Amikor nincs lehetetlen

 A karneváli jelmezeket bemutató beszámolóimból talán már kiviláglott: a karneváli menet egy különleges világ, ahol nem érvényesek a mindennapok megszokott törvényei. Az idei maskarákból mazsolázva kívánom most illusztrálni ezt a tézist. Például köztudott ugyan, hogy az afrikai egyházak az európaiaknál sokkal konzervatívabbak, ez a bíboros mégis látványosan kiáll a cölibátus intézménye ellen, méghozzá pont egy apácával:

Bár annak idején mi csak hatévesen köthettük a nyakunkba a kék nyakkendőt, itt ez a korlátozás sem érvényes, ennek köszönhetően megtaláltam a világ legkisebb kisdobosát:

Hasonlóképpen a rendőrségnél is eltörölték az alsó korhatárt:

Az orotavai angol iskola évközben tisztelettudó diákjai itt megmutatják, hogy élik meg az iskolai mindennapokat:

Bár idén egész sok havat kaptunk a Teidére, Puerto de la Cruzt semmiképp sem lehetne síparadicsomnak tekinteni. A téli olimpiai válogatott tagjait azonban ez nem riaszthatja vissza.

Kellően gyakorlott buddhisták ellenben lótuszülésben is tudnak menetelni:

Az állandóan az utcát kémlelő öregasszonyok az ablakot is magukkal hozták. Miután elkészítettem  a fényképet, az egyikük odajött és rám ripakodott, hogy milyen tiszteletlen vagyok, és ezek a mai fiatalok!

Pedig manapság, legalábbis a karnevál világában, sok minden jobb, mint azelőtt. Ezek a kertészek például nem irtják a csigákat és a gombákat, sőt, örömmel üdvözlik őket kertjükben:

A világ szuperhősei is összefogtak végre, közös erővel elkapták és egy autó volánjához bilincselték Jokert.

És melyik grillparti-szervező ne örülne annak, ha a húsok maguktól ráfeküdnének a rácsokra, majd miután átsültek, előzékenyen megfordítanák magukat?

Karnevál idején toleránsabbak az emberek. Senki se tett megjegyzéseket arra, hogy a Nesquik-nyuszik kakaó helyett dobozos limonádét fogyasztottak.

A kezdő aerobikozónak se szólt be senki, hogy a tangát a macskanadrág alá és nem fölé szokás venni.

Mindennek ellenére az orotavai menet kezdetén egy kicsit aggódtam, ugyanis úgy tűnt, egy vérnyúl elrabolta a polgármesterünket.

Szerencsére azonban Don Francisco kiszabadult, és piros ruhás bohócnak öltözve ő is felvonult a menetben.

Ez akkora bizalmat adott nekünk, hogy már attól sem ijedtünk meg, ha vadászgépek közelítettek:

AI jaj jaj jaj

 Sokan pánikolnak mostanában azon, hogy a mesterséges intelligencia el fogja venni a munkájukat. Név nélkül leírom a tapasztalatomat egy ügyféllel, ami meggyőzött arról, hogy ettől nem kell tartanom.

Első felvonás: Ügyfél, egy multicég, úgy dönt, hogy csinál egy videókurzust dolgozóinak a mesterséges intelligencia felelős használatáról, és ennek lefordításával Fordítót bízza meg. Fordító örül a megbízásnak, lefordítja a videók szövegét, Ügyfél kifizeti.

Második felvonás: Ügyfél kitalálja, hogy az MI által generált hangon fognak beszélni a videók, ezért elküld fordítónak egy adag hangmintát, hogy állapítsa meg, anyanyelvi magyar beszélőnek hangzik-e a személy. Az MI-hangok mind erős brit, kínai vagy szláv akcentussal beszélnek magyarul, rosszul hangsúlyoznak, rossz helyen tartanak szünetet a mondatban. Fordító ezt megírja Ügyfélnek. Ügyfél küld még egy adag hangmintát, ugyanez a helyzet. Végül Ügyfél két hangot küld, egy férfit és egy nőit, akik végre anyanyelvi beszélőnek hangzanak, bár olyan természetellenesen tagoltan beszélnek, mint a hangbemondás a villamoson. Fordító megírja benyomásait az Ügyfélnek, Ügyfél elégedett, kifizeti.

Harmadik felvonás: Ügyfél elkészíti az MI-videókat, amelyeken egy mesterséges intelligenciával generált férfi és női alak magyarázza a tudnivalókat, miközben valamiért minden mondat elején bólintanak. Ügyfél a hangsáv MI-vel készült leirata alapján készíti el a feliratot a videókhoz, és továbbküldi őket a Fordítónak, akinek ellenőriznie kell, hogy helyes a leirat, illetve hogy a hangsáv szinkronban van vele. A leirat természetesen tele van hibákkal, rossz helyen kezdődnek és érnek véget mondatok, az MI "félrehall" bizonyos részeket, sőt az egyik mondat végét elegánsan kihagyja. Fordító (aki nem érti, miért nem egy az egyben az ő eredeti fordítását tették fel feliratnak) korrigálja a feliratokat. Ügyfél remélhetőleg hamarosan kifizeti.

Nem kizárt, hogy lesz még negyedik felvonás, de addig is itt hagynám ezt bátorításul azoknak a fordító kollégáknak, akik attól rettegnek, hogy az MI miatt felkopik az álluk. Lám, nekem az MI-nek köszönhetően háromszor fizettek egy olyan munkáért, amiért normális esetben csak egy fizetséget kaptam volna.

Kreatív jelmezek Santa Cruzban

 A korábbi években is írtam beszámolót a nappali karneválról (https://macskamedve.blogspot.com/2024/02/kalozok-leggitar-es-mas-erdekes.html, https://macskamedve.blogspot.com/2025/04/karnevali-lebukasok.html), így biztos többen elgondolkodtak: honnan szerzik az emberek ezt a rengeteg jópofa jelmezt? Nos, a lustábbak egyszerűen vásárolják. A karnevál napjaiban a belváros különböző kínai, vagy akár sporteszköz-boltjai karneváli szaküzletté alakulnak, ahol parókákat, álarcokat, sőt teljes jelmezeket is kaphatunk. Egy ilyen üzletbe ma is bementünk, mert Iza megígérte Rózinak, hogy vesz magának bohóchajat. Rózi természetesen a legszínesebb parókát választotta ki anyukájának, majd miután Iza fizetett, kijelentette, hogy ő meg álarcot szeretne. Kiemelt a kosárból egy kifejezetten szép, csillogó lila álarcot. Iza ezt is kifizette, kimentünk a boltból, majd Rózi határozottan arra az álláspontra helyezkedett, hogy apunak is kell paróka. Visszamentünk tehát, vettünk Márknak egy zöld vendéghajat, én meg megnyugtattam a boltost, hogy többször nem gondoljuk meg magunkat, mert nem vagyunk többen (ez technikailag nem volt igaz, de én eleve macskafülekkel érkeztem, Simi pedig még túl kicsi a beöltözéshez).

Noha a boltokban bőséges a kínálat, nekem mindig azok a jelmezek tetszenek legjobban, amelyek alkotóik kreativitását is megmutatják. A babakocsik szinte kínálkoznak az ilyen kreatív megoldásokra. Egy szafárira készülő pár például dzsippé alakította a sajátját:

A kalózok babakocsija természetesen egy szkúner, ezüstszínű polippal:

Ha valakinek a babakocsijában veszélyes dinoszaurusz rejtőzik, akkor érdemes erős villanypásztorral körbekeríteni.

Az oroszlánszelídítő-tanonc korából fakadóan már nem babakocsival utazott, de a biztonság kedvéért még csak nagyon pici oroszlánt jelöltek ki neki gyakorlásra.

Minden évben mászkálnak a karneválon olyan egyházi személyek, akiknek öltözéke vagy viselkedése nem felel meg hivatásuknak, de azért az mindennek a teteje, hogy egy pap maga legyen az ördög.

Több Donald Trump is felbukkant a tömegben, ám ez az úriember még tovább ment, és egyértelműen kinyilvánította, melyik testrészéhez tartja hasonlónak az Egyesült Államok elnökét.

Akárcsak tavaly, idén is kint volt a 69TV miniszoknyás riportere.

A karnevál egyértelműen az életet ünnepli. Így nem csoda, hogy a Halál hátán tábla tájékoztatta a nagyközönséget: "Szabadság miatt zárva."

Betlehem reload

 Nem, nem feledkeztem el a szokásos posztomról a tenerifei betlehemekkel kapcsolatban, amelyekkel lépten-nyomon találkozhatunk köztereken, templomokban, üzletek kirakatában vagy udvarán, sőt még a plázákban is. Vannak közöttük elég szimplák, mint ez a konstrukció egy kirakatban, ami – nyilván épp ezért – le is van értékelve:

A betlehemek többsége ezzel szemben részletesen kidolgozott jeleneteket ábrázol, amelyek azonban ritkán jelenítik meg hitelesen az ókori Izráelre jellemző természeti környezetet és életformát. Mint a korábbi években, idén is találtam jó néhány olyan növényt, amelyeket Amerika felfedezését megelőzően nem ismertek az óvilágban, mint a krumplit, paradicsomot vagy kukoricát.

Tavaly is meglepődve fedeztem fel a disznót a betlehemi jelenetekben, de úgy gondoltam, talán hobbiállat lehetett. Az idei candelariai betlehem azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy itt valami nagyon nem kóser: az egyik szegény malac a mészáros asztalán hever, a másikat pedig már pörkölik.

Nem valószínű, hogy az ókori Betlehemben nyomós kutak lettek volna, de a Canaragua másképp gondolja:

 Szintén a vízzel kapcsolatos kérdés: az egyik betlehem készítői szerint az elsivatagosodás olyan mértéket öltött, hogy a halászhajók már nem vízen, hanem homokon lebegnek a kikötőben:

A városkép tekintetében sem sikerült hitelesen megjeleníteni az ókori Izráelt. Például akkoriban még nem létezett a klasszikus mór építészet.

Kanári típusú emeletes házakból se lehetett túl sok.

Nem is szólva a katolikus templomokról.

Az utóbbi képen egyébként a candelariai bazilika látható, amelyet a 15. században alapítottak, így a Szent Család biztosan nem láthatta, ahogy az előtte lebegő spanyol zászlót sem. A candelariai betlehemben azonban máshol is láthatunk utalást a spanyol uralomra.

Egy orotavai boltos szerint a jászolban szépen berendezett kamra is a Szent Család rendelkezésére állt:

Ebben a változatban a Szűz és gyermeke tagadhatatlanul jobban járt, mint abban az ábrázolásban, ahol valamiért az összes horgász őket akarja kifogni.

Természetesen nemcsak a betlehemekben, hanem egyéb karácsonyi dekorációkban is találhatunk érdekes elemeket. Ez a furcsa állat például valószínűleg a rénszarvas és a jávorszarvas kereszteződése, de annak is elég mutáns.

A kínai boltban a Három Királyok furcsa alakokat öltöttek, egyikük egész Mikulásszerűvé vált.

Arra viszont többünknek sem sikerült rájönnie, hogy ezt a homlokzatot hóemberek vagy pingvinek díszítik-e. Több elem is pingvinre utal, de ugye a karácsony az Északi-sarkhoz kötődik, ott pedig nem élnek pingvinek. De persze ha Donald Trumpnak szabad ezt nem tudni, az orotavai boltosnak is elnézzük, ő legalább nem kapcsol ehhez világhódító terveket.

Ösztönzési technikák

 Amikor annak idején Tóniékkal túráztam, Tóni mindig azt mondta Sanyinak, hogy mindjárt felérünk a csúcsra, mert félt, hogy ha az igazat mondja, Sanyi visszafordul. Hasonló gondolatai lehettek annak a mountain bike-osnak is, aki ma elhúzott mellettem a barátnőjével, ugyanis útvonalukat (ami vélhetően a képen látható tagananai országúton vezetett) így magyarázta:

- Először van két kilométer emelkedő, aztán két kilométer lejtő, aztán két kilométer emelkedő, megint két kilométer emelkedő, és megint két kilométer emelkedő.

(Persze az is lehet, hogy valamelyikük csak kettőig tud számolni.)

Királyi pulykák és udvartartásuk

 Spanyolul a pávát "királyi pulyká"-nak mondják (pavo real; sokáig nem tudtam, hogy a "real"-t hozzá kell tenni, így spanyol ismerőseimet valószínűleg sikerült abba a hitbe ringatnom, hogy a lisszaboni botanikus kertben pulykák szaladgálnak). Helyénvaló tehát, hogy az Alcazar udvarán is sétálnak, hiszen ez nemcsak egykor volt királyi palota, hanem ma is itt száll meg a királyi család, ha Sevillában jár.

A kertekbe kiérve először két pávát pillantottunk meg, akik turistákkal körülvéve hevesen vitatkoztak.

Mielőtt azonban még azt hittük volna, hogy valami komoly konfliktus van köztük, észrevettük egy csomó társukat egy bokor alatt, akik egy része pihent, páran pedig épp fellépésre készülődtek. Ekkor döbbentünk rá, hogy amit láttunk, pusztán műsor, amelyet váltott színészekkel adnak elő.

Az viszont már nem volt szerepjátszás, amikor néhány páva a kertekben levő kávézót közelítette meg. Noha a körülöttünk ülők egyike se rendelt szilárd táplálékot, a pávák ott grasszáltak az asztalok között, némi maradékra bazírozva.

Természetesen nem ők voltak az egyedüli madarak, akik ingyen tízóraiban reménykedtek. A kacsák, akiket a kerti medencék vizén láttunk úszni, szintén az asztalok között sétáltak, nyakukat nyújtogatva. A terasz szélén néhány veréb is megjelent.

- Ott egy feketerigó is - mutatott rá András.

- Most itt lejmol a teljes madárvilág? Mi jön még ezután, kánya?

- Kánya West.

- Nem hiszem, most délen vagyunk, inkább Kánya South lesz az.

Ekkor az egyik páva átvágott egy pocsolyán. A farka vége belelógott a vízbe.

- Te jó ég, sáros lett a farka! Most hogy fogja megtisztítani? A pávák nem nyalogatják magukat, mint a cicák.

- Akkor koszos marad.

- Egy királyi madár? Ez megengedhetetlen!

- Vagy van valahol egy pávamosó.

- Olyan, mint a Wash and Vau? Csak ez Wash and Meow.

Amikor átvágtam a terasz ellentétes részén, észrevettem egy japán társaságot, akik meggondolatlanul süteményt rendeltek. Az asztaluk alatt olyan mennyiségű kacsa gyülekezett, hogy a lábukat se tudták megmozdítani, nehogy belerúgjanak valamelyikbe.

Míg ezek az elméletben nem háziállatként funkcionáló madarak nem tartják méltóságukon alulinak a kunyerálást, az eredetileg szökött házi kedvencektől származó papagájok nem kérnek a morzsákból. Megelégszenek a fák gyümölcseivel, és az emberekkel való interakciójuk arra szorítkozik, hogy hangosan rikácsolnak a fákon a fejünk fölött.

Az illúziók fenntartásának nehézségei

 Amíg a gyerekek még hisznek a Mikulásban és/vagy a Jézuskában, a felnőtteknek komoly nehézséget okozhat az ilyen illúziókat fenntartani. A minap a buszon beszélgettem egy bácsival arról, hogy mit mondjunk, hol is él a Mikulás, hiszen két hivatalos Mikulás is van a sarkvidéken: a finnországi Rovaniemiben, illetve Alaszkában. Viszont a gyerekek úgy tudják, hogy Mikulás csak egy van, ezért vigyázni kell, nehogy tudomást szerezzenek a másikról. Anyukám mesélte, hogy amíg a testvérei kicsik voltak, minden december 24-én el kellett őt vinnie moziba, amíg a szülők felállítják a karácsonyfát és alárakják az ajándékokat, hiszen hivatalosan ezeket mind a Jézuska hozta. Anyukám ennek hatására vérprofi lett Disney-rajzfilmekben, de ha ő dönthet, nem biztos, hogy tizenévesen ezeket akarta volna nézni.

Spanyolországban a Három Királyok hozzák az ajándékokat január 6-án reggel (vagy 5-én este), akik előtte látványosan bevonulnak a városba:

A szülőknek itt is gondot jelenthet az illúzió fenntartása, mint szembeszomszédunk, Pedro elmondásából kiderült. Barátai elég kicsi lakásban laknak, és aggódtak, hogy a gyerekek idő előtt megtalálják az ajándékokat, ezért megkérték Pedrót, hogy őrizze őket január 5-ig, amikor is a gyerekeket elpaterolják a nagymamához, és biztonságosan vissza tudják venni a csomagokat. Pedro engedelmesen bepakolta őket a kocsiba és hazament, de aztán elkezdett aggódni, hogy valaki éjjel feltöri az utcán parkoló kocsit és ellopja belőle az ajándékokat, ezért inkább felvitte őket a lakásba. 5-én reggel viszont azzal szembesült, hogy ömlik az eső. Nyilván nem akarta, hogy az ajándékok csomagolása szarrá ázzon, míg beteszi őket a furgonba, ezért csak reménykedett, hogy a csapadék előbb-utóbb alábbhagy. 11 óra körül végre elállt az eső; mi elindultunk kávézni, Pedro pedig villámgyorsan lehordta az ajándékokat a kocsiba, mielőtt újra esni kezd.