Újabb fóbia

Egy lengyel városi tévé munkatársai csinálták, igen tanulságos - avagy utálja-e az átlagpolgár a Homo sapienst?

http://lengyelorszagma.blog.hu/2010/10/24/homo_sapiens_fobia

Neonácik veszélyben

Amikor András megtudta, hogy - eredeti terveimmel ellentétben - fogok gyalogosan közlekedni a városban október 23-án, mindent bevetett, hogy erről lebeszéljen. Íme egyik érve:

"Nem szeretném, hogy benne legyen a tévében:
- Egy veszélyes leszbikus antropológus zaklatta, majd fizikálisan bántalmazta a városban gyülekező békés neonáci csoportokat, akik ezért feljelentést tettek a HÁTTÉR Egyesület ellen, amelynek tagja az agresszív hölgy (feminista pc: nő). :-)"

Csak hogy mindenki megnyugodjon: egy neonácinak se lett bántódása, nem futottam össze velük :-)

Beszarás!

Chris a számitógép előtt ült, a képernyőre meredt és ezt ismételgette:
-Beszarás! Mondom, beszarás!
-Mi történt?-kivánncsiskodtam, remélve, hogy Chris szokásos cinikus-vicces kommentárjainak egyikét kapom válaszul. Ő azonban rám se hederitett.
-Hát ez nem igaz! Beszarás! Nem ezt akarom beszarni, hanem a másikat!
Ezen a ponton egy kicsit összezavarodtam, de szerencsére megjelent Gergő és mindenre magyarázatot adott.
-Apa, hányszor mondjam: az nem "beszarás", hanem "bezárás"!

Időutazás

"A megadott időszak nem megfelelő"-mondta a netbank, mikor le akartam kérni a számlakivonatot. Nem nagyon értettem, mit akar, amíg fel nem tűnt, hogy a kezdő dátumot nem írtam át. Így elvileg a 2010. október 22. és 2010. március 31. közti utalásokat kellett volna megjelenítenie, és ez még neki sem sikerült.

Úgy látszik, a történelmi dátum közeledtével keveredik meg így az idő, ugyanis nemcsak velem fordult ez elő. Amikor felhívtam Juditot, hogy ma délutáni találkozónkat megbeszéljük, meglepetésemre így vázolta délutáni programját:
-Én ma fél öttől fél négyig lovagolok.

Állat az emberben

A Colos csendre intett bennünket.
-Halljátok?
Hangos csattanások hallatszottak a hegyoldalból.
-Szarvasbikák, az agancsaikkal!
Mindannyian fellelkesültünk. Gazsi épp az előbb mesélte, hányféle állatot látott a múlt héten a Mátrában kerekezve. Hátha most mi is láthatunk egy igazi szarvasviadalt!

Míg Gazsi az utat kereste, mi közelebb húzódtunk a tisztás azon végéhez, amerről a hang jött.
-Ha észrevesznek, szerinted megtámadnak minket?
-Ugyan, dehogy. Ezek el vannak foglalva azzal, hogy felállítsák a munkahelyi hierarchiát.
-Ma? De hát vasárnap van!
-Látszik, hogy nem dolgoztál multicégnél!
Eközben én meregettem a szemem, és mintha mozgást véltem volna felfedezni a fák közt. Először azt hittem, hallucinálok, de aztán Szilárd is megerősítette:
-Nézzétek, ott mozog valami!
Minthogy Szilárddal a legritkább esetben szoktunk egyetérteni, ez ékes bizonyítéka volt annak, hogy a mozgás objektív tény. Kicsit közelebb húzódtunk, és hamarosan meg is pillantottunk - egy bácsit, aki hangos fejszecsapásokkal vágta a fát.
(-De hát ma vasárnap van!)

Színházi meglepetések

A szünet után visszamenve rögtön éreztem, hogy valami nem stimmel. Az első felvonás alatt még két szék távolságra ültem Teréztől (ezeken foglalt helyet Sanyi és Tóni), most meg már csak egy hely volt köztünk.
-Rossz helyre ültek vissza-mutatott Teréz a másik oldalamon található fiatal lánykákra. Én már majdnem szóltam nekik, amikor ránéztem a helyemre. Amúgy igen gyenge számmemóriám véletlenül működött, és megállapítottam: de hiszen ezen a széken ültem eddig is! Nem a lánykák ültek eggyel jobbra, hanem Teréz eggyel balra.
Mire Tóniék beértek, tisztáztuk Terézzel a helyzetet.
-Valaki elfoglalta a helyeteket!-fogadta Teréz az érkezőket. -Én!

Az előadás után kifelé menet megkérdeztem Tónit:
-Te, hogy hívják azt a színészt, aki a politikust játszotta?
Tóni elgondolkozott, aztán beugrott neki az isteni szikra.
-Te, hát az itt játszik!
Ki hitte volna...

Marina empatikus

A nógrádi vonat vécéjében találtam az alábbi feliratot:
"Marina vagyok. Ha jó a szeksz (sic), hívjál."(+telefonszám)

Elképzeltem, amint egy intim pillanat után felhívom Marinát:
-Tudom, hogy ez téged nagyon érdekel, úgyhogy megosztom veled: épp most tökjót szexeltem!