https://macskamedve.blogspot.com/2024/06/kecskefurdetes.html
Tavaly ezzel a bejegyzéssel emlékeztem meg a hagyományos szentivánnapi kecskefürdetésről. Idén is hasonlóan zajlott az esemény, néhány apróbb kivétellel. Jelentősen jobb volt az idő, így a pásztorok fürdőruhát viseltek és teljesen bevitték a kecskéket a vízbe; mindegyiket megmerítették, ráfröcsköltek egy kis vizet, majd hagyták, hogy kiússzon a partra.
Noha a víz nem volt hideg (ezt tanúsíthatom), a kecskék idén sem lelkesedtek a programért; ezek ugye félvad állatok, akiket nem szoktak fogdosni, plusz elsőre gondolom azt hitték, hogy vízbe akarják fojtani őket, és hangosan mekegve tiltakoztak az eljárás ellen. Viszont voltak köztük, akik fürdés után már egész érdekesnek találták az óceánt, és lementek egészen a vízhez, hogy az már a lábaikat csapdosta. Nyalogattak is valamit a köveken - nem tudom, hogy a sót (annyira nem tűntek vénnek) vagy a víz által kisodort algadarabkákat.
A rendszer az volt, hogy a (partról nézve) jobb oldalon várakoztak a fürdetésre a kecskék, aki pedig elkészült, az átsorolt a bal oldalra. (Pusztán a "melyik állat száraz" megközelítés nem volt praktikus, mert ez egy több órás program és a nyári melegben gyorsan megszáradnak.) A kecskéknek persze ezt senki nem mondta, így volt pár példány, aki partra úszás után elveszetten tévelygett, amíg pásztorai kiabálással jó útra nem terelték.
Idén meglepetésemre egy csapat birkát is megfigyeltem a parton. Lehet, hogy biztonsági tartaléknak hozták őket arra az esetre, ha a kecskéket semmiképp se sikerülne beimádkozni a vízbe.
A legaranyosabb azonban az a kisfiú volt, aki fehér kutyájával ment be a vízbe, és ugyanúgy végigcsinálta vele a körbeúsztatás-lefröcskölés rítusát. Elvégre az egész rituálé lényege az állatok szimbolikus megtisztítása és megáldása, ezt pedig a kutyák is megérdemlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése