Megkésett karnevál La Orotavában

 Ezen a télen az esős idő miatt egymás után mondták le a karneváli felvonulásokat. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy az első menet már vígan hamvazószerda után lett végre megtartva, méghozzá kis városunkban. Innen hoztam pár vidám jelmezt. 

Elsőként közölném a jó hírt, hogy idén is volt ugyan patika, de szexshop nélkül (https://macskamedve.blogspot.com/2024/02/kisvarosi-karneval.html), ennek örömére gyorsan első díjat is adtak neki egyéniben.

Az egészségügyre és a higiéniára más felvonulók is nagy figyelmet fordítottak. A képen látható két szobalány engem és Andrást is alaposan leporolt a tollseprűjével.

Egy másik csapat konkrétan felmosónak öltözött.

Fontos is volt a munkájuk, mivel utánuk egy csapat csecsemő vonult.

Egy újabb takarítónő, teljes felszereléssel.

Arra viszont nem jöttem rá, miért rózsaszínek a légipostai küldemények.

A buszsofőrök hátukon viselték a járatuk számát. A 999-es szám azt jelzi: "utasokat nem szállít".

Ezért a karneválozók egy része kénytelen volt más közlekedési eszköz után nézni. Egyesek a léghajót választották:

Mások dinóháton indultak vadászni:

És felvonult egy csapat dodzsem is.

Az élelmiszerekre áttérve, idén sem maradtunk pattogatott kukorica nélkül.

A Principe kekszcsalád egyik tagja viszont nem volt hajlandó meghazudtolni nemi identitását, és herceg helyett hercegnő-keksznek öltözött.

A séfek nagyon jó első benyomást keltettek, ám amikor megláttam, hogy jobbra-balra egerek vannak körülöttük, azért reméltem, hogy nem ők fogják elkészíteni a vacsorámat.

Egyszerű és zseniális: két éjjeliszekrény is vonult a menetben.

A naprendszerek annyira megörültek, hogy sikerült szelfizniük az első udvarhölggyel, hogy utána szerteszét szóródtak. Valószínűleg ennek tudható be a világegyetem tágulása.

Személyes kedvencemet hagytam a végére, akit egészen szokatlan kontextusban fedeztem fel. A dobcsoportok tagjai ugyanis általában összeöltöznek, de ez a konkrét csapat mindenkinek megengedte az önkifejezést. Számomra az egész sziget szellemiségét is szimbolizálja ez a doboló, sportcipős apáca, szivárványszínű szárnyakkal.

Kenyérsarok

 A saját városunkban egyik kedvenc helyünk a Rincón del Pan nevű pékséglánc kávézója. Az ablakból csodálatos kilátás nyílik a völgyre, finom a kávé, a pincérlánnyal pedig még túratippeket is lehet cserélni.  Az icodi üzletben az iced lattéhoz lehet kérni sóskaramella ízű szirupot, ami isteni finom. Ugyanezen lánc santa cruzi egységei azonban, mint az elmúlt napokban kiderült, hagynak némi kívánnivalót maga után.

A Plaza de Españán levő üzletben régen több fajta vegetáriánus szendvicset is árultak, most azonban már csak igen kis méretű tortillás szendvics képviselte a húsmentes szekciót. Emellé kértem egy iced lattét, titokban reménykedve, hogy felajánlják hozzá a sóskaramellás szirupot. Azonban nemcsak ez nem történt meg, hanem az iced latte fogalma sem igazán jutott el hozzájuk, ugyanis kaptam egy csésze forró lattét, valamint egy poharat tele jéggel, hogy oldjam meg magam. Belegondolva még szerencse, hogy a kávégépet nem magamnak kellett kezelnem.

Másnap, a karnevál napján Györgyivel a másik Rincón del Panba mentünk. Itt is iced lattét kértem, amit papírpohárban kaptam, jég nélkül. Györgyi még rosszabbul járt: megkérte, hogy a szendvicsét melegítsék, és be is tették a sütőbe, viszont a jelek szerint nem kapcsolták azt be, ugyanis teljesen hideg és átsütetlen maradt. A kiszolgálás sebessége is hagyott kívánnivalókat maga után. Mikor leültünk az asztalunkhoz, egy sárga ruhás indián állt a sor végén, az sms-ező piros bukott angyal mögött látszik a tükörben.

Leülvén Györgyivel elkezdtük a Magyarországon népszerű "miért utáljuk az OTP-t" című játékot (az én válaszaim egy része olvasható itt: https://macskamedve.blogspot.com/2022/05/one-day-in-bankok.html), ami legalább húsz percig eltartott. Ezután felnéztünk és megállapítottuk, hogy a sárga ruhás indián még mindig a pultnál áll, arra várva, hogy leadhassa a rendelést.

Parkolásos kalamajkák

 A találkozási pont egy étterem előtt volt, amely azonban még nem volt nyitva, csak a négylábú személyzet állt őrségben a tetőn.

Ahogy gyűltek a túratársak, egyre több autó érkezett, és lassan megtöltötték a parkolót.

- A tulaj meglátja ezt a sok kocsit, és azt fogja hinni, hogy mekkora forgalma lesz ma. Szerintem sose szokott egyszerre ennyi vendége lenni - jegyeztem meg.

- Biztos már számolgatja, hogy ha mindegyikünk csak egy egy eurós kávét kér, azzal is 40 eurót keresett - kontrázott Jesús.

- És mekkorát fog koppanni szegény, hogy nem ide jöttünk.

A tulajdonos hamarosan megérkezett, és nemcsak annak nem örült, hogy nem tervezünk nála fogyasztani, hanem annak sem, hogy elfoglaljuk a teljes parkolót, és így a fizető vendégek nem tudnak hova beállni. Szerencsére mi úgyis készültünk elindulni fel a hegyre.

A túra után keresnem kellett valakit, aki levisz az autópályáig, mert gyalogolni azért igen hosszú lett volna.

- Az a fehér kocsi, ami mögöttem áll, lemegy az autópályára - mondta Sonia.

- Nem tudom, kié az a kocsi.

- Hát azé a két emberé.

- Melyik két emberé?

- Akik a mögöttem levő fehér kocsival jöttek.