2016. január 27., szerda

orientálódás

Tenerifén elég helyismeretet szereztünk már ahhoz, hogy másnak is feltünjön, így többen használtak minket orientációs pontként. A Teidére menet például épp nem találtam az ösvényt a lávasziklák között. Kétségbeesetten körbenézve, valamivel mögöttem azt a fiatal párt pillantottam meg, akikkel a menedékházban együtt ebédeltünk.
- Nem láttátok az ösvényt?- kiáltottam hátra nekik.
- Ja, mi azt hittük, te tudod, hol van!

Hasonló helyzetekbe keveredtünk a Masca-völgyben, ahol többen is utánunk jöttek mindenféle zsákutcákba. Visszaútban másfajta feladattal szembesültünk: a völgyön akkor lefelé tartó turisták úton-útfélen megállítottak minket és kérdezgették, messze van-e még a part. Mivel a magas sziklák mögött a GPS-em nem vette a műholdjelet, csak időtartamot tudtam nekik mondani. Az egyik csapat teljesen megrettent attól a hírtől, hogy még 50 percet kell gyalogolniuk lefelé. Utólag eszembe jutott: hozzá kellett volna tennem, hogy ebből vonjuk le azt az időt, amíg útba igazítjuk a szembejövőket...

Nemcsak a turistautakon kellett kisegítenünk másokat. Egyik este a szállásra érkezve az étkezőben egy újonnan érkezett úriembert láttunk a laptopja előtt, a konyha tűzhelyén pedig egy kis lábos rotyogott, benne olyan kicsi krumplikkal, hogy először tojásnak néztem őket. Feltettük a lecsónkat és én elmentem zuhanyozni. Háromnegyed óra múlva tértem vissza az étkezőbe. A lecsó elkészült, de a krumplik továbbra is ott rotyogtak a tűzhelyen, a laptopos úriember meg az egyik lánnyal beszélgetett.
- Bocs, azok a krumplik nem a tieid? - kérdeztem tőle.
- Ó basszus, teljesen elfeledkeztem róluk! - kiáltott a fickó és rohant ki a konyhába.

A vélhetően szétfőtt minikrumplik még két nap múlva is ott hevertek a konyhapulton...

2016. január 15., péntek

Futkározós történetek

A GPS - főleg, ha már nem egészen új - olykor kissé félremér. Akár úgy, hogy a hídról a Szigetre történő futásom útvonalát nem a híd bevezető szakaszára, hanem a Dunára rajzolja. Csaba érdeklődve figyelte a képernyőn kirajzolódó térképet, majd megkérdezte:
- Úsztál is?

Arra lettem figyelmes, hogy András az ebédlőasztalnál ülve az ujjával bökdösi a Forest márkanevű szalvétát.
- Ilyenkor mit csinálsz? - érdeklődtem, miközben az elgyötört papíráru átrepült a szobán.
- Fuss, Forrest, fuss!

2016. január 10., vasárnap

Kupaktanács

A két középkorú hölgy némileg meglepődött, mikor Pongó hirtelen az asztalukon landolt. Szokása szerint csekkolta az összes tányért és poharat, aztán veszedelmesen közelített az egyik hölgy tányérján levő süteményhez. Bár nem láttam még flódnievő macskát, jobbnak láttam figyelmeztetni a hölgyet, hogy vigyázzon a sütijére. Társnője felemelte Pongót és lerakta maga mellé a székre. A nyugalom azonban nem tartott sokáig: mire visszafordultam az asztaluk felé (egy Pötyivel folytatott rövid társalgás után), Pongó már ismét az asztalon állt. Szerencsére a pincér srác észrevette és megtalálta a megoldást: felemelte az asztalról a hölgy ásványvizes üvegének kupakját.
- Ezért mászott fel: ezzel szeret legjobban játszani - magyarázta, és ledobta a kupakot a földre. Pongó rögtön le is ugrott utána, bár játékra már nem méltatta. Motivációképpen eldobtam neki a kupakot párszor, míg kedvet nem kapott és üldözőbe nem vette. Első ütésére a kupak rögtön lerepült a lépcső aljára, Pongó azonban egy ugrással utána vetette magát és mikor lenéztem, már az alsó lépcsőfokon pofozgatta.

Visszamentem az emeletre, és csak 5-10 perc múlva tértem vissza az események színhelyére. Meglepő módon a terepet nem macskák, hanem vendég gyerekek uralták, akik az orruk előtt lengették a tollas végű botokat (fittyet hányva a házirendben szereplő figyelmeztetésnek, miszerint a kávézó területén található játékok a cicáknak vannak szánva). Az egyik kisfiú még a vizesüveg kupakját is rugdosta a földön. Jól el is rugdosta valahová. Mikor Pongó visszatért, már csak hűlt helyét találta a kupaknak, hiába keresgélte a földön.


2016. január 3., vasárnap

Vizsgaidőszak

Részletek egy csetbeszélgetésből egyetemista barátnőmmel (az említett szabálytalanságok miatt anonimitását megőrzöm):

"Megyek, mert még puskát kell nyomtatnom."
"Ja, az fontos feladat. Hajrá!"
"ugye?:)"
" :-) "
"élettan és anatómia, brühühü"
" :-( "
"agyfaszt kapok"
"miazazagyfasz? :-O"
"amit a többfeleletválasztós vizsgáktól kapsz"