Félrement labdák napja

 

A Playa de los Charcos strandon, mint az eldia.es képén is látható, van két úszó platform a part és a móló között. András javasolta, hogy ússzuk körbe az egyiket. Amikor már visszafele tartottam, hirtelen egy labdát pillantottam meg magam előtt a vízen. Nyilvánvaló volt, hogy valaki a platformon túl nagyot dobott vagy rúgott rajta, ezt igazolta az a tény is, hogy a platform szélén néhány srác reménykedve várta, hátha visszadobja nekik valaki. Meg is fogtam a labdát és elhajítottam, de túl messze voltam; pár méterrel közelebb került ugyan a platformhoz, de még a vízben landolt. Utánaúsztam, és most már tényleg közel voltam a platformhoz. A fent álló srác már helyezkedett, hogy elkapja a labdát - de épp csak pár centivel ismét elhibáztam. A labda nemcsak a vízbe esett, de ráadásul besodródott a platform alá. Mikor elindultam a part felé, a srácok épp a deszkák között felülről benyúlva próbálták kipiszkálni.

Hazafele menet a közeli kosárlabdapálya mellett vezetett el az utunk, ahol rendszeresen bajnoki mérkőzések zajlanak a piros pólós és a "nem találtunk egyforma pólót, ezért mindenki abban van, amit talált" csapat között. Ezúttal az tűnt föl, hogy egy csomó játékoson nincs cipő; a lábbelik egymás hegyén-hátán hevertek a földön a pálya egyik oldalán.

- Van ilyen speciális alváltozat, amit cipő nélkül játszanak? - tűnődtem el, de rögtön fény derült a rejtélyre. Az egyik játékos ugyanis levette a cipőjét és felhajította a kosárpalánkra. Mint kiderült, a labda fent ragadt a palánkon, és a hoppon maradt játékosok egymás után hajigálták fel a cipőiket, hátha valamelyikkel sikerül lesodorni.

Barriguar

 

Nem könnyű feladat egy zenekari találkozó házigazdájának lenni, hiszen szórakoztatni kell a közönséget, míg az egyik zenekar levonul a színpadról, a következő pedig elfoglalja a helyét. A zenei tavasz műsorvezetőjét, Albertót (akiről ígérete ellenére nem találtam képet a honlapon, ezért a plakátot tettem ide) azonban nem kellett félteni: megragadta az alkalmat, hogy kiélhesse showmani hajlamait. A férfiegészség hetének apropóján a zene áldásos mentálhigiénés hatásairól elmélkedett, majd felszólította a közönséget: osszák meg, milyen zene segít nekik átlendülni a negatív lelkiállapotokon. Egy hölgy a második sorból Alberto ösztönzésére felment a színpadra, és elmondta: élete nehéz perceiben "Barriguar" zenéje mindig örömet okozott neki. Alberto lelkesen bólogatott, hogy Barriguar erre kiválóan alkalmas.

- Ki szereti még Barriguart? - fordult ismét a nézőkhöz. Sok kéz emelkedett a magasba. Nekem fogalmam se volt, kiről van szó, de már megszoktam, hogy a kulturális különbségeknek fontos eleme az, hol milyen zenét hallgatnak, és különösen igaz ez egy olyan gazdag zenei kultúrájú országban, mint Spanyolország (mikor annak idején társastáncoltam, meg voltam győződve róla, hogy a világon maximum 2-3 paso doble szám létezik, itt meg egyetlen koncerten ennél többet adnak elő).

- Mi lenne, ha betennék egy kis Barriguart, és egy fél percre táncra perdülnénk? - vetette fel Alberto, és már kezdett is keresgélni a telefonján. Örültem, hogy végre megismerek egy új zeneszerzőt, de ennél nagyobb meglepetés ért. Ugyanis mikor Alberto a telefonját a mikrofonhoz tartotta, a teremben felcsendült - Barry White.