A Cat Wood Café, ellentétben az ilyen műfajú másik budapesti intézménnyel, a honlapján nem közöl információkat négylábú személyzetéről. A helyiség egyik sarkában a falon találtam meg néhányuk arcképét névvel ellátva. Ebből tudtam meg, hogy a kávézóban minden Maine Coon-ok cárja, Borisz uralkodik.
Szintén erről a falról tudtam beazonosítani Ashát, a kecses mozgású nudistát. Mint kiderült, Asha lézengő ritter. Lézengésének fő területe az emeleti női mosdó, ahová nagy elődje, Pongó nyomdokaiban járva (https://macskamedve.blogspot.com/2022/01/macskak-veceben.html) folyamatosan bekérdezkedik. Nem elégszik meg azonban a mosdóhelyiséggel: átható hangon követelte, hogy a vécéfülkébe is bejöhessen velem, és csak cselezéssel tudtam elérni, hogy mikor elhagytam a mellékhelyiséget, ő is velem jöjjön.
Sok más cica nevét viszont nem sikerült a falról kideríteni, így őket mi neveztük el. Az a hófehér hölgy, aki méltatlankodva tiltakozott a kirakatban a simogatás ellen, minden bizonnyal hercegnő.
Egy ifjú cirmos a cári ételkóstoló szerepét tölti be. Lelkesen végigvizsgálta az asztalokon hagyott tányérokat, és még a kávémba is megpróbált belekóstolni, pedig egyáltalán nem úgy tűnt, mint akinek alacsony a vérnyomása. Nehezítette a helyzetet, hogy ebben a kávézóban valamiért minden süteményt két nagy halom tejszínhabbal adnak, továbbá az összesen két emberből álló kétlábú személyzet jellemzően a pult mögött tartózkodik, az asztalokon található narancssárga gombbal kell hívni őket, ha rendelni szeretnénk. Valószínűleg többször is csalódást okoztam nekik, ugyanis rendre megnyomtam a gombot a frissen ott hagyott asztaloknál, de nem fogyasztási célból, hanem hogy minél előbb bevitessem velük a tányérokat, amelyektől alig tudtam az élelmes cirmákot távol tartani.
Nemcsak ilyen szempontból kell azonban vigyázni a biztonságra a cári udvarban. Az ideális titkos ügynök látszólag jelentéktelen és szürke ugyan, viszont semmi sem kerülheti el a figyelmét. Az egyik asztalnál ülők mellett például egy nagy papírszatyor állt a földön, és Szürkike mindenáron meg akarta vizsgálni a tartalmát. Miután a vendégek kétszer is megszüntették a szatyorfejű macska jelenségét, végül elpályáztak, ügynökünk pedig egy fotelre irányította a figyelmét: miután hosszasan kotorászott alatta, megvizsgálta a gyanús ágytakarót is.
A nemességből két ifjú grófnővel is találkoztunk; olyan fiatalok, hogy a pincér szerint még nincs is nevük. Egyikük meglehetősen szemtelen: amikor épp nem alszik, folyamatosan a nyelvét nyújtogatja mindenkire.
A másikat elneveztük Szőrmók Grófkisasszonynak pihepuha szőre miatt. Ő egy darabig a szőnyegen játszott kábé mindennel, amivel megkínálták, a vendégek nagy örömére.
Később csatlakozott hozzánk a kanapén, és a kiscicák szokása szerint villámgyorsan elaludt. Innentől kezdve egy pillanatra sem távolodott el tőlünk; olykor pozíciót vagy alvóhelyet váltott, de végig mellettünk maradt, és szinte egyfolytában dorombolt. Noha mi nem kaptunk nemesi rangot, ez a megtiszteltetés mindennél többet ért.
Szilviék
