A könyvklubban a nagyböjti szokásokról beszélgettünk.
- Itt Tenerifén nem veszik komolyan a körmeneteket! - jelentette ki Esther. - Cseverésznek, kiállnak cigarettázni meg inni. Nálunk Leónban ilyen nincs, mindenki komoly arccal menetel. Csak a nagypénteki körmenet előtt volt olyan, hogy előbb kimentünk a főtérre zsidókat ölni.
- Hogy kiket micsinálni? - döbbent meg Evelyn, és láttam, ahogy szalad ki a vér az arcából, pedig ez több réteg smink alatt történt.
- Zsidókat ölni. Mindig beültünk egy bárba a főtéren...
- Ugye itt most nem valódi zsidók valódi megöléséről beszélsz? - kérdeztem óvatosan.
- Ja nem, dehogy. Amikor Leónban azt mondjuk, hogy zsidókat ölünk Nagypénteken, az azt jelenti, hogy limonádét iszunk.
A legtöbben fellélegeztünk az információ hallatán, de Evelyn nem tudott napirendre térni fölötte.
- De hát hogy hívhatják ilyen szörnyű néven, hogy zsidókat ölni?
- Ezt csak a gyerekkoromban használták, ma már nem szokták, merthogy azt mondják, politikailag nem korrekt.
- Nem is értem, miért - jegyeztem meg. Esther rákeresett a kifejezésre a wikipédián, hogy kiderítse az eredetét.
- Azt írják, a XV. században egy spanyol nemesember pénzzel tartozott egy zsidó uzsorásnak, ezért társaival együtt Nagycsütörtök éjjel bement a zsidónegyedbe és egy csomó zsidót megöltek.
- Ez nagyon szörnyű történet, de miért erről kellett a limonádéivást elnevezni? - értetlenkedett még mindig Evelyn.
- Nem tudom, talán mert a limonádé színe a zsidók vérére emlékeztetett.
- De hát ez hülyeség - szóltam közbe - , a limonádé nem is piros.
A többiek is helyeseltek, és Esther ráébredt, hogy egy kulcsfontosságú információval nem rendelkezünk.
- De ebben a limonádéban bor van!
- Ja, ezt eddig elfelejtetted említeni.
- Igen, ez ilyen hígított bor.
- Az a sangría - helyesbített Manoli.
- Nem, ez jobban fel van hígítva, mert ugye Nagyböjtben elvileg nem szabad alkoholt se inni. A wikipédia szerint a név egyik lehetséges eredete, hogy a király megengedte, hogy a kocsmákban mészárlásra készülő nemeseknek alkoholt szolgáljanak fel, hogy ezáltal lerészegedjenek és ne bántsanak senkit. Tehát kvázi zsidóölés helyett isszák a limonádét. Gyerekkoromban anyukám is csinált nekünk otthon, de persze kicsik voltunk, úgyhogy rendesen megkeresztelte.
- Mármint a megkeresztelés azt jelenti, hogy felvizezte? - tette fel a pontosító kérdést Evelyn, aki láthatóan kezdett ráhangolódni a leóni gondolkodásra. Én viszont nem tudtam nem vizualizálni a mondat eredeti értelmét.
- Megkeresztellek, limonádé, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében...
Pár héttel később visszatértünk a témára.
- Az unokatestvérem felhívott, hogy hazamegyek-e Nagyhétre - mesélte Esther. - Mondtam, hogy nem, mire ő: "Akkor majd ölök néhány zsidót a tiszteletedre."
(a képen egy Esther szerint komolytalan tenerifei körmenet)
