Naty a szokásosnál is jobban fel volt dobva, ugyanis júniusban Tanzániába utaznak a férjével.
- Jövő héten megyünk védőoltásokra, malária meg ilyesmi - mesélte, majd táncra perdült a buszállomás közepén, és énekelni kezdett: - Viva la malária!
Veszélyeket azonban nemcsak Tanzániában talál az ember. Arcadio elmondta, hogy a turistaút elejét nagyon benőtte a gaz, és legyünk óvatosak; a múltkor egy túratárs jókorát esett, mert a lába beakadt egy szederindába.
- De aztán elővettünk egy kést és levágtuk - tette hozzá Arcadio pókerarccal.
Mi szerencsére baleset nélkül leértünk El Tanque Bajoba, ahol a méregdrágán kiépített kilátóban már se az étterem, se a lift nem üzemel; még szerencse, hogy a kilátás nem tud elromlani.
- Hát igen, én mindig erre jövök, csak mindig másokkal!
- Ami azért elgondolkodtató, hogy akkor az előzőek hova tűntek - jegyeztem meg.
Azonban Arcadio is szeret veszélyesen élni: fáradhatatlanul szívatja túratársait. Amikor találtunk néhány szép virágot, szólt, hogy a lányok álljanak oda egy fotó erejéig; majd azt javasolta, hogy a fiúk egy adag bogáncs elé álljanak hasonló célból. A kis templom mellett egy egykori cséplőkört találtunk, és Arcadio utasított minket, hogy álljunk a kör peremén körbe, míg ő maga középen maradt.
- Elárulok egy titkot a cséplőkörökről - vezette fel bizalmasan. - Akik körben állnak a szélén, azok mind hallják azt, aki középen van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése