Tea az anyakirálynővel

 Tegnap vettem citromos kuglófot vacsora utáni desszertnek, de András azt mondta, nem kér, ezért nem bontottuk meg. Helyette megnéztük a Waczak Szálló azon epizódját, amelyben Basil beszór egy borjúszeletet patkányméreggel, de utána az elkeveredik, és a teljes személyzet azon parázik, nehogy megmérgezzék valamelyik vendéget. Mivel a szálloda fekete cicája (akinek a képét az általam frissen felfedezett, de melegen ajánlott cinemacats.com oldalról vettem) megkóstolta az egyik hússzeletet, Polly arra a következtetésre jut, hogy ha az állatkának nem lesznek mérgezési tünetei, az a szelet ehető (afelől senkinek sincsenek erkölcsi aggályai, hogy egy macska által megkóstolt húst szolgáljanak fel). Basilnek viszont mindez nem esik le, ezért nem érti, miért aggódnak a többiek a macska egészsége miatt, amikor vészhelyzet van.

- Hogy hogy van a macska? A macska jól van, az anyakirálynővel teázik!

Természetesen ezt követően azzal ugrattuk a macskát, hogy mennie kell teázni az anyakirálynővel. Az igazi meglepetés azonban akkor ért, mikor nem sokkal később kinyitottam a hűtőt. Döbbenten mentem be Andráshoz (aki mellett az ablakpárkányon ismeretlen okokból egy összemorzsázott tányér állt).

- Te figyelj, a macska tényleg felkészült rá, hogy az anyakirálynővel fog teázni, és levágott egy darabot a kuglófból, hogy ne menjen üres kézzel!

Hogyan ébresszük fel Macskarózsikát?

 Borongós, esős nap kora délutánja volt, így nem meglepő, hogy a Cat Café lakói elsősorban hülyébbnél hülyébb pihenőpózaikat mutatták be a vendégeknek. Íme egy rövid válogatás:

Ilyenkor felmerül a kérdés: van-e valami módja, hogy felébresszük ezeket az alvó Macskarózsikákat? Úgy tűnik, egyes esetekben van megoldás. A fiatal és ezért örökké kíváncsi Leó figyelmét például egy darázs keltette fel, amely az ablakon próbált kirepülni, majd tisztázatlan körülmények között életét vesztette. Bár a pincérlány a döglött darazsat egy szalvétával megfogta és kidobta, Leó továbbra is lelkesen szimatolt az ablak alatt, vizsgálgatva a hulla hűlt helyét.

Nermál figyelmét kicsit nehezebb felkelteni; amikor megérkeztem, olyan lassan mozgott, hogy már aggódtam, hogy valami baja van. Kiderült azonban, hogy a kaja ígéretére még az öreg macska is megfiatalodik. Először a velem szomszédos asztalra ugrott fel, ahol két lány éppen piadinát evett, és próbálta azt megmenteni Nermáltól. Jómagam ugyan nem kértem ételt, viszont a kávé után fogmosás helyett elővettem a rágómat. Amint meghallotta a műanyag zacskó zörgését, Nermál azonnal ott termett előttem. Természetesen nem adtam neki rágót, viszont eddigre ráébredt, hogy a cipőmön és a táskámon izgalmas szentendrei szagok találhatók. Ezektől annyira belelkesedett, hogy nem is tudta, melyiket szagolgassa előbb, illetve egész izgalmas módon megpróbálta mind a kettőt egyszerre.