Éjszaka a Kiskunságon

Lement a nap; gyönyörű csillagos ég terült fel a szőlők felett. A fénye pont elég volt az utat követnünk, ezért nem örültünk annyira, hogy Attila felkapcsolta a lámpáját.
- De mi lesz, ha megbotlom egy kőben? - kérdezte felháborodva, miután megkértük, hogy oltsa le. Tóni végigpásztázta a körülöttünk elterülő homoktengert és felsóhajtott:
- Ha te itt megbotlasz, fizetek neked.
- Mit? - kérdezte gyakorlatiasan Attila.
- Bármit - felelte Tóni, pont amikor Sanyi azt mondta: -Egy sört.

Attila végül eloltotta a lámpát, viszont besorolt mögém abból a megfontolásból, hogy így akkor én fogok előbb megbotlani.
- Nem baj, akkor Tóni nekem fizeti majd a bármit. Csak én nem leszek olyan szerény, hogy beérjem egy sörrel. Mondjuk egy új-zélandi utazás megfelelne.

Attila valamivel később ismét próbálkozott; valaki megjegyezte, mennyire besötétedett.
- De csak amíg meg nem gyújtjuk a fejlámpákat!
- Nálam nincs fejlámpa - feleltem. -Legföljebb ha felteszem a zseblámpámat a fejemre - amit meg is tettem, de persze fogtam, hogy le ne essen.
- Járhatnál üveges helyett zseblámpás táncot - jegyezte meg Tóni. Az ötleten felbátorodva csárdásozni kezdtem.
- Ilyet ne csinálj többet! - rémült meg Attila mögöttem.
- Miért, mi van?
- Hát itt elkezdesz oldalra lépni előre helyett, aztán neked megyek és megbotlom!
- Most miért baj az, ha hozzásegítelek, hogy Tóni fizessen neked egy bármit?

A faluba beérve megállapítottuk, hogy a Homok utca rendkívül találó név.
- A Nyúl utcában meg biztosan nyulak szaladgáltak - fűzte tovább a gondolatmenetet Attila, de Tóni megrázta a fejét.
- Gyerekkorom óta itt élek, sose voltak itt nyulak.
- Lehet, hogy mielőtt megszülettél - vetettem fel.
- Na de akkor még Ságvári Endre utcának hívták! És nem szaladgáltak benne kis Ságvári Endrék!