2012. május 24., csütörtök

Feminista konferencia

A legnagyobb feminista konferencia az előadás mellett a nyelvi bakikból is változatos kínálatot mutatott. Kezdjük rögtön a családon belüli munkamegosztással. -Traditionally, men don’t do the homework. Akkor már értem, miért nem csináltak a férfi tanítványaim leckét. Egy finn lány érdekes infót közölt az általa elemzett médiatermékről: - The online version of the magazine is online. Ki hitte volna? Az utolsó napon pedig azt is megtudtuk, milyen az igazi multikulti. - Indonesia has 35-60 thousand minorities. De ha mindegyiknek külön felelőse van a minisztériumban, egyből megoldódik a munkanélküliség problémája.

2012. május 14., hétfő

Mikroszivar

A Holdudvar szivarlapja részletes információkat közöl minden szivarról: származási hely (ez nagyjából fölösleges, mindegyik Kubából származik), kerület, hossz és persze ár. Az egyetlen kivétel a Cohiba Mini nevű szivar: ennek ára van, vagyis kapható, viszont se körméretet, se hosszúságot nem jeleznek. Lehet, hogy annyira mini, hogy csak mikroszkóppal mérhető?

2012. május 8., kedd

Hamuvá sült pogácsa vérfantával

Azt tudtuk, hogy a fél 7-es leérkezés nem fog működni, hiszen négyünkből ketten dolgoztak. A leérkezés időpontja még tovább tolódott a lánchídi dugó miatt. Mikor Zalakaros környékén jártunk, Gazsi ránk telefonált. Ekkor úgy kalkuláltuk, hogy 8-ra leérünk. Nem számoltunk azonban azzal, hogy a többiek még be akarnak ugrani a kanizsai TESCO-ba. Nyolc óra után nem sokkal Gazsi ismét ránk telefonált. -Hol a fenében vagytok? Zalakarostól rég ide kellett volna érnetek! -Mindjárt ott vagyunk-felelte Előd-, csak elénk ugrott egy TESCO és muszáj volt megállnunk. Olyan sok kiegészítő kaját persze nem kellett venni, mert mint mindig, most is kaptunk ellátást. Peti még pogácsasütést is betervezett a kerti kemencében. Gazsi a túrán föltette a kérdést, hogy ki vállalkozik a kemencebegyújtás feladatára. Csaba és a Colos jelentkezett. -Csináltatok már ilyet? -Nem, de valahogy majd csak megoldjuk. Hazaérkezés után ők ketten lementek a kemencéhez, mi pedig lepakoltunk, zuhanyoztunk, ilyesmi. Utána kimentem a teraszra, ahol kiderült, hogy Sámuelt megtámadta egy Fanta. A vérszomjas üdítő műanyag kupakja aljas módon elvágta segédtúravezetőnk ujját. Azzal mentünk le a kemencéhez, hogy remélhetőleg az ott levőknek semmi baja nem történt. A tűz már vidáman égett odabent: Colosék közölték, hogy három öl fát tettek rá. -Melyikőtök ölével mérve?-kérdeztem gyanakodva, mert a két személy magassága közt kb. fél méter a különbség, karjuk hosszában ezzel arányosan. Ők viszont rádobtak még egy tuskót is, hadd égjen. Visszamentünk a teraszra, ahol Jacko is csatlakozott hozzánk. Ő az egész túrát azzal töltötte, hogy különböző emberektől különböző italokat lejmolt. Most az asztalon álló fél üveg Fanta ragadta meg a fantáziáját. -De jó lenne egy kis Fanta! Nem tudjátok, ez közös? -Szerintem ez valakié-vélte Péter. Én erősen gondolkozni kezdtem. -Igen, valaki itt itta az asztalnál nemrég. De ki is volt az? Így töprengtünk még pár percig, mígnem megszólalt Sámuel az asztal sarkán: -Hát szép, hogy ennyire nem emlékeztek rám! Ekkor jelentek meg Nagymamiék, akiket áthívtunk estére pogácsázni. Mikor megtudták, hogy még több órát kell várni a táplálékra, csalódottan visszamentek a másik faluba, ahol megszálltak. Tovább beszélgettünk, miközben Peti és Sztell vitték ki a pogácsás tepsiket. Úgy gondoltunk, még korai lemenni a kemencéhez, úgysincs ott semmi érdekes. Sajnos így lemaradtunk a nagyjelenetről, amiről a szemtanúk utólag számoltak be. A túlhevített kemencében ugyanis az első három tepsi pogácsa szabályosan lángra kapott. Gyorsan kivették és elfújták őket, de már teljesen megfeketedtek. -Úgy fáj őket így látni!-sóhajtozott Sztell, akiben a velük végzett munka során kötelék alakult ki a pogácsák iránt. Peti tombolt, hogy csak két öl fát kellett volna rátenni. Colos megpróbálta menteni a menthetőt, és hámozni kezdte a pogácsák megégett külsejét:
A következő adag pogácsák, az előbbiekből tanulva, már belül kissé nyersek maradtak. Peti a biztonság kedvéért mindegyik tepsiről megkóstolt egyet. A maradék nagy részét Nagymamiéknak tettük félre reggelre (én azért mutattam nekik néhány égettet is, illusztrációképpen). A mese tanulsága: fő a türelem! Kevés fával talán több idő, míg felmelegszik a kemence, viszont nem kapnak lángra a benne sülő kaják. Vegyünk példát a régiekről, akik nem hamarkodták el a dolgokat. Túra közben például egy hatalmas fa mellett a következő emléktáblát találtuk: "1620-tól 1664-ig Zrínyi Miklós pihent meg e fa alatt."

A barátság ismertetőjele

Vasárnap megyünk Lacival az Állatkertbe szülői értekezletre. Mondtam neki, hogy sajnos vidékről jövök, ezért nem tudom biztosan megmondani, mikor érek oda. -Ó, nem baj, bemegyek én egyedül is!-felelte Laci.-Annyi barátom van az állatkertben! Már mindenki megharapott, aki megharaphatott. Remélem, tőlem azért nem várja el a barátság ilyen jellegű bizonyítékát...