Kempingmacskák

A kempingmacska majdnem minden horvátországi kemping elengedhetetlen kelléke. Van, ahol csak este bújnak elő egy kis rágcsa reményében és van, ahol egész nap a sátrak körül ólálkodnak. Érdemes figyelembe venni ezt a tényt táborozáskor, különben érhetnek minket meglepetések, mint azt a motoros társaságot, akik a makarskai kempingben a kényelmesebb alvás reményében cuccaikat a sátor előtt tárolták. Reggelre papucsaikon egy cirmos farkú fehér kandúr feküdt keresztben. Ugyanennek a macskamintázatnak kisebb kiadása viszont a sátor mögött bújócskázott, és mikor az ébredező sátorlakóknak köszönhetően megmozdult a sátor, a cicvák zsákmányállatnak könyvelte el – és lecsapott.

Természetesen a kempingmacskák Omišban játsszák a legnagyobb szerepet. Omiš igazi macskaváros: csaknem minden utcasarkon találhatunk néhány barátságos állatkát, a régi temetőre pedig nem véletlenül tették ki a „Kutyával belépni tilos!” táblát. A temetőt teljes egészében a macskák birtokolják: ott tanyáznak a sírkövek között, rajtuk napoznak és élvezik a kilátást. Sajnos a városból láthatóan csak őket érdeklik a többszáz éves síremlékek, és mivel nekik nincs önkormányzati pénzük azok felújítására, a romos temető éles kontrasztot alkot az óváros többi, szépen felújított részével.




Az omiši kempingben először egy félszemű fekete cicával ismerkedtünk meg. Nagyon éhesnek látszott, ezért András egy jótékonysági rohamában az összes maradék szalámit nekiadta. Félszemű ezek után minket választott gazdáinak és mindenáron be akart jönni a sátorba. András a Pa-dö-dö dalának átírt változatával próbálta lebeszélni erről („Nem megyünk be a sátorba/topmodell vagyok álmomba”), de az bizonyult célravezetőbbnek, ha mindig becipzározzuk az ajtót; ez az erős szél miatt amúgy is jó megoldásnak tűnt. Egyik este már lefeküdtünk, amikor hirtelen valami nehéz csapódott a sátor oldalának.
- Úristen, letört egy ág? – rémültem meg; szőlőlugas alatt táborozni valamennyire védett ugyan a széltől, de ezen mellékhatásával nem számoltam.
- Macska – felelte tömören András. Félszemű ismét barátkozni próbált, és mivel nem voltunk odakint, a sátrunkhoz dörgölőzött.

Az omiši kemping másik favoritja egy fiatal, cirmos nőstény volt, aki játék közben sajnos szeretett harapni, ezért Cápacicának kereszteltem el. Cápacicának egy darab icipici fekete babája volt, akivel egyfolytában játszottak. A vizesblokk környékét szerették, ezért egy amellett táborozó lengyel társaságot néztek ki maguknak. Egy este szemtanúja voltam, amint kergetőzés közben időnként beszaladtak a lengyelek sátrába, majd kiszaladtak onnan. A lengyelek által kirakott tábori székek pedig kitűnő alvóhelyet biztosítottak nekik. Reggelinél a család egy része inkább állva itta a kávét, de nem akarták lekergetni alkalmi háziállataikat a székről.