Az alagsorban az embervécén felül macskavécé is van, rajta természetesen macskaajtóval. Amikor lementem, éppen takarították. Az emberi személyzet természetesen nem a macskaajtón, hanem a rendes ajtó kinyitásával távozott, ám a bájos törpe perzsa Mirr-Murr (Pongóval ellentétben) a szabálykövető macskák nem túl népes csoportját gazdagítja. Noha már türelmetlenül várakozott a folyosón, nem ment be a kinyitott ajtón: megvárta, míg azt becsukják, és utána szép szabályosan a macskaajtón át mászott be a legkisebb helyiségbe. Miután ottani teendőivel végzett, lent maradt az alagsorban, hogy - hasonlóan más társaihoz, például Nermálhoz - lekapcsolja a vécére tartó vendégeket egy kis simogatás erejéig.
Persze azért néha Mirr-Murr is feljött a felszínre, és rátelepedett a szomszédos asztalra. (Lehet, hogy mégsem mindig olyan szabálykövető?) Természetesen ennek társaságunk minden tagja megörült, és a fotósok rohantak megörökíteni az asztalon trónoló szépségét.
- Odanézz, milyen gyönyörű! - lelkendezett Rita. Gitta egy más körülmények között furcsának ható mondattal válaszolt:
-Ja, őt már simogattam a vécében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése