2026. február 28., szombat

Amikor nincs lehetetlen

 A karneváli jelmezeket bemutató beszámolóimból talán már kiviláglott: a karneváli menet egy különleges világ, ahol nem érvényesek a mindennapok megszokott törvényei. Az idei maskarákból mazsolázva kívánom most illusztrálni ezt a tézist. Például köztudott ugyan, hogy az afrikai egyházak az európaiaknál sokkal konzervatívabbak, ez a bíboros mégis látványosan kiáll a cölibátus intézménye ellen, méghozzá pont egy apácával:


Bár annak idején mi csak hatévesen köthettük a nyakunkba a kék nyakkendőt, itt ez a korlátozás sem érvényes, ennek köszönhetően megtaláltam a világ legkisebb kisdobosát:

Hasonlóképpen a rendőrségnél is eltörölték az alsó korhatárt:


Az orotavai angol iskola évközben tisztelettudó diákjai itt megmutatják, hogy élik meg az iskolai mindennapokat:



Bár idén egész sok havat kaptunk a Teidére, Puerto de la Cruzt semmiképp sem lehetne síparadicsomnak tekinteni. A téli olimpiai válogatott tagjait azonban ez nem riaszthatja vissza.


Kellően gyakorlott buddhisták ellenben lótuszülésben is tudnak menetelni:


Az állandóan az utcát kémlelő öregasszonyok az ablakot is magukkal hozták. Miután elkészítettem  a fényképet, az egyikük odajött és rám ripakodott, hogy milyen tiszteletlen vagyok, és ezek a mai fiatalok!



Pedig manapság, legalábbis a karnevál világában, sok minden jobb, mint azelőtt. Ezek a kertészek például nem irtják a csigákat és a gombákat, sőt, örömmel üdvözlik őket kertjükben:


A világ szuperhősei is összefogtak végre, közös erővel elkapták és egy autó volánjához bilincselték Jokert.


És melyik grillparti-szervező ne örülne annak, ha a húsok maguktól ráfeküdnének a rácsokra, majd miután átsültek, előzékenyen megfordítanák magukat?


Karnevál idején toleránsabbak az emberek. Senki se tett megjegyzéseket arra, hogy a Nesquik-nyuszik kakaó helyett dobozos limonádét fogyasztottak.


A kezdő aerobikozónak se szólt be senki, hogy a tangát a macskanadrág alá és nem fölé szokás venni.



Mindennek ellenére az orotavai menet kezdetén egy kicsit aggódtam, ugyanis úgy tűnt, egy vérnyúl elrabolta a polgármesterünket.


Szerencsére azonban Don Francisco kiszabadult, és piros ruhás bohócnak öltözve ő is felvonult a menetben.


Ez akkora bizalmat adott nekünk, hogy már attól sem ijedtünk meg, ha vadászgépek közelítettek:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése