A szurikáták csőbe húzása még azelőtt megtörtént, hogy odaértem volna, egyikük ugyanis épp egy csövön mászott ki. Volt ugyan némi rés a cső vége és a következő kapaszkodó közt, igy az akciófilmekből ismert "majdnem lecsúszik, de aztán visszahúzza magát" megoldással élt:
A többi szurikáta eközben nagy munkában volt. Egyikük természetesen őrködött, a másik egy gödörből próbált kiráncigálni egy húsdarabot, amely saját méretének dupláját tette ki.
A csövön kijött példányt ez eléggé frusztrálhatta; a falat kaparta volna, de az nem volt erre alkalmas, igy megelégedett egy ággal:
Hirtelen az őrszem leugrott a helyéről és izgatottan magyarázott valamit a többieknek. Hamarosan kiderült, mi az izgalom oka: meglkepetésemre egy óriásteknős jelent meg a kifutóban. Egyenesen a gödörhöz ment. Az ott táplálkozó szurikáta az őrszemmel együtt próbált volna még hozzáférni a kajához, de esélyük se volt a teknős mellett, aki békésen falatozni kezdett.
A csőlakó szurikáta úgy látta, hogy ezek után ő eláshatja magát.
Társai azonban okosabbnak bizonyultak. A gödröt a másik irányból közelitették meg, és a végén békésen falatoztak a teknőssel a húsdarab két végén.
2014. július 13., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése