Az eltört kancsó

Az üvegkancsót én törtem el, de tényleg nem tehettem róla. Csak kinyitottam a szekrényajtót, hogy megnézzem, van-e még kenyér, mire a polc szélére feltett kistányér lebukfencezett, egyenesen rá a kancsóra, amelyben előtte zöld tea volt. Csodával határos módon a kistányér épen maradt, a kancsó szájából viszont letört egy jókora darab.

A gond az volt, hogy 350 euró kauciót kellett letennünk az apartmanért, és ismervén a morcos recepciós nénit, tudtuk: minden lehetőséget megragad majd, hogy levonjon belőle. Patri felvetette, hogy vegyünk egy ugyanilyen kancsót, ám ez a település síelőkre rendezkedett be: volt egy csomó sportbolt, egy-két közért, néhány képeslapokat és műmormotákat áruló szuvenírbolt, de üvegkancsót ugyanolyan kevés eséllyel talált az ember bárhol, mint traktort. A szervezők azt mondták, hogy többen megúszták már levonás nélkül, pl. egy kitört széklábat hitelesen visszaillesztettek, és drukkoltak, hogy a néni ne pont arra üljön rá. Ennek fényében abban maradtunk, hogy a kancsó romjait kidobjuk az újragyűjtőbe és csak akkor hozzuk fel a témát, ha a néni rákérdez. Így sem sok esélyt adtam a dolognak, lévén figyelmeztettek minket, hogy kicsekkoláskor nagyon alaposan ellenőrzik az apartmanokat.

Szombat hajnalban őrült takarítással kezdtük a napot; valószínűleg alaposabbak voltunk, mint az előző turnus, mert én az ágy alatt söpörve olyasmiket is találtam, amiket biztos nem mi hagytunk ott. Miután végeztünk, otthagytuk Patrit, mert ő legalább meg tudta értetni magát a – természetesen – semmilyen idegen nyelvet nem beszélő nénivel. Mi kint az előtérben vártunk, de sokáig nem kaptunk eredményt, kivéve, amikor Patri egyszer kirohant és közölte: jöjjön vele valaki, különben nem tudja visszafogni magát és megöli ezt a nőt. Önuralmát bizonyítja, hogy nem ölte meg, pedig senki nem vállalkozott, hogy visszamenjen vele. Miután a recepciós néni végzett az inspekcióval, megkérdeztük, mi volt.
- Le kellett mosnom a csapot. És koszos volt a vödör.
- Persze, abban volt a felmosóvíz.
- De azt is kimosatta velem. Meg azon problémázott, hogy a szekrényben a tányérok nem olyan rendszer szerint vannak egymásra rakva, mint eredetileg. Mondtam neki, hogy mi arra már nem emlékszünk, egy adott rendszer szerint tettük el őket, de igazán nem tudhatjuk, hogy az ő rendszere milyen. De aztán végül visszaadta a kauciót.
- És a kancsó?
- Ja, észre se vette, hogy hiányzik…