Interjú aranyköpések 4.

... ezúttal egy fórumbejegyzéssel is megtoldva:

A szülő, aki tájékozott gyermeke oktatását illetően:
- ő megy érte óvodába – vagy bölcsibe vagy hova jár a Zsombor.

Megint az „izé” szó, ezúttal jó híreket közvetítve az interjúalany szüleiről:
- Ami ilyen nagyobb nemtudom cipekedős, bútoros, javításos valami, abban segítünk. De hogy ők is sokat izélnek.


Fiatalos édesanya jótanácsa huszonéves gyerekeinek:
- belőlem nehogy unokát, vagy izé, nagymamát csináljatok itt idő előtt!

Egyesek a saját magukról szóló híreket is másoktól tudják meg:
- mesélek az egyiknek, hogy vele mi van

A szexualitás nem magánügy!
- a biszexualitást én csak a szexualitásra, szóval nem így a magánéletre.

Heteró unokatesók meglepő lépése (különösen a jogi hátteret tekintve):
- Most 4 unokatestvérem dolgozik Ausztriába már két lány ki is nősült.

Szükséges tárgy:
- [az ember] olyanokat ad, amire szüksége van. Tehát otthon is ilyeneket, ilyenekkel próbáljuk meglepni egymást. […] Kaptam születésnapomra egy tollasütőt, amit egy évig nem vettünk elő.

Szerencsés partner:
- az anyja is humán

Amikor a szülők tudat alatti kívánságai felszínre kerülnek:
- sajnos meghalt a Krisz [a párom] anyukája és akkor mondták, hogy na akkor ők eljönnek a barátnőm temetésére

A zsigerek szerepe a családi viszonyokban:
- anyuval nagyon belsőséges volt mindig a viszonyunk

A település mérete is relatív lehet:
- mindig úgy gondoltam, hogy ez egy kis falu, ahol élnek a szüleim

Egy meglepő vidéki épület:
- kertes ház kerttel

Gond van a matekkal!
- 7 unokatestvérem van. 2 fiú, többiek lányok, heten lányok.


Nagyszülő-unoka viszonylatban szokatlan jelenség:
- Annak idején együtt nevelkedtem vele

Egyoldalú találkozások:
- ő többet találkozik velünk, mint én velük


Végül pedig egy fórumozó, aki igen mereven értelmezi a heteroszexualitás fogalmát:
- olyan szélsőséges esetekben, amikor vki rendszeresen szexel ellenkező neműekkel, és ezzel egyidejűleg heteroszexuálisnak tartja magát, mondhatom azt, h sztem nem heteroszexuális, mert a heteroszexuális nem ezt jelenti

Kőhányás

Kőhányáspuszta kicsiny település a Vértesben, amely jó eséllyel indulhatna az egy lakosra eső információs táblák versenyén. Az egyik ilyen tábla az alábbi hasznos információkkal kezdődik:

Kőhányás (német neve zárójelben). A települést ????-ben alapították. Neve kőhányást jelent.”

Most már tudjuk.

Black River Bluesman

A blues színpadon nem jellemző, hogy időben kezdődnének a dolgok, ezért nem izgattam magam azon, hogy 6-kor még egy fröccsbüfé pultjánál álltam. Azon sem lepődtem meg, hogy amikor 6 óra 10-re odaértem, a zenekar még a beállásnál tartott. Valami gond lehetett a mikrofonnal, mert a szólista folyamatosan próbálgatta, kevés sikerrel.
-One-two, yksi-kaksi, ett-två! - szólt bele a mikrofonba sokadszorra is. Nem egészen értettem, miért volt fontos mindezt három nyelven, de talán ezzel próbálta igazolni, hogy tényleg finn.

6.20 körül még mindig nem történt semmi, és elhatároztam, hogy ha félig (mármint fél 7-ig) nem kezdenek el játszani, akkor lelépek a La Pegatinára a világzenei színpadon. Aztán 6.25-kor úgy tűnt, rendeződnek a dolgok: a zenekar elkezdett játszani egy egész elviselhető bluest. Majd még egyszer elkezdték ugyanezt, és ekkor jöttem rá, hogy ez még mindig a beállás része. Azért meghallgattam, hátha végre sikerül összehangolni a technikát és utána elkezdődik a koncert.

A blues ismétlése úgy tűnik, már a zenészek finnyás ízlésének is megfelelt, mert szóltak a technikusoknak, hogy most már minden oké. Ezek után a szólista végre a közönséget szólította meg:
Sziasztok! Mi vagyunk a Black River Bluesman! Köszönjük, hogy ennyit vártatok ránk! 10 perc múlva visszajövünk!
Na ezt már nem vártam meg.

Tizenharmadika, munkanap

Az épületben nem volt senki, előtte viszont rám köszönt egy napszemüveges csávó. Nem volt ugyan ismerős a feje, de visszaköszöntem, abból baj nem lehet. Bekopogtam, de nem nyitott ajtót senki. Mire leültem egy ládára olvasni, a napszemüveges eltűnt.

Úgy 5 perccel később megszólalt a riasztó. Kábé ugyanakkor megjelent Kriszta.
- Nem tudod, mitől riasztott be? - kérdeztem.
- Nem, de csak most kezdte, hogy ideértem.
- Nézzük meg, történt-e valami.
Kriszta kinyitotta az ajtót, leállította a riasztót és eltűnt a hátsó traktusban (azt hittem, az épület átvizsgálása végett, de mint kiderült, csak a kajáját tette be a hűtőbe). Én felóvakodtam az emeletre és kinyitottam az ajtót. Sajnáltam, hogy nincs nálam a vadiúj vízipisztolyom, mert ugyan elég felismerhető, hogy nem igazi (minthogy narancssárga műanyagból van), azért mégis biztonságot nyújtott volna. De nem láttam sehol bűnöző elemet, csak az egyik benti számítógépnél egy fiatalembert, akit utólag a napszemüvegesként azonosítottam.
- Nem láttál valami gyanúsat, amitől beindult volna a riasztó? - kérdeztem tőle.
- Ez a mi riasztónk volt?
- Persze. Amikor bejöttél, minden rendben volt? Egyáltalán, hol jöttél be?
- Hátul. Elkértem a kulcsot.
- És kikapcsoltad a riasztót? - kérdeztem, mert úgy éreztem, közel járok a megfejtéshez.
- Nem, hát nem is tudtam, hogy be van kapcsolva.

Miközben azon filóztam, a srác szerint mégis miért hagynának egy irodaépületet és raktárat kikapcsolt riasztóval éjszakára, lementem, hogy közöljem Krisztával a megoldást. Közben láttam, hogy az ajtó előtt újabb ember áll.
- A gyakornok srác indította be a riasztót, és egy kék pólós ember akar bejönni.
- Hát az még nem fog. Vagy várjál, gyakornok?
- Nem tudom, nézd meg.
Megnézte.
- Én sem tudom. Annyi új ember van itt, nem ismerem őket.
- Akkor kérdezd meg, gyakornok-e, és ha igen, engedd be.
A srác gyakornoknak bizonyult, ezért beengedtük, vele együtt a frissen érkezett Levit is. Őneki különösen örültem, ugyanis csak ő engedhetett be a raktárba, ahol a tudtommal egyetlen működő fénymásoló üzemelt. Mint kifejtettem nekik, a fenti belső irodában levő fénymásolóhoz most rendeltek patront, és a másik is "toner empty" üzenetekkel fogadja az embert, pedig nemrég lett benne cserélve.
- Figyelj, próbáljuk meg azt, hogy megrázom a patront - javasolta Kriszta. - Az szokott segíteni.
Örömmel követtem, mert Levinek úgyis volt még valami elintéznivalója. Beérve azt láttam, hogy Kriszta lelkesen rázogatja az egyik gép patronját. Ekkor felvilágosítottam, hogy nem erről a szerkezetről beszéltem, lévén hogy ez ráadásul nem is fénymásoló, hanem egyszerű printer. Kriszta ezután bepróbálkozott a külső iroda fénymásolójával, de mivel nem jött rá, hogyan kell kiszedni a patront, inkább lementem a raktárba.

A raktárban igen meleg volt, a fénymásolóban pedig igen kevés papír. Nem találtam meg a nyomtatópapírt, ezért környezetbarát megoldásként használt lapok üres oldalára másoltam. Az egyik ilyen lapot azonban a gép túl használtnak tekintette, mert elakadt. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy segítséget kérek - azonban a raktárajtót zárva találtam.
- Segítség! - dörömböltem. - Bezártak a raktárba!
- Hát, aki túl sokat fénymásol...-csúfolódott Levi, de azért kinyitotta. Elmagyaráztam neki a problémát, és ő hatékonyan kiszedte a megevett papírt és feltöltötte a papírtálcát is. Egyszóval csekély 15 perc késéssel mindennel elkészültem.

Pechemre az irodában már ott ült Zsolt, aki rendkívül nem kedveli a késést.
- Bocs, csak le kellett mennem a raktárba, csak ott tudtam fénymásolni - magyaráztam, mert úgy gondoltam, a teljes történet túl hosszú lenne.
- Ja, ez a fenti már jó. Tegnap megjavítottam...

Új nyári italkombinációk és társaik

Már az irodában kezdődött a kreatívkodás, ahova is Erika hozott egy zacskó lengyel karamellát. Miután megtárgyaltuk a lengyel karamella jellegzetességeit, rá is vetettük magunkat, Rolandé azonban a vizespohárban landolt. Ha már így alakult, le akarta tesztelni, hogy oldódik-e a karamella vízben. Nem oldódott, talán azért, mert becsomagolva esett bele.

Munka után továbbmentünk a pizzériába. Itt először beparáztattuk Erikát, hogy nem fog férjhez menni, mert a sarokra ült. Ráhel ugyan megnyugtatta, hogy az átok csak 7 évre szól, Erika viszont gyorsan kiszámolta, hogy addigra már majdnem 40 éves lesz és ilyen öreg nők senkinek sem kellenek (???). Viszont hamarosan megérkezett Tamás az ifjú Dáviddal, aki eleinte még szégyenlősködött, de az italok megérkezésekor felélénkült. Az nem derült ki számomra, hogy melyikük kérte a bodzaszörpöt és melyikük a limonádét, mert mindketten mindkettőből ittak. Dávid továbbá lelkesen elfogadott egy darabot Erika sültkrumplijából is. Amikor azonban megérkezett a pizza, amit Ráhel és Roland felesbe rendeltek (Ráhel közölte, hogy egy egészet nem bír megenni), a sültkrumpliról mindenki elfeledkezett, Erika nagy bánatára, aki továbbra is lelkesen kínálgatta. (Én megkönyörültem rajta és vettem belőle, a pizzán úgyis volt hús.) Ráhel a fél pizzáját is kis szeletekre vágta és elosztogatta, így neki alig maradt. Dávid viszont egy óvatlan pillanatban leemelte Erika tányérjáról a díszként ott szereplő faragott sárgarépa-darabkát és bedobta Lina sörébe. Lina mint gyakorló anyuka ezen már nem izgatta fel magát, lazán felhajtotta az immár C-vitaminban gazdag sört. Dávid ekkor a limonádé szívószálját dobta le a földre, de szülei minden gond nélkül visszatették azt a pohárba. Ráhel feldobta, hogy nem akar-e valaki megfelezni vele egy tiramisut, de erre már nem talált jelentkezőt. Már az indulást kezdtük fontolgatni, amikor Dávid egy óvatlan pillanatban felhörpintette a sárgarépás söröspohár alján lötyögő pár korty folyadékot.

Aki egy kétévessel megy pizzériába, nem fog unatkozni.