A találkozási pont egy étterem előtt volt, amely azonban még nem volt nyitva, csak a négylábú személyzet állt őrségben a tetőn.
Ahogy gyűltek a túratársak, egyre több autó érkezett, és lassan megtöltötték a parkolót.
- A tulaj meglátja ezt a sok kocsit, és azt fogja hinni, hogy mekkora forgalma lesz ma. Szerintem sose szokott egyszerre ennyi vendége lenni - jegyeztem meg.
- Biztos már számolgatja, hogy ha mindegyikünk csak egy egy eurós kávét kér, azzal is 40 eurót keresett - kontrázott Jesús.
- És mekkorát fog koppanni szegény, hogy nem ide jöttünk.
A tulajdonos hamarosan megérkezett, és nemcsak annak nem örült, hogy nem tervezünk nála fogyasztani, hanem annak sem, hogy elfoglaljuk a teljes parkolót, és így a fizető vendégek nem tudnak hova beállni. Szerencsére mi úgyis készültünk elindulni fel a hegyre.
A túra után keresnem kellett valakit, aki levisz az autópályáig, mert gyalogolni azért igen hosszú lett volna.
- Az a fehér kocsi, ami mögöttem áll, lemegy az autópályára - mondta Sonia.
- Nem tudom, kié az a kocsi.
- Hát azé a két emberé.
- Melyik két emberé?
- Akik a mögöttem levő fehér kocsival jöttek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése