Szkíta hagyomány és P. Mobil

Indulás előtt Milán még beszaladt a Corvinba pisilni. Kymi megvárta, míg beér, és csak ezután közölte, hogy amúgy nem fog menni a dolog, mert az áruházat felújítják. A csalódottan visszatérő Milán is ezt igazolta.
-Nem baj, majd megállunk valami benzinkútnál. Vagy McDonald’snál.- Ez utóbbi megjegyzés Milán szívatására szolgált; folyamatosan a gyorskajával ugratjuk, amióta a múltkor három hatalmas zacskónyi McReggelivel érkezett. Most azonban meglepő elhatározásról számolt be.
-Megfogadtam, hogy a születésnapomig nem megyek McDonald’sba.
-És kit küldesz be magad helyett?-érdeklődött Kymi.

Milán kénytelen volt fogadalmát megszegni, mert végül McDonald’snál álltunk meg vécélátogatásra. Azután irány Szentes. Megállapítottam, hogy szórakoztatóbb társasággal nem is utazhattam volna. Milán egyfolytában szívatta Imrét, Kymi viszont a telefonra volt rákattanva. Kedvese és annak gyermeke ugyanis pont a mi távollétünkben utazott fel Pestre és tervezte kényelembe helyezni magát Kyminél. A nap folyamán eleinte félórás, később még sűrűbb időközönként hallhattuk a beszámolót a terv aktuális állapotáról.
-Már fent vannak a vonaton.
-Nem késték le a csatlakozást.
-Már a metrón vannak.
-Most vágnak át a téren. Mondtam neki, hogy hívjon, ha bejutottak a lakásba.
Ennek igazán örülünk, gondoltuk mi, de reménykedtünk, hogy ezen utolsó próbatétel után abbamaradnak a hívások. Tévedtünk.
-A vízforraló? Igen, néha kicsit felmelegszik a füle. Ugye nem égetted meg magad? (…) Akkor sikerült teát csinálni. Jól van.
-Megtaláltad az ágyneműhuzatokat, ugye? Ott vannak a felső fiókban.
Végül már Kymi is kezdte sokallni a hívásokat. Milán megjegyezte:
-Látod, mégse kellett volna olyan díjcsomagot venni, amivel ingyen hívhatjátok egymást.

Kecskeméttől kezdett havazni, Szentesre érve pedig már szakadt. Ennek ellenére jó korán odaértünk, így még egy cukrászdát is beiktattunk a programba (mert mi mást is csinálna négy meleg, ha korábban ér oda valahová?) A kocsiból ugyan nem láttunk ilyen műintézményt, de leparkoltunk és elindultunk a sétálóutcán. A sztereotípiáknak megfelelően mi ketten leszbikusok vízálló kabátban jöttünk, Imre viszont elővette az esernyőjét és odaszólt Milánnak:
-Nem akarsz bejönni az ernyőm alá, hogy ne legyen még több olyan fehér a hajadban?

Öt pékség mellett elmentünk már, de cukrászda sehol. Felvetettem, hogy megkérdezhetnénk egy helyi lakost. A megkérdezett fiatal nő útba is igazított minket. Utasításait követve megpillantottunk egy tök másik cukrászdát, de aztán az általa reklámozott is meglett és azt választottuk, mert egy helybeli már csak tudja, mit ajánl. A süteményekkel nem is volt gond: széles választék (köztük pár általunk nem ismert termék is), barátságos felszolgáló. A dekoráció láttán azonban elállt a lélegzetünk. Nagy Magyarország térképek mindenütt, nemzeti zarándoklat plakátjai és egy poszter, amely szerint 1458. januárjában Mátyás királyt a Duna jegén ősi szittya szokás szerint királlyá avatták. Alatta bibliai idézetek sorakoztak, amelyek szerint a tengert befedte a jég. Nem tudom, utána mi történt; túlságosan lefoglalt az ősi szittya koronázási szokások, valamint a Duna tengerré válásának kérdése.

A cukrászdás néni segítőkészen, ám teljesen áttekinthetetlenül lerajzolta, hogy jutunk el a gimnáziumig. Miután kiléptünk az utcára, mindannyiunkban felmerült a kérdés:
-Szerintetek milyen képet vágott volna, ha megmondjuk, hogy kik vagyunk és miért jöttünk?
-Lehet, hogy nem is ért egyet ezzel a sok népnemzeti marhasággal. Ő csak alkalmazott.
-Hát azért, ha nagyon nem értene egyet, nem dolgozna ilyen helyen.
-Nem tudom, Szentes milyen hely munkalehetőségek szempontjából.
-Hát például van egy csomó pékség.

Milánnak is talán pékségi termékeket kellett volna fogyasztania kávé helyett, ugyanis ismét vécére akart menni. De most nem lehetett: oda kellett hajtanunk a gimnázium elé és megvárni a tanárnőt, aki átkísér az óra helyszínére. A gimnázium előtt helyből nem volt parkolóhely, csak úgy, hogy Imre félig felhajtott a járdára.
-Remélem, így csak fél parkolási díjat számolnak föl.
A tanárnő még sehol. Milán már az utcán vizelést fontolgatta, de Imre felhívta a figyelmét a lefagyás veszélyére. Kymi folyamatosan figyelte az előttünk álló épületből kilépő embereket és találgatta, melyik lehet a tanárnő, amíg fel nem világosítottuk, hogy a gimnázium épülete amúgy mogöttünk van. Végül megérkezett, akit vártunk, Imre lehajtott a járdáról (igen óvatosan, nehogy Milánnal „baleset” történjen) és követtük a másik autót egészen egy városszéli, igen lepukkadt épületig. Ez lenne a közösségi ház?

Felsiettünk a lépcsőn. Az emeleten fogvacogtató hideg és döbbenetes látvány fogadott. A hatalmas terem tele volt zsúfolva különböző fazonú, ócska székekkel (mint utóbb a tulaj elmondta, ha valaki hoz egy bútordarabot, az ingyen jöhet koncertre). Az egyetlen újnak tűnő tárgy egy dobszerkó a sarokban. A falakat 80-as évekbeli rockkoncertek (F. F. Miki, P. Mobil, satöbbi) plakátjai borították, a plafonról egy régi, de jó karban levő motor lógott. A polcokon számos tévé- és rádiókészülék, többségük mindannyiunknál idősebb. Az egyik oszlopon Kossuth-címeres „Állami Biztosító” felirat. Két hagyományos lemezjátszó állt a polc előtt, amelyen bakelit lemezek sorakoztak: Omega, Hofi, P. Mobil (ismét), Dolly Roll, meselemez…

Eklektikus hely ez a Szentes.

Elhalálozás

A mellettem ülő fiatalok az időjárás szervezetre gyakorolt hatásáról beszélgettek.
-Hidegben az emberek ingerlékenyek.
-Jó, de melegben meg gyakrabban halálozol el.

Hát nem tudom, keveseket ismerek, akik ez utóbbit rendszeresen művelik, időjárástól függetlenül.

Stex

Tóni kitalálta, hogy előadás után menjünk a Stexbe. KZ első reakciója rögtön a parkolás kérdése volt.
-Ott a Corvin-háznál lehet parkolni, nem?
-Ugyan már, olyan messze? Én általában csak megyek a körúton, aztán a közelben megállok. Mindig van parkolóhely.

Nos, ez az este lett a kivétel, amely erősíti a szabályt. Ahogy a Baross utcához közeledtünk, Tóni folyamatosan pásztázta a járdaszegélyt, de hiába. Végül befordult egy keresztutcába és visszament majdnem egészen a Corvinig, míg a kocsi vidéki utasai örömmel üdvözölték e rövid városnézést a nyolckerben. A körút Corvin melletti szakaszán persze megint nem volt hely. Tóni bekanyarodott egy újabb keresztutcába.
-Ha itt továbbmegyünk, pont odaérünk Attilához.
-Biztos nagyon örülne nekünk.
-Miért, tutira nem alszik. Valószínűleg nincs is egyedül.
Kikanyarodtunk a Baross utcára. Itt már látszott néhány ígéretesebb lyuk a parkoló autók között.
-Oda fogok beállni!-mutatott előre Tóni.
-Kivágjam a fát?-ajánlkozott segítőkészen Doki. Tóni ekkorra már talált egy újabb parkolóhelyet, de itt is csalódás várta.
-Ide meg ideparkolt a tűzcsap!
Visszaértünk a körútra, mentünk tovább a Blaha felé.
-Ha elérünk a Wesselényi utcához, tegyetek ki légyszi-kértem. Nem értünk el azonban odáig, mert ismét befordultunk, egyszer már végigjárt utcákon újabb kört leróva. Végül a Rigó utca sarkán ránk mosolygott a szerencse: igaz, hogy fel kellett hajtani a járdára és ott kerengeni egy darabig, de találtunk parkolóhelyet. Amint leállt a motor, megszólalt Tóni mobilja. Mint kiderült, a másik kocsi utasai már lecsekkolták az úticélt.
-Stornó az egész! Nincs hely a Stexben.

Nyelvészkedés a Gödöllői-dombságban

Míg Tóni az almáit rendezgette, Hörbi előresétált a peronon, de azonnal vissza is jött.
-Gyerekek, rossz helyen szálltunk le! Ez nem Erdőkertes!
-Még visszaszállhatunk-mozdultam a vonat felé, amely azonban épp akkor elindult és otthagyott minket.
-Ha nem Erdőkertes, akkor micsoda?-csodálkozott Tóni. Hörbi az állomáson található táblára mutatott, amelyen ez állt:


Miután úgy döntöttünk, hogy mégis jó helyen vagyunk, elindultunk. A faluban gyalogolva ugyan ismét elbizonytalanodtunk párszor, mert az egyik utcanévtáblán Erdőkertes, a másikon Veresegyház állt; szerencsére azonban a sárga négyzet jelzést sűrűn felfestették, a biztonság kedvéért rendszerint ugyanarra az oszlopra kétszer is. Így nem okozott gondot kiérnünk az erdőbe, és némi gyaloglás után megtaláltuk a Margita-kilátót. A betontorony tetejére valaki okosan magyar koronát illesztett, ettől minket az építmény nagy népnemzeti dildóra emlékeztetett. Míg mi Sanyival megmásztuk, Tóni sms-t küldött Péteréknek: "Üdvözlet a Margitáról!" Persze számított a félreolvasásra és be is jött. Péter csodálkozva írt vissza: "Mit kerestek ti Erdélyben?"

Ekkor Tóni éppen nem Erdélyben keresgélt, hanem a hátizsákjában, és előhúzott egy doboz bonbont. Igazi magyar különlegességként szerepelt: boros csoki. Mint kiderült, bor nemcsak mellette volt egy üvegben (már persze mielőtt Tóni kezébe került volna a csomag, mert akkor a bor igen gyorsan elfogyott), hanem a kis bonbonokban is. Amikor megkóstoltuk őket, a bornál némileg töményebb alkoholt fedeztünk fel belül. A dobozt jobban végigolvasva kiderült, hogy a csoki bort és/vagy borlikőrt tartalmaz (nem derült ki, hogy csak vagy is-is). Megkóstolva inkább likőrszerűnek éreztük a tölteléket. Pont 10 darab volt, tehát mindenkinek jutott kettő. Tóni az utolsót vette ki, azaz próbálta volna kivenni, de a bonbon valószínűleg megolvadt és beleragadt a papírba; mikor Tóni erősebben próbálkozott, a csokiburok eltört, a belseje kifolyt, a csokidarabok meg leestek a hóba. Otthagytuk őket az erdő állatainak (vagy Attilának, hátha erre jár valamikor).

A gödöllői egyetem gazdaságánál egy táblát találtunk, amelynek értelmében a biogazdaság megvalósulását az "Ökológiai földművelési növénytermesztési Célprogram" támogatta. Hörbi összevont szemöldökkel nézte a feliratot.
-Ez rosszul van írva. Vagy minden szót nagybetűvel kéne kezdeni, vagy egyiket sem.
-Nem tanultál angolul? A névelőket és az elöljárószókat nem kell nagybetűvel kezdeni!
-Ja értem, tehát a "földművelési növénytermesztési" a névelő és az elöljárószó!

Gödöllőre beérve kicsit lelassult a haladás, mert Hörbi és én minden kutyánál megálltunk barátkozni, Tónit viszont az építészet érdekelte.
-Az ott biztosan egy lakópark-mutatott jobbra, de mi csak egy üres telket láttunk.
-Persze, vakondoknak.
-Mi a "vakond" többes száma?
-"Vakondok". A "vakondok"-nak meg "vakondokok."
-És "látó-ondok" miért nincs?
-Hát azért, mert azt alapnak vesszük és ezért nem hangsúlyozzuk ki. Ez ugyanolyan, mint amikor azt mondják, "Pasolini, az ismert homoszexuális rendező", de olyat sose mondanak, hogy "Greenaway, a híres heteroszexuális rendező"...
-Miért, Greenaway heteroszexuális?
-Lehet, hogy nem, de érted, mire akarok kilyukadni.
-És "látóbél" sincsen. Pedig mondjuk az endoszkóp lehetne "látóbél".
-Nem inkább "bél-látó"?
-De hogy olyan, mint egy bél, nem?
-És a "vakmerő" ellentéte a "látógyáva"?
Satöbbi.

A HÉV-en ülve megállapítottuk, hogy a BKV is ad annyit a nyelvészetre, mint a MÁV. Ugyanis az egyik állomás restijén az alábbi felirat díszelgett:
"Nem csak vendégek részére fent tartott helység"
Jó látni, hogy Pest környékén egész települések lebegnek, méghozzá nem csak vendégek részére.

Magyar termék

Fölösleges volt ráírni az ischlerre nagy betűkkel, hogy "magyar termék". Ezt rögtön láttam amúgy is, nemcsak a nemzetiszínű ragasztószalagból, hanem abból is, hogy a műanyag dobozt még külön becsomagolták egy nejlonzacskóba, mintha ez lenne a legkörnyezetbarátabb anyag a világon. Igaz, így tovább tart kicsomagolni.

Beleharaptam az egyik sütibe, és határozott penészízt éreztem. Hátha csak ez az egy, gondoltam, és megkóstoltam egy másikat is. Ugyanolyan penészes. Mielőtt fölöslegesen vádoltam volna a gyártót, a biztonság kedvéért megnéztem a szavatossági címkét.

"Minőségét megőrzi: 2011.05.30."

Nem igazán akarom tudni, utána milyen lesz.