Túl sok a benzinkút

Eredetileg úgy volt, hogy Judit is velünk jön, ami igen praktikus lett volna, mert ő évekig élt Gödöllőn és a kisujjában van, hogy kell odamenni autópálya-díj fizetése nélkül. Judit azonban mégsem velünk jött, így a feladatra maradtunk ketten Catherine-nel, meg egy sor instrukcióval, amit Judit még délelőtt küldött át.
A KIKA után hajts fel az autópályára, aztán a Shell-kút után kanyarodj le jobbra – olvastam. Alig hagytuk el a KIKÁ-t, máris megpillantottunk egy benzinkutat jobboldalt.
Igen, emlékszem, erre kell menni! – örült meg Catherine és lekanyarodott. – Bár ez nem Shell, hanem MOL.
Akkor szerintem nem ez volt – feleltem aggodalmasan. – Különben is gyanús, még alig jöttünk az autópályán.
Hamarosan Catherine is ráébredt, hogy ez a kút nem az a kút, viszont innen már nem volt olyan könnyű visszakanyarodni. Némi tekergés után a Reiter Ferenc utcán lyukadtunk ki.
Ez jó, ez kivezet a Róbert körútra – jelentette ki Catherine, nagyvonalúan lespórolva nagy királyunk második keresztnevét.
Elvileg igen, de most a másik irányba megyünk rajta.
Újabb tekergés következtében sikerült megfordulnunk és visszajutottunk a „Róbert körút”-hoz – amelyen azonban csak jobbra tudtunk volna kanyarodni bal helyett. Megelégelve a komplikációkat, Catherine keresztben áthajtott a villamossíneken és ismét irányban voltunk.
Ott is van egy kút – jelentette be Catherine kb. 1 kilométer múlva, és előkészületképpen a középső sávot átszelve egyenesen kisorolt a szélső sávba.
Ez se Shell, ez OMV. Maradj az autópályán.
Catherine ennek ellenére lehajtott, de sikerült meggyőznöm arról, hogy a benzinkúton áthaladva visszamenjen az M0-ra. Jóval később megpillantottuk a Shell-kutat.
Na ez lesz az. Itt megyünk jobbra – navigáltam Catherine-t, aki valahogy azóta ismét a belső sávba keveredett.
Engeded, hogy menjek?
Ez a tónus meglepett, mert nem éreztem úgy, hogy túlságosan diktátorként viselkedtem volna.
- Ja, nem te. Mögöttem ez az autós nem tudom, mit csinál, sehogy se akar beengedni.