A tagelés hátrányai

Amikor tegnap kinyitottam a facebookom, ezt a meglepő párbeszédet láttam rajta egy ismerősöm és az ő ismerőse között (az anonimitás érdekében a neveket megváltoztattam):

"Varga Emese:
mér kell ba'meg lenyávogni a fejem a helyéről, mintha soha nem adtam volna enni az elmúlt 10 évben????? turbófokozat = 'TEJECSKÉT MOST ADSZ, MOOOST'!!!

Megjegyzések:
Annabella Tóth: és ő is büdös legalább, ráadásul? ... :P"
(nyilván arra célozva, hogy Emese kutyái igen büdösek)

"Varga Emese: Annabella Tóth magas higiéniastandarddal és önérvényesítő képességgel rendelkező királynő aki lenézi időnként megtépázza a büdös és nem büdös kutya alattvalókat errefelé."

Ezen a minősitésen nemcsak Annabella Tóth lepődött meg...

Ötletek unalmas előadások idejére

A mai módszertan-órát érdekes feladattal kezdtük: le kellett írnunk olyasmiket, amiket unalmas egyetemi előadások alatt csinálunk/csináltunk. Azon olvasóim kedvéért, akik esetleg maguk is egyetemisták és kifogytak az ötletekből, íme néhány az összegyűjtöttek közül:
"Kártyáztunk a hátsó sorban."
"A mobilommal fotókat csináltam a cipőmről."
"Rámentem a netre és lefoglaltam egy repjegyet Vietnamba."
"Karikatúrát rajzoltam a tanárról és körbeadtam a teremben." (Ezt csak kellő körültekintéssel javasoljuk, Ariadne ugyanis lebukott és kicsapták a kurzusról.)
"Söröztünk."

A legviccesebb sztorit azonban Frank mesélte. Nem mintha a módszere lett volna különösebben kreatív, ugyanis mindössze annyit tett, hogy elaludt azon a történelem-előadáson, amely a polgárháborús fényképészetről szólt. Így csak utólag tudta meg, hogy a tanár egy ponton a következőket mondta:
-A polgárháborús fényképészetben fontos szerepe volt a perspektívának. Például ha valaki ezt az osztálytermet ebből az irányból nézi, egy csomó érdeklődő diákot lát. Ha viszont a másik irányból nézi,akkor azt látja, hogy Frank alszik.
Frank még a röhögésre sem ébredt fel, csak az óra végén, amikor nem értette, miért bámul rá mindenki...

(Olvasóimat bátorítom saját módszereik megosztására megjegyzés formájában.)

Kész átverés

Mikor megérkeztem a szüleimhez, apám éppen egy körtét evett.
-Medve, a barátnőd átvert!-közölte, mire vadul gondolkozni kezdtem, melyik barátnőmmel kerülhetett a közelmúltban üzleti jellegű kapcsolatban.
-Márminthogy Anyec-pontositott apám. Kissé megrökönyödve néztem anyámra.
-Te a barátnőm vagy? Azt hittem, köztünk más tipusú a kapcsolat.
-Hát végülis lehetek a barátnőd-vetette fel anyám.
-Persze, legyél.
-Az a fekete zöldséges-magyarázta apám.-Ez a körte kőkemény.
Ekkor jöttem rá, hogy a "márminthogy Anyec" nem a barátnő megnevezése, hanem a megszólitás helyesbitése volt...