- Van nekik egy jó kis tó a kifutójukban, abban strandolhatnak. Figyeld meg, mi fogunk irigykedni rájuk.
Igaza is lett. A tóban vidáman úszkáló medvét találtunk.
Más medvék inkább a zuhanyozást választották. Egy elkerített területen volt egy fiatal medve (mint utóbb kiderült, ő pár éve itt született a parkban), akit a gondozó slaggal locsolt. A maci láthatóan élvezte a dolgot, lelkesen kapkodott a vízsugár után és két lábra állva várta a fürdetést.
A Medvepark arról is nevezetes, hogy lehet a medvéket mézzel etetni. Elég sok látogatót láttunk, akik hosszú fakanalakon nyújtották be a maciknak a mézet.
Az egyik ilyen pár, miután elegük lett az etetésből, felajánlották nekünk a mézüket. Mi azonban nem fogadtuk el, ugyanis egész mással készültünk: Tita egy egész kosár sárgarépát hozott, ami egyrészt egészségesebb, másrészt érdekesebb a medvék számára, mert ilyet kevesebbet kapnak. Tita a kerítés fölött dobta be nekik a répákat, én inkább a réseken át. Mindkét esetben a maci odasietett (a mézhez nem mentek oda, ha nem közvetlenül nekik nyújtották), a karmaival felemelte a répát a földről és lelkesen a szájába tette.
-Nem hoztunk almát, pedig az még jobb ilyen melegben - szomorkodott Tita.
A nap folyamán tényleg tetőfokára hágott a hőség. A medvék és a farkasok gödröt ástak maguknak a földbe, hogy hűvösebben feküdjenek. Az egyik farkas sokáig ügyködött egy gödrön, egész szépen kiásta, majd valami dolga akadt kicsit odébb. Egy kollégája csak erre várt: odasietett, kapart egy kicsit a gödrön, majd belefeküdt.
A hőség még az oroszlánokat is megviselte, akik hanyatt fekve döglöttek a kifutó szélén.
-Melyik a Lilike?-kérdezte Tita egy arra járó gondozóról, az elhíresült videóra utalva, amelyen a gondozók véletlenül kiengedték az egyik oroszlánt.
-Ő hátul van - felelte a férfi morcosan. Tita eltűnődve fordult felém.
- Mintha nem örült volna, hogy ezt megkérdeztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése