Ösztönzési technikák

 Amikor annak idején Tóniékkal túráztam, Tóni mindig azt mondta Sanyinak, hogy mindjárt felérünk a csúcsra, mert félt, hogy ha az igazat mondja, Sanyi visszafordul. Hasonló gondolatai lehettek annak a mountain bike-osnak is, aki ma elhúzott mellettem a barátnőjével, ugyanis útvonalukat (ami vélhetően a képen látható tagananai országúton vezetett) így magyarázta:

- Először van két kilométer emelkedő, aztán két kilométer lejtő, aztán két kilométer emelkedő, megint két kilométer emelkedő, és megint két kilométer emelkedő.

(Persze az is lehet, hogy valamelyikük csak kettőig tud számolni.)

Királyi pulykák és udvartartásuk

 Spanyolul a pávát "királyi pulyká"-nak mondják (pavo real; sokáig nem tudtam, hogy a "real"-t hozzá kell tenni, így spanyol ismerőseimet valószínűleg sikerült abba a hitbe ringatnom, hogy a lisszaboni botanikus kertben pulykák szaladgálnak). Helyénvaló tehát, hogy az Alcazar udvarán is sétálnak, hiszen ez nemcsak egykor volt királyi palota, hanem ma is itt száll meg a királyi család, ha Sevillában jár.

A kertekbe kiérve először két pávát pillantottunk meg, akik turistákkal körülvéve hevesen vitatkoztak.

Mielőtt azonban még azt hittük volna, hogy valami komoly konfliktus van köztük, észrevettük egy csomó társukat egy bokor alatt, akik egy része pihent, páran pedig épp fellépésre készülődtek. Ekkor döbbentünk rá, hogy amit láttunk, pusztán műsor, amelyet váltott színészekkel adnak elő.

Az viszont már nem volt szerepjátszás, amikor néhány páva a kertekben levő kávézót közelítette meg. Noha a körülöttünk ülők egyike se rendelt szilárd táplálékot, a pávák ott grasszáltak az asztalok között, némi maradékra bazírozva.

Természetesen nem ők voltak az egyedüli madarak, akik ingyen tízóraiban reménykedtek. A kacsák, akiket a kerti medencék vizén láttunk úszni, szintén az asztalok között sétáltak, nyakukat nyújtogatva. A terasz szélén néhány veréb is megjelent.

- Ott egy feketerigó is - mutatott rá András.

- Most itt lejmol a teljes madárvilág? Mi jön még ezután, kánya?

- Kánya West.

- Nem hiszem, most délen vagyunk, inkább Kánya South lesz az.

Ekkor az egyik páva átvágott egy pocsolyán. A farka vége belelógott a vízbe.

- Te jó ég, sáros lett a farka! Most hogy fogja megtisztítani? A pávák nem nyalogatják magukat, mint a cicák.

- Akkor koszos marad.

- Egy királyi madár? Ez megengedhetetlen!

- Vagy van valahol egy pávamosó.

- Olyan, mint a Wash and Vau? Csak ez Wash and Meow.

Amikor átvágtam a terasz ellentétes részén, észrevettem egy japán társaságot, akik meggondolatlanul süteményt rendeltek. Az asztaluk alatt olyan mennyiségű kacsa gyülekezett, hogy a lábukat se tudták megmozdítani, nehogy belerúgjanak valamelyikbe.

Míg ezek az elméletben nem háziállatként funkcionáló madarak nem tartják méltóságukon alulinak a kunyerálást, az eredetileg szökött házi kedvencektől származó papagájok nem kérnek a morzsákból. Megelégszenek a fák gyümölcseivel, és az emberekkel való interakciójuk arra szorítkozik, hogy hangosan rikácsolnak a fákon a fejünk fölött.

Az illúziók fenntartásának nehézségei

 Amíg a gyerekek még hisznek a Mikulásban és/vagy a Jézuskában, a felnőtteknek komoly nehézséget okozhat az ilyen illúziókat fenntartani. A minap a buszon beszélgettem egy bácsival arról, hogy mit mondjunk, hol is él a Mikulás, hiszen két hivatalos Mikulás is van a sarkvidéken: a finnországi Rovaniemiben, illetve Alaszkában. Viszont a gyerekek úgy tudják, hogy Mikulás csak egy van, ezért vigyázni kell, nehogy tudomást szerezzenek a másikról. Anyukám mesélte, hogy amíg a testvérei kicsik voltak, minden december 24-én el kellett őt vinnie moziba, amíg a szülők felállítják a karácsonyfát és alárakják az ajándékokat, hiszen hivatalosan ezeket mind a Jézuska hozta. Anyukám ennek hatására vérprofi lett Disney-rajzfilmekben, de ha ő dönthet, nem biztos, hogy tizenévesen ezeket akarta volna nézni.

Spanyolországban a Három Királyok hozzák az ajándékokat január 6-án reggel (vagy 5-én este), akik előtte látványosan bevonulnak a városba:

A szülőknek itt is gondot jelenthet az illúzió fenntartása, mint szembeszomszédunk, Pedro elmondásából kiderült. Barátai elég kicsi lakásban laknak, és aggódtak, hogy a gyerekek idő előtt megtalálják az ajándékokat, ezért megkérték Pedrót, hogy őrizze őket január 5-ig, amikor is a gyerekeket elpaterolják a nagymamához, és biztonságosan vissza tudják venni a csomagokat. Pedro engedelmesen bepakolta őket a kocsiba és hazament, de aztán elkezdett aggódni, hogy valaki éjjel feltöri az utcán parkoló kocsit és ellopja belőle az ajándékokat, ezért inkább felvitte őket a lakásba. 5-én reggel viszont azzal szembesült, hogy ömlik az eső. Nyilván nem akarta, hogy az ajándékok csomagolása szarrá ázzon, míg beteszi őket a furgonba, ezért csak reménykedett, hogy a csapadék előbb-utóbb alábbhagy. 11 óra körül végre elállt az eső; mi elindultunk kávézni, Pedro pedig villámgyorsan lehordta az ajándékokat a kocsiba, mielőtt újra esni kezd.