Nemrég tanultam azt a szót, hogy arcvakság: olyan emberekre használják, akik nehezen jegyeznek meg arcokat. A Titsa (amelyről bővebben itt: https://macskamedve.blogspot.com/2012/01/titsa-es-tsai.html, https://macskamedve.blogspot.com/2022/12/san-juan-de-la-rambla-titsai.html) egyes sofőrjei egy hasonló állapottól szenvednek, amelyet gombvakságnak nevezhetünk: nem érzékelik, ha egyes utasok fel- vagy le akarnak szállni. A leszállók ugye magán a buszon nyomják meg a gombot, az autópálya mellett felszállni vágyók pedig a buszmegállóban (erről ld. még a fenti második bejegyzést), amelynek hatására a megálló fölött felvillan a "busz" felirat, innen tudja a sofőr, hogy le kell térnie a megállóba.
Abades (ld. a képen) buszmegállójánál nem világított a felirat, bár már ott várakozott egy lány, ezért megnyomtam a gombot. A felirat még mindig nem gyulladt ki.
- Már megnyomtam - mondta a lány angolul.
- Lehet, de a felirat nem gyulladt ki. Lehet, hogy így a sofőr itt fog hagyni minket.
- Hát majd integetünk.
- Nem, ahol van gomb, ott azzal kell jelezni - magyaráztam, és szemügyre vettem a megálló oldalát. Azon szerepelt egy telefonszám, amit hívni kell, ha nem működik a gomb. Felhívtam a számot, és a diszpécser közölte: igen, tudják, hogy nem működik a felirat, de a sofőr tudja, hogy jeleztünk, és meg fog állni. Megkönnyebbülten letettem, de pár perc múlva megjelent a busz - és nem tért le a megállóba. Mindketten vadul integetni kezdtünk, mire a sofőr a letérő végében lehúzódott (szerintem tök szabálytalanul) és kinyitotta az ajtót.
- A diszpécser kolléga azt mondta a telefonban, hogy ön tudja, hogy fel akarunk szállni - mondtam csodálkozva, miközben felszálltam.
- Igen, igen, bocsi - felelte ő, vagyis valószínűleg eljutott hozzá az infó, csak valamiért nem vette figyelembe. Ezt az elméletet támasztja alá az, hogy később is voltak hasonló húzásai. A következő megállóban megállt ugyan, de csak az első ajtót nyitotta ki a felszállóknak, a hátsó ajtót a leszállóknak nem, noha korábban többen is jeleztek. Egy későbbi megálló előtt szintén jelzett valaki, de a sofőr ezt teljesen ignorálva elszáguldott mellette (ez ugye autópályán azért kínos, mert az utas nem tudja megcsinálni, hogy leszáll a következőnél és visszagyalogol).
- Lehet, de a felirat nem gyulladt ki. Lehet, hogy így a sofőr itt fog hagyni minket.
- Hát majd integetünk.
- Nem, ahol van gomb, ott azzal kell jelezni - magyaráztam, és szemügyre vettem a megálló oldalát. Azon szerepelt egy telefonszám, amit hívni kell, ha nem működik a gomb. Felhívtam a számot, és a diszpécser közölte: igen, tudják, hogy nem működik a felirat, de a sofőr tudja, hogy jeleztünk, és meg fog állni. Megkönnyebbülten letettem, de pár perc múlva megjelent a busz - és nem tért le a megállóba. Mindketten vadul integetni kezdtünk, mire a sofőr a letérő végében lehúzódott (szerintem tök szabálytalanul) és kinyitotta az ajtót.
- A diszpécser kolléga azt mondta a telefonban, hogy ön tudja, hogy fel akarunk szállni - mondtam csodálkozva, miközben felszálltam.
- Igen, igen, bocsi - felelte ő, vagyis valószínűleg eljutott hozzá az infó, csak valamiért nem vette figyelembe. Ezt az elméletet támasztja alá az, hogy később is voltak hasonló húzásai. A következő megállóban megállt ugyan, de csak az első ajtót nyitotta ki a felszállóknak, a hátsó ajtót a leszállóknak nem, noha korábban többen is jeleztek. Egy későbbi megálló előtt szintén jelzett valaki, de a sofőr ezt teljesen ignorálva elszáguldott mellette (ez ugye autópályán azért kínos, mert az utas nem tudja megcsinálni, hogy leszáll a következőnél és visszagyalogol).
A sofőr maga is érezhette, hogy gombvaksága némileg problémás, ezért pár megállóval Santa Cruz előtt megfordult az ülésén és hátrakiabált.
- Megy valaki Tabaibába?
Senki nem reagált.
- Radazul? Santa Maria del Mar? Hoya Fría?
Egyiknél sem jelentkezett senki. A sofőr elégedetten nyugtázta, hogy ezek szerint innentől nem kell a leszállókra figyelnie, és továbbindult. A képernyőn megjelent a "Következő megálló: Tabaiba" felirat, és valaki rögtön megnyomta a leszállásjelzőt.
