2011. július 31., vasárnap

Allergia infó

Nyilván az allergiások kedvéért tüntették fel a mogyoróvajas üvegen az alábbi infót:
"Mogyorót tartalmaz."

Azon gondolkodtam, nincs-e véletlenül szőlőallergia. Mert nagyon megkönnyítené a borvásárlást, ha a borosüvegeken feltüntetnék, hogy "szőlőt tartalmaz" (esetleg: "nyomokban szőlőt tartalmazhat").

2011. július 30., szombat

Mi történik a heteró férfiakkal?

Az alábbi történet ismeretéhez tudni kell, hogy Tamás a "megbaszni" szót meglehetősen tág értelemben használja, különböző (meglepő módon általában negatív) dolgokra.

Linával és Katival épp arról beszélgettünk, hogy a heteró férfiak körében nagyobb mértékű a homofóbia, mint a heteró nők közt, amikor Tamás megérkezett. Lina rögtön kisietett elé.
-Jó, hogy jössz, épp a heteró férfiakról beszélünk-fogadta.
-Nem tudom, hogy azok milyenek-hangzott a meglepő válasz, majd Tamás kétségbeesve mutatta fel az autóján talált mikuláscsomagot.-Ez nem igaz! Már megint megbasztak!

Na, így már összeáll a kép.

2011. július 28., csütörtök

Gay Amsterdam

Buta módon itthon felejtettem az Amszterdam térképeimet. Ezért be kellett szereznünk egyet a turistainformációban: az ember bedobott az automatába 2,5 eurót, mire az kiköpött egy gyógyszeresdobozt, abban volt a térkép. (Andrásnak jól jött, bele tudta tenni a gyógyszerét.) Mindezért az árért még vízhatlan se volt, mint az egész napos eső végére megtudtuk.

El akartam menni a meleg könyvesboltba, ami emlékeim szerint egy csatorna partján állt. Csak nem emlékeztem, melyikén. A Homomonumentnél szerencsére találtunk egy meleg információs bódét, ahol a nem túl elhivatott fiúkák teljesen más irányba küldtek, mint gondoltam. Szívem szerint megkértem volna, hogy mutassák meg a melegtérképen, de ez ingyen kissé pofátlanság lett volna, lévén az is 2,5 euróba került, ennyit meg nem akartam kiadni érte.

A zavaros útbaigazítás ellenére odataláltunk a Vrolijkhoz. Persze én a másik boltra gondoltam, de megelégedtem ezzel is. A kedves boltos úriember hagyta, hogy ötvenszer végignézzük az összes könyvet és DVD-t, majd minden vásárlás nélkül megkérdezzük, hogy hol van a közelben meleg kávézó (eddigre már szarrá áztunk és eszünkbe sem jutott tovább városnézni).
-Adok egy melegtérképet, ingyenes-halászta elő ugyanazt a tárgyat, amit a bódéban 2,5 euróért vesztegettek. Még ajánlott is egy új bárt a közelben, aminek Prik a neve, de ez állítólag hollandul mást jelent. Jósága elnyerte jutalmát, mert végül mégis vettem tőle egy Sarah Waters-regényt, majd elindultunk a Prikbe.

Könnyen odataláltunk, mert a csapos fiúk épp akkor hordták ki a kinti asztalokat (bár ennek a felhőszakadásban nem sok értelmét láttuk). Kifejezetten kedves helynek találtuk; Andrást némileg meglepte, hogy a női vécébe tartók pont rálátnak a piszoárra, de nyilván a buzibosziknak is kívántak némi örömet szerezni. A kínálatban stílszerűen rózsaszín sör is szerepelt, ami a belga cseresznyés sör némileg élvezhetőbb változatának bizonyult. András hamarosan azt is megtapasztalta, hogy ha valaki egy melegbárban rózsaszín sört iszik, az nem sokáig marad ivócimbora nélkül:



(A macska amúgy először jólnevelten egy bárszékre ült, majd miután nem vették fel a rendelését, a pultra ugrott és ott kezdett sétálgatni. Ekkor kapta meg a pohár jeget, mire jólnevelten ismét lemászott egy székre.)

2011. július 25., hétfő

Telefonos segítség számítógép-használathoz

Az alábbi telefonbeszélgetést, azaz annak egyik oldalát sikerült ma hallanom apám és egyik barátnője között.
-A ctrl-alt-delt próbáltad? ... Oké, értem, hogy nem csinál semmit. Próbáld a ctrl-alt-delt. ... Az három billentyű. Nyomd meg őket és nézd meg, mi történik. ... A ctrl a billentyűzet bal alsó sarkában van, az alt... Egyszerre kéne megnyomni őket. Igen, mind a hármat. ... Hát akkor tedd le a macskát az öledből!

2011. július 11., hétfő

Az állatok itatása nem tilos, de nem mindig szerencsés

Kis Rohadék egyik kicsinyének már nyitva volt a szeme, a másik épp akkor kezdte nyitogatni, mikor odaértünk. Én persze kötelességemnek éreztem rögzíteni e történelmi pillanatot. Sajnos a vaku villanása annyira traumatizálta szegény állatkát, hogy inkább feladta a szemkinyitós projektet és egész ottlétünk alatt félszemű maradt.


Persze egy ilyen kis jószág fél szemmel is tündéri. Ezt még az amúgy macskagyűlölő Kati is elismerte:
-Most még aranyosak, aztán később macska lesz belőlük.

Az újszülöttek ellenére a hétvége sztárja egyértelműen Toporka volt. Ez az elragadó burmamacska, társával ellentétben, teljesen idomult az emberekhez és azok életformájához. Reggel például Gábor a nagy melegre való tekintettel egy pohár vizet készített a földre a széke mellé. Mikor azonban inni akart volna, felfedezte, hogy megelőzték:


De ez persze érthető, az állatok is szenvednek a melegtől. Ez vezette Pétert, amikor reggel vizet adott a kapu elé tévedt, kóbornak látszó kutyának. Az eb bejött a kertbe – ezzel a frászt hozva Ráhelre, aki pitbullnak vélte – aztán hamar eltűnt. Nem örökre, mint kiderült. Túránk kezdetén elhaladtunk egy fogadó mellett, ahonnét egyszer csak a reggel megitatott kutya rontott elő. Vélhetően az itatást az örökbefogadás jeleként értelmezte, mert csatlakozott hozzánk, és becsülettel végigjárta velünk a teljes 10 kilométert, 34 fokban. Igaz, ő nálunk könnyebben lehűtötte magát: belefeküdt az úton csodával határos módon megmaradt pocsolyákba, majd rohant tovább utánunk, futás közben sárral lefröcskölve a mellette haladókat. Kati jócskán kapott ebből az „ajándék”-ból, pedig nagyon nem vágyott rá. Ezért mikor az eb beledagonyázott egy különösen nagy pocsolyába, Kati hátrapillantott, majd futásnak eredt, hogy mentse a bőrét – legalább tisztaság szempontjából.

Anonim kérdések és vécéajtó

János már az elején figyelmeztetett minket a WC-ajtó sajátosságaira.
-A vécéajtót bezárhatod, de ne lepődj meg, ha nem tudod kinyitni. Mert egyébként könnyű, csak nehéz.
A biztonság kedvéért csináltunk is papírból egy „foglalt” táblát, amit ráakasztottunk a kilincsre. Nem mindenki bízott azonban benne, másnapra különben is elszakadt. Ezért inkább bezártam magam mögött az ajtót – ám mikor ki akartam jönni, a kilincs mint eltört végtag lefittyedt. Már azt fontolgattam, hogyan mászom ki az ablakon, de az instrukciók segítségével sikerült az ajtón kijutnom. Pár óra múlva derűsen figyeltem, amint András, majd Kati egyik fia megismétli ugyanezt a műveletet.

Nemcsak a vécéajtó volt velem szemben kritikus, amint az alábbi párbeszédből is kiviláglik.
Én: Egyetlen Tamással sem tervezek összejönni.
Tomi: Ezt a Tamások nevében köszönjük.

Attila azonban még több kritikát kapott. Ennek első oka lyukacsos neonzöld pólója volt. Ida elismerően tekintett végig rajta.
-Látom, te vagy az egyetlen, aki készült rá, hogy kirándulunk és eleve szúnyoghálóban jött.
A második pofont akkor kapta, amikor asztalra tette a vegetáriánus vacsorát. Anna lelkesen kiáltott fel:
-Jaj, én imádom az ilyen égett kajákat!
Attila másnapi első süteménye szintén elszenesedett, bár csak kívül. A másodikhoz azonban nagy reményeket fűzött, legalábbis erre vonatkozhatott felkiáltása, miután benézett a sütőbe.
-Jaj, de szép!
-Ezt valószínűleg nem a macskára mondta-jegyeztem meg (ezzel nem a macskát, hanem Attilát minősítve). János rögtön adott magyarázatot is:
-Nem, én léptem be a szobába.

A szellemes megjegyzéseknek azonban az a játék szolgáltatta a legjobb alapot, amelyben cédulákra anonim kérdéseket írtunk egymásnak. Íme néhány kérdés a rá adott válaszokkal.

„Milyen nyelveken beszélsz?”
Dementia: Magyarul is gyengén.

„Bandi, miért volt rózsaszín a nyakkendőd?”
Bandi: Lila volt.

„Mikor érzed azt, hogy nem tudsz kommunikálni valakivel?”
Ida: Időnként.

"Mi a legjobb tulajdonságod?"
Dementia: Melyiket mondjam?

„Mi a legszebb emléked a munkahelyedről?”
Bandi: A büfé.

„Megcsalnád a férjedet?”
Csilla: Nézzetek már ki, könyörgöm, ott áll a verandán!

2011. július 8., péntek

Nem terminátor

Egy bezárt üzletnek tűnő ajtón a következő feliratot pillantottam meg:
"Bio teknőc"
Elgondolkodtam: milyen a nem bio? Ha eltekintünk az esetleges műanyag vagy plüss változatoktól, ez azt jelenti vajon, hogy nem mesterségesen létrehozott robotról van szó (vagy valamiféle cyborg-változatról, mondjuk mesterséges páncéllal), hanem olyanról, aki ilyen formában született, és még plasztikai műtéten sem esett át? Az ilyen teknőc valóban ritkaság lehet.

2011. július 7., csütörtök

Fantommacskák

Sajnálattal hallottam, hogy Karló nem jön velünk a hétvégén János nyaralójába.
-Akkor nem fogsz találkozni János macskáival sem!
-Én már találkoztam János macskáival.
-Tényleg? Mikor?
-Hát amikor a múltkor lementünk hozzá egy vasárnap.
-De akkor a macskák még Pesten voltak! Csak később vitte le őket.
-Tényleg? Bennem tisztára az van, hogy ott ültek az egyik sarokban...

2011. július 3., vasárnap

Spongyabob jégkockanadrág

Amikor a nyári bobpályához értünk, Gazsi először is népszámlálást tartott.
-Egy, kettő, három… várjatok, az előbb állt itt is valaki. Ja, lehet, hogy én.

Míg a korábbi múzeumi programok kevés érdeklődést keltettek, a bobozást csak hárman terveztük kihagyni. Míg a többiek odamentek a pénztárhoz, hogy a legolcsóbb lehetőséget kikalkulálják, mi beálltunk a büfébe forró csokiért. Jó sok tejszínhabot is kaptunk rá, viszont a kiskanalat úgy kellett kérnünk, és akkor is csak középen lyukas műanyag pálcikát adtak. Mégsem foglalt le minket teljesen az, hogyan fogjuk lyukas kanállal leenni a csokiról a tejszínhabot, időközben ugyanis eleredt az eső. Szerencsére a büfé asztalai fölött három ponyva is állt (bár a szélső fel volt tekerve). Egy gyors sprinteléssel bevettük magunkat a legszélső ponyva alá, majd jót derültünk Gazsiékon, akik a pénztártól szintén futva célozták meg – azt az asztalt, amely fölött fel volt tekerve a ponyva. Már majdnem le is telepedtek, mire érzékelték, hogy valami nem stimmel, és csatlakoztak hozzánk.

Az eső jégesőbe váltott; akkora jégdarabkák hullottak körülöttünk, mint a (nagyobbik) borostyán fülbevalómban a kő. A szél miatt lassan már a ponyva se nyújtott menedéket. Egyik túratársunk csodálkozva vizsgálgatta az előtte álló műanyag pohár tartalmát.
-Jé, jegeskávé!
A büfétulajdonos felajánlotta, hogy húzódjunk be a sátorba, ahol hat elárvult gép jégkását kevert. Néhányan meg is tettük; Kati a sátor bejáratából fotózta a jégesőt. A bobozós csapat viszont azon vitatkozott, melyik jegykombinációt válasszák és ennek az ára hogyan oszlik majd el közöttük. Nem volt könnyű művelet, ugyanis nyáron a téli és a nyári bob is üzemel (ez utóbbi valamiért hatalmas esővédő tetővel), és többen mindkettőt ki szerették volna próbálni, ami ugye minimum két menetet jelent. Mikor az eső csökkenésekor visszamentünk a többiekhez, épp Gergő ragadta magához a szervezést.
-Aki egyszer megy le, az egy kezét emelje fel, aki kétszer, az mindkettőt!
-És aki háromszor?
-Az ugráljon is hozzá.
-Ilyen időben is akartok bobozni?-csodálkoztam. –Agyon fogtok ázni! Ti lesztek a Spongyabob!
Gazsi rámutatott, hogy már elállófélben van az eső, a nyári bob meg különben is fedett. Tényleg lecsendesedett az időjárás, ezért gyorsan besoroltak a pénztárhoz. Az első lesiklást sikerült is megúszniuk szárazon, ám a két kört választóknak csalódniuk kellett. Először is kiderült, hogy a téli bob csak száraz pályán működik, ezért időszakosan kivonták a forgalomból. A nyári bobokról viszont leszedték az esővédőt. Ez rossz ötletnek bizonyult, ugyanis hamarosan újra leszakadt az ég, ezért a második menetet választók bónuszként zuhanyt is kaptak.

Fagyoskodtunk még egy darabig a ponyva alatt, és már a visszafordulást fontolgattuk, de csodával határos módon épp akkorra tisztult ki az idő, amikor egyébként is indulnunk kellett volna. A terep persze erősen elmocsarasodott. Ez nálunk is rosszabbul érintette annak a kerékpárversenynek a résztvevőit, amelynek útvonalába sikerült beletrafálnunk. Állandó készenlétben kellett lennünk, hogy félreugorjunk a hevesen tekerő versenyzők elől, és az irány se volt mindegy; Katit majdnem elütötte egy fickó, aki balra próbált volna kerülni, csakhogy Kati is épp balra húzódott félre. A bringásokat tetőtől talpig befröcskölte a sár. Néhányuknak traumatikus lehetett az élmény; mikor egy kanyar levágása után visszacsatlakoztunk a kerékpárútba, felbukkant egy versenyző, akivel a többiek meggyőződése szerint már találkoztunk, csak éppen akkor még nem volt ősz a haja. Ugyanakkor egyikükben volt annyi szufla, hogy még hegynek fölfelé is odaszóljon nekünk:
-Ez a sok hülye bringás, ezek is itt száguldoznak, ahelyett, hogy otthon döglenének a tévé előtt!

Egy másik fickótól csak az „excuse me!”-re futotta. Mikor megelőzött minket, láthattuk is mezén a GB feliratot.
-Ez egy angol!-kiáltotta Kati vádlón.-Az ő hibája az egész! Magával hozta a rossz időt!