Természetes képkeretek

 A Montaña Sámara jól megviccelt minket: mikor felértünk, még gyönyörű tiszta idő volt, sőt szivárványt is láttunk az óceán fölött:

viszont nem sokkal a túránk indulása után belepett minket a felhő:

Szerencsére az útvonal így is bővelkedett látnivalókban, ugyanis a jónéhány évtizeddel ezelőtti erdőtűz érdekes jelenségeket hozott létre. Találtunk például egy olyan fát, amelynek a törzsén egy gótikus ablakra emlékeztető vájat keletkezett, a benne összegyűlt gyantacseppek pedig csak tovább növelték a gótikus hatást:

Természetesen a túratársak azonnal megragadták a lehetőséget, hogy szelfizzenek a természetes képkeretben. Fernando letérdelt a fa elé és ájtatos arcot vágott a fotó kedvéért.

- Egy igazi szent! - nevetett Bea.

- Csak az a Lacoste felirat a sapkáján nem illik a képbe - jegyezte meg Françoise.

- Miért, ő lehet Szent Lacoste - vetettem fel. Maya jól szórakozott a fotózáshoz sorban állókon.

- És holnap mindenki lecseréli a profilképét - jegyezte meg csúfondárosan.

Később találtunk még egy képkeret-fát, illetve egy sziklaablakot, amellyel Françoise elé állva szeretett volna fotózkodni, Carlos azonban ragaszkodott hozzá, hogy felhúzza maga mellé a sziklaablak tetejére, majdnem le is esett szegény. Később egy még izgalmasabb fotótémát találtunk: egy olyan fát, amelybe konkrétan lyukat vágott a tűz.

Persze sorra mindenki lefotózkodott úgy, hogy az arca a lyukban legyen, mígnem valaki felkiáltott:

- Antonio!

Semmi kétség, Antoniót muszáj volt lefényképezni e mögött a fa mögött, hiszen ő volt az a túratárs, aki, mint minden túrán, ma is a túracsoport hivatalos pólóját viselte. (Jesús egyébként felhívta a figyelmet, hogy rajta is ilyen póló van, de senki nem foglalkozott vele.) Antonio lelkesen beült a fa mögé, a fotósok pedig sorra utasítgatták:

- Így nem jó, nem látszik a felirat! Kicsit följebb! Most meg túl magas, lejjebb!

Antonio végül a jógában szék-pózként ismert testhelyzet egy különösen kényelmetlen variánsában várta, amíg mindenki képet készít róla.

- Tökjó lett! - kiabálta neki Maya, miután ellenőrizte az eredményt. - A fejed ugyan nem látszik, de hát minek az.

Az erdőből kiérve találtunk egy kürtőszerű lávabarlangot.

A barlang falán egy ponton kicsi, erkélyszerű képződmény volt, fölötte háromszögletű réssel.

- Ez meg vajon mi lehet? - csodálkozott Amalia. Rávágtam a kézenfekvő megoldást:

- Itt szelfiznek a denevérek.