát akkor szia!-és elhúzott.
A történetből csak azt nem értem, miért akart mindenáron Horvátországra rábeszélni. Ő is oda készül nyaralni? Vagy megvalósult Soros György álma, hogy a Közép-Európai Egyetem a volt szocialista országokban a demokráciát, a toleranciát és a békés egymás mellett élést fogja elősegíteni.

2010. augusztus 14., szombat

Keine Deutsch, bitte!

Nem tudok németül.

Eddigi életem során ez a tény nem okozott túl sok problémát, még akkor sem, amikor egyedül utazgattam német nyelvterületen; az emberek többsége tudott angolul, az általam ismert pár német szó pedig elegendő olyan dolgok elintézéséhez, mint vonatjegy-vásárlás, italrendelés vagy túravezetővel történő telefonos egyeztetés. A Gay Games során azonban sajnos ennél komolyabb feladatokkal szembesültem.

Kb. 2 héttel verseny előtt rákérdeztem a szervezőknél, hogy szereztek-e nekem szállást, mert mindenki más már levelezik a szállásadójával, én meg azt se tudom, ki lesz. Erre azt felelték, hogy nem küldtem vissza egy valamilyen nyilatkozatot (valóban nem küldtem vissza, meg se kaptam), ezért azt hitték, mégsem kell szállás, de majd próbálnak keresni valamit. Pánikszerűen kezdtem körbekérdezni, hátha valaki szállásadójánál van még hely, továbbá átvizsgáltam Köln térképét a legalkalmasabb hidat keresve. Barátaim is segítségemre siettek, Kármen például felajánlotta, hogy meditálni fog és lemegy hídba, hátha ezzel mellém állítja a természetfeletti erőket.

Szerencsére pár nap múlva megkaptam a címet. Írtam is egy szép hosszú bemutatkozó levelet angolul. A válasz, nagy riadalmamra, így kezdődött:
"I don't speak good English. I write to you in German."

Na most az ő levelét, szótár és logika segítségével, még csak-csak felfogtam, de a válasz már problémákat okozott. Végül úgy folytattuk le a levelezést, hogy én írtam valami primitív német szöveget (értsd: az általam ismert német szavakat benyomkodtam egy alapból svéd szövegbe és nagybetűvel írtam a főneveket), majd ezt valamelyik németül tudó barátom kijavította. Örömmel jelenthetem, hogy ezáltal a német nyelvtudásom is fejlődött: egy idő után minden mondat elejére raktam segédigét (oda is, ahová valószínűleg nem kellett volna), a hozzátartozó igét pedig a mondat végére tettem. Ettől már igen profinak kezdtem tűnni.

Úgy gondoltam, a szóbeli kommunikáció csak könnyebb lesz (lehet mutogatni és kevésbé fontos a nyelvtan), ezért végül nem vittem magammal német szótárat. Lehet, hogy rosszul tettem. Konstantinnak ugyanis láthatóan nem volt tapasztalata a nyelvét nem vagy alig beszélő személyekkel. Ha valamit nem értettem, elismételte ugyanazon szavakkal, kicsit hangosabban, az pedig eszébe se jutott, hogy mutogasson vagy nemzetközi szavakat használjon. Így elég érdekes félreértések keletkeztek. Pl. megkérdezte, hogy akarok-e menni XXX(=idegen szó) városnézésre. Mondtam, hogy igen, mire elkezdett töprengeni, hogy hogyan szerezzünk nekem XXX-t. Utóbb kiderült, hogy XXX=kerékpár (véletlenül sem hasonlít a nemzetközi "bicikli" szóra), és akkor gyorsan elmagyaráztam, hogy olyanra nem is akarok menni.

Egy másik alkalommal ő a számítógép előtt ült és kérdezett valamit, amiből semmit nem értettem. Ezt visszajeleztem neki, mire ismét megkérdeztem. Megint megmondtam, hogy nem értem, erre vállat vont és visszafordult a géphez. Pár perc múlva megláttam, hogy ráklikkel a "kikapcsolás" gombra. Ekkor úgy éreztem, ideje összevakarnom egy német(re emlékeztető) mondatot:
-Kann ich meine Email gesehen?
Mire Konstantin felháborodva fordult hátra és közölte, hogy ezt kérdezte tőlem kétszer is. Fenti kérdésében azonban az informatika egyetlen nemzetközi szava (email, internet, kompjuter stb.) sem szerepelt.

Nekem általában nem okoz nehézséget idegen nyelven beszélni (Koppenhágában hajnali fél kettőkor spanyolul társalogtam egy nicaraguai transznővel), de a német határozottan megviselt. Az első nap estéjére már hulla voltam. Konstantin másnaptól dolgozott, én pedig igyekeztem úgy intézni, hogy csak igen rövid időre találkozzunk reggel. Ez ment 3 napig, mikor is Konstantin kijelentette:
-I decided to try my English with you.
Előbb is eszébe juthatott volna...

Be kell hogy valljam, barátaimtól kevés érdemi segítséget vagy empátiát kaptam ezen nehéz időszak alatt. Többségükben jót derültek rajtam, és enyhe malíciával emlékeztettek, hogy én szeretem a kihívásokat. András egyenesen értetlenül állt nyelvi nehézségeim előtt.
-De hát hogyhogy nem értetted? Elvégre az angol meg a német rokon nyelv!
Ezen a ponton kellett volna egy káromkodásokkal sűrűn megtűzdelt svéd nyelvű monológot előadni neki, majd csodálkozni, hogy a német alapján hogyhogy nem érti. Sajnos ez a megoldás csak a fenti beszélgetést követő napon jutott eszembe.

Lehet azonban, hogy Andrásnak igaza van. Sztel ugyanis átküldte a linket annak az ausztriai menedékháznak a honlapjához, ahol angol, német és cseh nyelvű ismertető között lehet választani. Bármelyikre klikkeltem azonban, egy általam nem érthető és kifejezetten németnek tűnő szöveg ugrott elő.

Igaz lehet tehát, hogy a globalizáció hatására a nyelvek egyre inkább idomulnak egymáshoz. De miért pont a némethez??

2010. augusztus 3., kedd

Regiszträcio

Egy Gay Gamesre nem eleg elöre, interneten regiszträlni. Ott a helyszinen is el kell menni egy regiszträcios helyre, ahol megkapjuk a resztvevoi kartyankat, meg egy tornazsäkot benne mindenfele helyi buzimagazinokkal, ovszerekkel es egy olvashatatlan meretü betükkel irt programfüzettel, amelyböl a leglenyegesebb informäciok hiänyoznak.

Ez eddig teljesen oke. Akkor kezdett bonyolodni a dolog, amikor kiderült: a regiszträcio csak szombat d.u. 5-ig lesz nyitva. Ez erzekenyen erintett mindenkit, aki szombat este vagy meg kesobb szandekozott erkezni.

En magam a leendö häzigazdämat kerdeztem meg, hogy mit kell ilyenkor tenni. Ö utänajärt es azt mondta, hogy lehet meghatalmazässal regiszträlni valakit, aki ez esetben vigye a meghatalmazo utlevelmasolatät, meghatalmazäsät es a reszveteli dij befizeteset igazolo papirt. Rogton el is kezdtem keresni ilyen szemelyt. Sajnos csak Zsu jelentkezett e nemes feladatra, aki viszont Angliäbol jön, tehät nem fogom tudni szemelyesen odaadni neki. Elkezdtem tehät keresni egy mäsik embert, aki odaadja Zsunak a papirjaimat (vagy akär be is regiszträl helyböl, mert lehet, hogy akkor mär az egyszerübb). Közben a kezisek azt irtak, hogy nem is lehet meghatalmazässal regiszträlni. Erre elkezdtünk levlistän vitatkozni, hogy lehet vagy nem lehet, mignem Csaba kapott egy levelet, hogy tenyleg nem lehet. Viszont ällitolag vegig nyitva lesz a regiszträcio a versenyek alatt is. Ez majdnem mindenki problemäjät megoldotta, kiveve az enyemet. En ugyanis ugy szämoltam, hogy a repterröl a megnyitora meg pont odaerek. Csakhogy lehet-e regiszträlni a megnyiton? Ismet hazigazdamtol kertem segitseget, aki megkerdezte, es azt irta, hogy lehet. Megnyugodva keszülödtem az utra, mignem induläsom elötti esten kapom az emailt, hogy nem, megsem lesz regiszträcio a stadionban. Ezek utän mär vegkepp nem tudtam, van-e ertelme odamennem (regiszträcio nelkül nem engednek be a megnyitora). Szerencsere az elet megoldotta helyettem, mert a German Wings egy orat kesett. Akik ott voltak a megnyiton, egyöntetüen ällitjäk, hogy szar volt.

Vasärnap reggel elmentem es minden gond nelkül beregiszträltam. Akkor ez az info volt a helyes, gondoltam, amig össze nem futottam Györgyivel, akinek Vanda resztvevöi kärtyäja logott a nyakäban. Mint kiderült, ö meghatalmazässal regiszträlta Vandät - amit ugye ällitolag nem lehetett volna...

Csabät idezve: Szeretem a nagy es bonyolult versenyeket :-)))