Az esemény gesztenyeszedő túrának lett meghirdetve. Bea a kiírásban direkt hangsúlyozta, hogy csak az ösvényre hullott gesztenyéket szedjük fel, de hát a canariók nem a szabálykövetésükről híresek. Ahogy La Victoria gesztenyései között gyalogoltunk, többször észrevettem, hogy egy-egy túratárs "betéved" egy magánbirtokra némi termés reményében.
Túratársaim azonban nemcsak gesztenyét gyűjtöttek: csokorszámra szedték az oregánót, volt, aki egy földön heverő fenyőágat vitt haza tobozostul karácsonyi dekorációnak, David egész ágakat tört le eukaliptuszfákról, hogy anyukájának hazavigye potpourrinak, és a túra végére egy hatalmas fakéregdarabot is beszerzett (ennek céljáról nem faggattam). Jonay ki is akadt annak láttán, mennyi mindent cipelnek a hátukon túratársaink.
A szabálykövetés hiánya abban is megnyilvánult, hogy Carlos többször is lezárt ösvényeken vezetett minket. (Mellesleg ezeken is bőven találkoztunk más túracsoportokkal és bringásokkal; a gyakori sztereotípiát megcáfolandó hangsúlyoznám, hogy mind canariók voltak.) Egy ilyen letérés azért történt, mert meg akart mutatni egy barlangot. A barlang egy sziklafal oldalában volt, elég nehéz volt megközelíteni, ezért csak néhányan indultunk el fölfelé. Jómagam csak addig mentem, amíg a barlang szélét meg nem pillantottam, aztán visszafordultam.
A többi barlangnéző másik útvonalon jött le, aminek során mindkét túravezetőnknek sikerült elesnie. Ennek ellenére indultunk volna vissza a turistaútra - de persze Antoniónak most jutott eszébe fölmenni a barlanghoz. Amalia követte, mi meg otthagytuk őket, hogy majd utolérnek. Ez meg is történt, amikor Beáék épp a sérüléseiket kezelték fertőtlenítőszerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése