Szamárrá téve

Kis kitérőt tettünk eredeti útvonalunktól, mert Gazsi meg akart mutatni nekünk egy érdekes alakú sziklaalakzatot, amely a Krisztus szamara-kő nevet viseli. Gazsi bejelentette, hogy aki akar, nyugodtan maradhat az elágazásnál pihenni, a többiek pedig kövessék őt és GPS-ét. Ez komoly fejtörést okozott expedíciónk fotósának, Hosszú Gábornak, mert egyszerre szeretett volna enni és fényképezni is. Végül kompromisszumos megoldást választott: odaadta a gépét Áginak azzal, hogy fotózza le neki a sziklát.
- Miért, amikor visszaértünk, nem is lesz már időnk pihenni? – csodálkozott Ági.
- Dehogynem, csak a Gábor kombinál – legyintett Gazsi, bár Hosszú Gábor étkezési sebességét tekintve nekem ez nem kombinálásnak, hanem józan előrelátásnak tűnt.
Gazsi elővette a GPS-ét és elindultunk (másik irányban, mint sejtettem volna). Időről időre megálltunk, Gazsi körülnézett, majd a képernyőre (a helyzet ismerős, ld. egy régebbi, Vizek napja című bejegyzésemet). Ági nem ennyire lassú haladásra számított, ugyanis pisilni szeretett volna. Végül úgy döntött, hogy ha hív a természet, ne várakoztassuk, ezért odaadta nekem Hosszú Gábor gépét és eltűnt a bozótosba. Mi tovább követtük Gazsit, és hamarosan vissza is érkeztünk eredeti kiindulópontunkra. Visszaadtam Hosszú Gábornak a gépét (ha meglepődött is, hogy tőlem kapja meg, nem mutatta). Hamarosan Ági is előkerült, akinek elmondtuk, hogy a szikla nem lett meg.
- Amerre én voltam, ott voltak valami sziklák – jegyezte meg Ági, de senki nem figyelt rá. Helyette többen letámadták azt a házaspárt, akik a völgy aljából közeledtek egy farmernadrágos kutyával. A kutya farmernadrágja gumis derekú és nadrágtartós volt, hátul kis vágással folyó ügyek elintézésének megkönnyítésére. A hölgy elmondta: az állatka rendszeresen kibújt a hámból, mióta viszont azt a farmer nadrágtartójához rögzítette, már nem tud. Gazsi még egy kört tett a GPS-szel, de fölöslegesen. Végül Zsolt fejtette meg a titkot.
- Hát persze, hogy nem találjuk a Krisztus szamara-követ, hiszen Virágvasárnap van! Most vonul be rajta Jeruzsálembe!

Reméljük, Krisztus és a szamara jobban tájékozódtak, mint túránk egy későbbi pontján Gyuri. A Pusztatoronyból leereszkedve megjegyeztem, hogy a túra végén egy ennél is meredekebb ereszkedő vár ránk. Gyuri elgondolkodott, majd felcsillant a szeme.
- Ja, ott a Vadálló-köveknél!
Ki kellett ábrándítanom, hogy nem. Már csak azért sem, mert a Vadálló-kövek a Pilisben van, mi pedig épp a Börzsönyt jártuk.