Kapuőrök

 Lóri érkezett elsőként a szállásra, és hasznos információként megírta a csoportba, hogy azt a képen látható két állat őrzi:

A ház felé menet tájékoztattam Attilát a kapuőrökről.

- Amíg nincs három feje és nem Cerberusnak hívják, addig nem probléma - felelte ő.

A szálláshoz megérkezve egy másik, kisebb és sötétebb színű cirmos szaladt elénk.

- Ennek csak egy feje van! - örvendeztem, és rögtön el is neveztem Egyfejűnek. Mint kiderült, ő a másik, világosabb szürke cica gyermeke volt. A két állatka hamar rájött, hogy tőlünk mindig kaphat extra simogatást, ráadásul a konyhaajtón beslisszolhatnak a jó meleg házba. Az első nap még azt hallottam valakitől, hogy a macskák nem mehetnek be a konyhába, de mint kiderült, ez nem volt a házirend része, csak a mi csapatunk találta ki, és hamar el is engedtük. Innentől kezdve Szürke és Egyfejű rendszeresen bejöttek a konyhába, és olykor az ételbe is megpróbáltak belekóstolni.

Cerberus, a kutya viszont rövid lábaival nem tudott lemenni a konyhába vezető lépcsőn, így még a hideg reggeleken is kint kellett fagyoskodnia. Az utolsó napon láttam, hogy reszket a hidegtől, ezért dörzsölgetni kezdtem, hogy felmelegedjen. Miután valamennyit sikerült javítanom a helyzetén, megjelent a tulajdonos, aki a szállásdíjat, és Egyfejű, aki pedig a simogatásokat készült begyűjteni.

- Szia, macska! - üdvözöltem Egyfejűt, mire a szállásadónő arca felderült.

- Mačka, mačka! - ismételte lelkesen afeletti örömében, hogy bár nem beszéljük egymás nyelvét, a legfontosabb szavunk közös.