Felkészületlen túrázók

Tóni az autóval érkezőkre is gondolt: a túratervbe beleírta, hogy hagyják ott az autójukat Tahitótfaluban és ott szálljanak fel a buszra, mert a túra oda fog leérkezni. Még szerencse, hogy az útvonalat is elküldte fájlban, és Attila azt megnézte. Abból ugyanis kiderült, hogy nem Tahitótfaluba, hanem Leányfaluba érkezünk.

Újpest Városkapuhoz érve rögtön megpillantottam Hörbit a 8-as kocsiállásnál.
- Innen megy a buszunk? - kérdeztem.
- Igen - felelte ő, mire megnéztem a kiírást.
- Azzal megyünk, amelyik Tahitótfalunál átmegy a szigetre?
- Ja nem, a hetesről.
- Akkor miért a nyolcasnál állsz?
- Ja, én csak itt reggelizem.

Tóni a buszon "reggelizett", amennyiben elővett egy másfél literes ásványvizet.
- Ezt mind meg kell innom, amíg odaérünk.
- Miért akarod mind meginni?
- Hogy ne kelljen cipelni.
- De van nálad ezen kívül víz?
- Nincs.
- Akkor mit fogsz csinálni, ha szomjas leszel?
- Majd kérek tőled.

Leszálltunk a buszról, de Tóni még akkor vette föl a lábszárvédőjét meg ilyesmiket. Én már kicsit kezdtem fázni, és irigyeltem a csapat biciklistát, akik elszáguldottak mellettünk. Tóni is csak nézett utánuk.
- Hogy ezek hogy elhúztak mellettünk!
- Mindenki elhúz mellettünk, mert csak itt állunk - feleltem. - Most hagyott le minket az a csiga, akit még Szentendrén előzött le a busz.
Végre-valahára elindultunk.
-Szerintem menjünk itt át - mutattam a zebrára, mert Attila továbbment előre az út jobboldalán.
- De ezen az oldalon süt a nap - védekezett ő.
- Az lehet, de nekünk itt be kell kanyarodni balra.
- Attila, nézed a GPS-t? - szólt előre Tóni.
- Miért, te nem?
- Az enyém otthon van.

Ezek után egész meglepő volt, hogy sehol sem tévesztettük el az útvonalat, bár Tónit pár helyen érte meglepetés: a Rekettyés-forrás előtt például a térkép tavat mutatott, így ő már csónakázni készült, ám a közelgő napnyugta, valamint a növényekkel benőtt tó kb. 2 négyzetméteres területe miatt le kellett erről mondania. Még világosban értünk le Leányfaluba, ahol én kinéztem a neten egy cukrászdát. A pontos koordinátáit nem írtam fel abban a hitben, hogy könnyű lesz megtalálni, de mikor leértünk a Duna-partra, egy kocsma fogadott minket.
- Pedig itt mutatja a térkép - mondta Attila, aki a googlemaps-et használta.
- Lehet, hogy megszűnt és átalakították kocsmává?
- Mi volt a házszám?
- Arra nem emlékszem, csak hogy itt kell valahol lennie. De beülhetünk ide is - tettem hozzá nem túl nagy lelkesedéssel. Sanyinak jutott eszébe, hogy pár lépéssel továbbmenjen a parton - és a szomszédos épületben megtalálta a cukrászdát.