- Igen, ezt foglaltuk le nektek - mutatott jobbra. A közvetlenül mellettünk levő asztalt egy macska foglalta el, ezért megkérdeztem:
- Ott a másodikat?
- Nem, ezt itt rögtön, amin a Pötyike fekszik. Ha nem baj.
- Á, dehogy, szívesen kávézom Pötyikével - feleltem, és leültem a székre az állatka mellé, aki hűségesen őrizte nekünk a "foglalt" táblát:
Békésen üldögéltem Pötyike mellett, mígnem megjelent a pincér.
- Választottál már, vagy megvárod a másik embert?
- Ja, nem azért, csak Pötyike ráült az itallapra.
Később óvatosan megpróbáltam kihúzni Pötyike alól az itallapot, de ő ezen kiakadt és lemászott. Nem kell azonban azt gondolni, hogy ettől a kávézó összes asztala macskamentessé vált volna. A szomszéd társaság asztalán az éjfekete Figaro üldögélt.
- Mutassatok neki természetfilmeket - javasolta a gondozó az asztaltársaságnak. - Én a mobilomon szoktam bekapcsolni neki és nagyon élvezi. Csak figyelni kell, mert van, hogy lelöki a mobilt, az enyémnek már többször kellett emiatt javítani a képernyőjét.
A társaság engedelmesen bekapcsolt Figinek egy dokut, de ez csak rövid ideig kötötte le. Sokkal érdekesebbnek találta az asztalnál ülő lány táskáját:
Mi sem maradtunk sokáig macska nélkül. A szépséges Nermál először bemutatta asztalunkon a tökéletes szfinx-pózt:
Ezután pedig elfeküdt az asztalon. Ahogy megsimogattam, rátette az alkaromra a mancsát és nem engedte el; úgy aludt, hogy végig ölelte magához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése