Kitka lelkesen osztotta meg velünk legújabb felfedezését, miszerint már nem a Mont Blanc Európa legmagasabb csúcsa.
-Miért, kinőtt egy hegy a földből valahol?-csodálkozott Zsanna.
-Nem, hanem most már az Elbruz-hegység is Európában van. Ott pedig 12 csúcs is magasabb a Mont Blancnál.
-Hogy került az Elbruz Európába?
-Hát tudod, az Uraltól délre képlékenyek Európa határai. Csak megegyezés kérdése, hogy hol húzódnak.
Szusa rögtön rátapintott a helyzetben rejlő diplomáciai problémára:
-És mit szóltak ehhez a franciák? Egyáltalán hogyan egyeztek bele?
István, aki hegymászóként képben van a témakörben, fellebbentette a titokról a fátylat.
-Tudjátok, az ilyesmiket nemzetközi bizottságok tárgyalják, ahol mindenki angolul beszél. A franciák viszont a legutóbbi időkig nem tudtak, vagy nem voltak hajlandóak, angolul megszólalni, és ezért kevésbé tudták érvényesíteni az érdekeiket.
Álljon ez a történet tanulságul mindenki számára, aki nem tartja fontosnak, hogy időt és energiát fektessen bele a nyelvtanulásba.
2011. május 31., kedd
2011. május 26., csütörtök
Mire jó a krav maga?
Srácok beszélgetnek az edzőteremben a krav maga-edzés előtt.
-Én ide is azért járok,hogy ne legyek depressziós.
-Hogyhogy?
-Azt olvastam, az embernek 15 érintésre van szüksége, különben depressziós lesz. Hát itt ötször hasba rúgnak, tízszer fejbe, és már meg is van a 15.
-Én ide is azért járok,hogy ne legyek depressziós.
-Hogyhogy?
-Azt olvastam, az embernek 15 érintésre van szüksége, különben depressziós lesz. Hát itt ötször hasba rúgnak, tízszer fejbe, és már meg is van a 15.
2011. május 20., péntek
Rejtély Csillebércen
Háttérinformáció: a 21-es (korábban 90-es, még korábban 21-es, annál is korábban 90-es) busz a Széll Kálmán tér (korábban Moszkva tér, még korábban Széll Kálmán tér, népi nevén Kalef) és Csillebérc (korábban is Csillebérc) között közlekedik. Van egy alváltozata, a 21A (korábban 90A, még korábban 21A, annál is korábban 21-es), amely ugyanazt az útvonalat követi, de csak a Normafáig, onnét visszafordul.
A mai reggeli futás végén Csillebércen lyukadtam ki, miután megmentettem egy szexuális zaklatás áldozatává vált őzsutát (láttomra ugyanis az őt üldöző bak irányt változtatott és elszaladt). Amikor a busz megérkezett, a sofőr nagy meglepetésemre levette a 21-es táblát, és 21A feliratú táblát tett a helyébe.
Na most a probléma ott van, hogy a 21A csak a Normafától jár, mi meg Csillebércen voltunk. Eltűnődtem, hogyan fogunk eljutni Csillebérctől Normafáig? Teleportálva? Mert ha úton, akkor ugyebár fölösleges lenne a táblát átcserélni a Széll Kálmán tér előtt.
A mai reggeli futás végén Csillebércen lyukadtam ki, miután megmentettem egy szexuális zaklatás áldozatává vált őzsutát (láttomra ugyanis az őt üldöző bak irányt változtatott és elszaladt). Amikor a busz megérkezett, a sofőr nagy meglepetésemre levette a 21-es táblát, és 21A feliratú táblát tett a helyébe.
Na most a probléma ott van, hogy a 21A csak a Normafától jár, mi meg Csillebércen voltunk. Eltűnődtem, hogyan fogunk eljutni Csillebérctől Normafáig? Teleportálva? Mert ha úton, akkor ugyebár fölösleges lenne a táblát átcserélni a Széll Kálmán tér előtt.
2011. május 18., szerda
Rehabilitálom a jogászokat
A jogászokat mindig is rendkívül unalmas embereknek tartottam. Rémálmaimban szokott előkerülni az a tanítványom, akivel minden péntek este kétszer másfél órát kellett (volna) beszélgetnem, sajnos azonban a szakmáján kívül semmilyen más érdeklődési területe nem volt. A tegnapi konferencia szervezőjének is hasonló tapasztalatai lehettek, mert a jogi szekciót úgy vezette fel, hogy „unalmas rész következik”. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Egyik előadónk rögtön egy meglepő bejelentéssel kezdte:
-Kivetítek egy számomra kedves gyűlöletbeszéd-fogalmat.
A szakmai érzelmek ilyen irányú megnyilvánulásának tulajdonképpen örültünk, ugyanis ő korábban egy olyan példát mondott a gyűlöletbeszédre, amely az alanyok keveredése folytán kicsit zavarosra sikeredett.
-Ha a melegbárból kilépve és „mocskos buzi”-t kiabálva ütnek meg, az gyűlöletbeszéd.
Ugyanő értesített minket egy különös reakcióról:
-Az Alkotmánybíróság azt mondta: „hagyjatok békén!”
Másik jogásznőnknek egyéb okokból akadt gondja az Alkotmánybírósággal, amikor arról beszélt, ki szorulna képzésre a gyűlölet-bűncselekmények ügyében:
-A rendőr néni vagy bácsi, a szocmunkás néni vagy bácsi, az alkotmánybíró… néni vagy bácsi.
Mint kiderült, a két jogásznő közösen tart egy „szexualitás és jog” tárgyú egyetemi kurzust. A hallgatók azonban igencsak meglepődnek, ugyanis:
-Az órán nagyon kevés szex van. A szexet máshol csináljuk.
Végül röviden kitérnék Kata előadására is, aki diákjai között készített felmérést.
-Érdekes, hogy nincsenek zsidó hallgatóim.
-Talán rejtőzködnek-vetette fel Judit. Kata továbbvitte a gondolatot:
-Vagy önmaguk előtt se vállalják fel.
Egyik előadónk rögtön egy meglepő bejelentéssel kezdte:
-Kivetítek egy számomra kedves gyűlöletbeszéd-fogalmat.
A szakmai érzelmek ilyen irányú megnyilvánulásának tulajdonképpen örültünk, ugyanis ő korábban egy olyan példát mondott a gyűlöletbeszédre, amely az alanyok keveredése folytán kicsit zavarosra sikeredett.
-Ha a melegbárból kilépve és „mocskos buzi”-t kiabálva ütnek meg, az gyűlöletbeszéd.
Ugyanő értesített minket egy különös reakcióról:
-Az Alkotmánybíróság azt mondta: „hagyjatok békén!”
Másik jogásznőnknek egyéb okokból akadt gondja az Alkotmánybírósággal, amikor arról beszélt, ki szorulna képzésre a gyűlölet-bűncselekmények ügyében:
-A rendőr néni vagy bácsi, a szocmunkás néni vagy bácsi, az alkotmánybíró… néni vagy bácsi.
Mint kiderült, a két jogásznő közösen tart egy „szexualitás és jog” tárgyú egyetemi kurzust. A hallgatók azonban igencsak meglepődnek, ugyanis:
-Az órán nagyon kevés szex van. A szexet máshol csináljuk.
Végül röviden kitérnék Kata előadására is, aki diákjai között készített felmérést.
-Érdekes, hogy nincsenek zsidó hallgatóim.
-Talán rejtőzködnek-vetette fel Judit. Kata továbbvitte a gondolatot:
-Vagy önmaguk előtt se vállalják fel.
2011. május 16., hétfő
Gyűjtsön ön is arcot
Egy masszőr reklámplakátján olvastam a következőt:
"Holt-tengeri sós masszázshoz ajándék arc, vagy talpmasszázs választható."
Milyen fantasztikus lehetőség! Ha valaki elégedetlen az arcával vagy már unja, a holt-tengeri sós masszázshoz kaphat egy másikat ajándékba. Ha gyakran jár masszázsra, egész gyűjteményt is csinálhat belőlük. Ráadásul - ellentétben a plasztikai műtéttel - bármikor visszaveheti a régit.
"Holt-tengeri sós masszázshoz ajándék arc, vagy talpmasszázs választható."
Milyen fantasztikus lehetőség! Ha valaki elégedetlen az arcával vagy már unja, a holt-tengeri sós masszázshoz kaphat egy másikat ajándékba. Ha gyakran jár masszázsra, egész gyűjteményt is csinálhat belőlük. Ráadásul - ellentétben a plasztikai műtéttel - bármikor visszaveheti a régit.
2011. május 12., csütörtök
Eltévedt
Kristóf olyan pánikszerűen ugrott be az ablakon, hogy rögtön tudtam: minden élőlények legszörnyűbbike, egy EMBER mászkál odakint a lépcsőházban.
-Tisztára úgy hangzott, mintha lenyomtad volna a kilincset és úgy akartál volna bejönni-jegyeztem meg elismerően. Kristóf továbbra is az ajtót bámulta, amelynek túloldaláról furcsa pittyegő hangok hallatszottak. Gyanakodva indultam el kifelé – pár órával korábban már kaptam egy rossz egészségi állapotú egeret, és noha ez a mostani gépi hangnak tűnt, az a gondolat sem nyugtatott meg túlságosan, hogy macskám esetleg egy véletlenül megtalált levélbombát hozott nekem ajándékba. Az ablakot kihajolva csaknem nekiütköztem egy bosszús külsejű lánynak, aki közvetlen előtte állt és sms-t írt (innen a csipogás). Ezután legnagyobb meglepetésemre az ajtóhoz nyúlt és lenyomta a kilincset.
-Helló-szóltam oda neki. Láthatóan csak ekkor vett észre, és konstatálta, hogy nem az vagyok, akire számított.
-Ja, bocs-kapott észbe és gyorsan elhúzott egy másik emeletre.
-Tisztára úgy hangzott, mintha lenyomtad volna a kilincset és úgy akartál volna bejönni-jegyeztem meg elismerően. Kristóf továbbra is az ajtót bámulta, amelynek túloldaláról furcsa pittyegő hangok hallatszottak. Gyanakodva indultam el kifelé – pár órával korábban már kaptam egy rossz egészségi állapotú egeret, és noha ez a mostani gépi hangnak tűnt, az a gondolat sem nyugtatott meg túlságosan, hogy macskám esetleg egy véletlenül megtalált levélbombát hozott nekem ajándékba. Az ablakot kihajolva csaknem nekiütköztem egy bosszús külsejű lánynak, aki közvetlen előtte állt és sms-t írt (innen a csipogás). Ezután legnagyobb meglepetésemre az ajtóhoz nyúlt és lenyomta a kilincset.
-Helló-szóltam oda neki. Láthatóan csak ekkor vett észre, és konstatálta, hogy nem az vagyok, akire számított.
-Ja, bocs-kapott észbe és gyorsan elhúzott egy másik emeletre.
2011. május 7., szombat
A berendezés marad
Szokatlanul kulturált vonatunk volt: a vécében WC-papír sőt szappan, és a kis asztalkákat a fülkében is gond nélkül sikerült felhajtani vízszintes állapotba. Dóri az övét föl- majd lehajtotta, de a második alkalommal már nem sikerült lecsuknia.
-Az előbb lecsuktad, nem?
-Igen, de nem tudom, hogyan.
Megpróbálkoztam én is, de nem ment. Felnyitottam a saját asztalkámat is, hátha Dórié ment tönkre, de ugyanez történt. Büszkén jelenthetem azonban, hogy addig kísérleteztem, míg megtaláltam a megoldást: meg kellett nyomni valamit…
Másnap az innivalók okoztak problémát. Reggelinél Dóri csészéjébe túl kevés forró vizet töltött a gép, ezért megnyomta még egyszer; ekkor viszont túlcsordult. Amikor én próbálkoztam a művelettel, már óvatosabb voltam: amikor a csésze tele lett, óvatosan elhúztam. Sajnos nem számoltam a csészealjjal, amelyben így kisebb tó keletkezett.
A konferenciaterembe érve ásványvizes üvegek és elegáns vonalú borospoharak vártak minket. Az első pohár azonban, amelybe vizet töltöttek, elegánsan széttört a megdöbbent résztvevő kezében, ezért a szervezők megkértek minket, hogy a továbbiakban üvegből igyuk a vizet. Egyesek ebédnél mégis visszapártoltak a poharakhoz, elsősorban azért, hogy kipróbálhassák a tányérok szélére szerelt műanyag pohártartókat. Én azonban nem mertem kísérletet tenni, miután Chris egy könnyed érintésére a pohártartó azonnal levált a tányérról.
Mindez nem jelenti azt persze, hogy ne vettem volna ki részem a berendezés rongálásából. Este az alapozómat ügyesen az íróasztal fölött nyitottam ki, elfeledve, hogy korábban nyílásával lefelé tartózkodott a táskámban (az alapozó, nem az asztal). Örömmel jelenthetem, hogy alapozóm tartósan tapad, ugyanis a nyomát nem sikerült az asztalról letörölni. (Utóbb egy hasonló menetet eljátszottam a testápolómmal is, de az csak a pulóveremre csöpögött rá, amit plussz 20 fokban úgyse terveztem fölvenni.)
Szombat este nem a saját hotelszobámban lyukadtam ki. Már kezdtünk belemelegedni a dolgokba, mikor bájos partnernőm hirtelen felocsúdott.
-Úristen, ki kell húznom az internetkábelt!
(Merthogy állítólag csak este 10-ig ingyenes.)
-Az előbb lecsuktad, nem?
-Igen, de nem tudom, hogyan.
Megpróbálkoztam én is, de nem ment. Felnyitottam a saját asztalkámat is, hátha Dórié ment tönkre, de ugyanez történt. Büszkén jelenthetem azonban, hogy addig kísérleteztem, míg megtaláltam a megoldást: meg kellett nyomni valamit…
Másnap az innivalók okoztak problémát. Reggelinél Dóri csészéjébe túl kevés forró vizet töltött a gép, ezért megnyomta még egyszer; ekkor viszont túlcsordult. Amikor én próbálkoztam a művelettel, már óvatosabb voltam: amikor a csésze tele lett, óvatosan elhúztam. Sajnos nem számoltam a csészealjjal, amelyben így kisebb tó keletkezett.
A konferenciaterembe érve ásványvizes üvegek és elegáns vonalú borospoharak vártak minket. Az első pohár azonban, amelybe vizet töltöttek, elegánsan széttört a megdöbbent résztvevő kezében, ezért a szervezők megkértek minket, hogy a továbbiakban üvegből igyuk a vizet. Egyesek ebédnél mégis visszapártoltak a poharakhoz, elsősorban azért, hogy kipróbálhassák a tányérok szélére szerelt műanyag pohártartókat. Én azonban nem mertem kísérletet tenni, miután Chris egy könnyed érintésére a pohártartó azonnal levált a tányérról.
Mindez nem jelenti azt persze, hogy ne vettem volna ki részem a berendezés rongálásából. Este az alapozómat ügyesen az íróasztal fölött nyitottam ki, elfeledve, hogy korábban nyílásával lefelé tartózkodott a táskámban (az alapozó, nem az asztal). Örömmel jelenthetem, hogy alapozóm tartósan tapad, ugyanis a nyomát nem sikerült az asztalról letörölni. (Utóbb egy hasonló menetet eljátszottam a testápolómmal is, de az csak a pulóveremre csöpögött rá, amit plussz 20 fokban úgyse terveztem fölvenni.)
Szombat este nem a saját hotelszobámban lyukadtam ki. Már kezdtünk belemelegedni a dolgokba, mikor bájos partnernőm hirtelen felocsúdott.
-Úristen, ki kell húznom az internetkábelt!
(Merthogy állítólag csak este 10-ig ingyenes.)
Ne nézz a szappan szemébe és egyéb információk
Szlovéniában mindenki tud angolul. Vagy mégse? Egy nemzetközi konferencián, ahol sok országból jönnek a résztvevők, az angolul tudók sok meglepő dolgot hallhatnak-láthatnak. Ebből gyűjtöttem most egy csokorra valót angolul tudó olvasóim kedvéért.
Kezdődött a meglepetés a szállodában, ahol a folyékony szappanon az alábbiakat olvashattuk:
„Avoid eye contact!”
Egy szlovén előadó különös átalakulásokat vázolt fel előadása során:
„We became 335 respondents.”
„The story is about two penguins who become an egg.”
„25% of teachers have talked about same-sex families in children.”
A horvát homofóbia-kérdőív válaszadói viszont egy érdekes állítással találták szemben magukat:
„Homosexuality discusses me.”
A magyarázat talán abban rejlik, hogy horvát előadónk a jövőbe lát, mint az alábbi mondatából kiderült:
„Croatia has a tremendous anti-discrimination law, which is one of the best in the EU.”
A kerekasztal-beszélgetés előtt meglepve értesültünk, hogy „there are representative of tree countries here.”
A nyelvi kompetenciát mutatja viszont, ahogyan Roman nagyon igyekezett, hogy ne használjon csúnya szavakat illusztris külföldi vendégünk jelenlétében:
„To be honest, I don’t give a sh… fuck.”
Kezdődött a meglepetés a szállodában, ahol a folyékony szappanon az alábbiakat olvashattuk:
„Avoid eye contact!”
Egy szlovén előadó különös átalakulásokat vázolt fel előadása során:
„We became 335 respondents.”
„The story is about two penguins who become an egg.”
„25% of teachers have talked about same-sex families in children.”
A horvát homofóbia-kérdőív válaszadói viszont egy érdekes állítással találták szemben magukat:
„Homosexuality discusses me.”
A magyarázat talán abban rejlik, hogy horvát előadónk a jövőbe lát, mint az alábbi mondatából kiderült:
„Croatia has a tremendous anti-discrimination law, which is one of the best in the EU.”
A kerekasztal-beszélgetés előtt meglepve értesültünk, hogy „there are representative of tree countries here.”
A nyelvi kompetenciát mutatja viszont, ahogyan Roman nagyon igyekezett, hogy ne használjon csúnya szavakat illusztris külföldi vendégünk jelenlétében:
„To be honest, I don’t give a sh… fuck.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
