Persze a látogatók körbeállták őket, kattogtak-villogtak a fényképezőgépek. Erre egy idő után a lajhármama is felfigyelt. Teljes hosszában kinyújtózott, és érdeklődve figyelte a látogatókat.
Kinyújtotta a kezét a hozzá legközelebb álló férfi felé, és óvatosan a karmába fogta annak csuklóját. Az orrához emelte, megszimatolta, majd elengedte. Utána egy mellette álló szőke lány haját simogatta meg; a lány épp az ellenkező irányba nézett, úgyhogy kis híján frászt kapott. Az első férfi tovább fotózott. Ekkor a lajhár ismét kinyújtotta a karját: szemlátomást a fényképezőgép érdekelte.
A férfi készségesen odanyújtotta a gépet (persze nem engedte el közben). A lajhár alaposan megvizsgálta, de elégedettnek tűnt a minőséggel és visszaadta a gépet (és az azt tartó kezet) tulajdonosának.
Persze nem minden állat van olyan helyzetben, hogy testközelből vizsgálhassa meg a technika vívmányait. Aurórát például teljesen elbűvölte Dani kék esernyője, de ő ugye nem tudott testközelbe kerülni vele, csak a fa tetejéről meresztgette rá cipőgomb-szemeit:

Miközben Aurórával szemeztünk, egy ormányos medve húzott el mellettünk pórázon, aki viszont a kifutó betonalapját kívánta közelebbről megvizsgálni.
- Nézd, sétáltatják az ormányos medvét!-szóltam oda Daninak. Az állatka gondozója, aki nagy erőfeszítések árán igyekezett a jószágot a Barlangterem felé orientálni, önkritikusan helyesbített:
-Inkább ő sétáltat engem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése