Kioszkos kiszolgálás

 A Kanári-szigeteken sok városi téren találhatók kioszkok, amelyekben jellemzően kávézók üzemelnek. Az orotavai kioszkba szívesen járunk, bár nem feltétlenül a kiszolgálás miatt. András megjegyezte, hogy amióta itt lakunk, legalább húsz különböző pincérrel volt itt dolga, ami részben magyarázat lehet a szakértelem hiányára. Ma, miután rendeltünk, a pincér 20 percre teljesen eltűnt. Mikor ismét megjelent, egy üveg sört hozott a szomszéd asztalhoz, amelynél egyébként két ember és két kutya ült.

- Bocs, hogy ilyen sokára hoztam - szabadkozott, majd visszament, és hozott még egy üveg sört. Láthatóan nem jutott el a tudatáig, hogy a két üveget egyszerre is meg tudta volna fogni, akár egy kézben is. A második sör felszolgálása után ismét visszament, és ezúttal egy teljes tálcával tért vissza. A tálcán levő kávékat odavitte ahhoz a két hölgyhöz, akik népviseletben saját kis kosárkájukból eszegették a magukkal hozott uzsonnát:

Ezután a pincér srác ismét a velünk szomszédos asztalhoz lépett és letett rá egy darab poharat. Az asztalnál ülő másik ember egészen zárásig nem kapott poharat, nem is beszélve a kutyákról.

Las Palmasban is van egy kioszk a buszállomás melletti téren, amely leginkább szecessziós stílusával hívja fel magára a figyelmet:

Visszaútban a hajóindulás előtt András még be akart ide ülni egy kávéra, bár erre egyáltalán nem a kávé minősége motiválta. A téren éppen egy tüntetés zajlott Palesztína függetlenségéért, ami meglehetős tömeggel és zajjal járt. Féltem, hogy a kioszk összes asztalát tüntetők fogják elfoglalni, de szerencsére tévedtem, bőven volt szabad asztal. Viszont több mint húsz percig senki nem vette fel a rendelésünket. Viszont egy ponton megláttam, hogy a szőke pincér srác kiáll a kioszk ajtajába, és álmodozva nézegeti a tér fáit és fölöttük a kék eget. Gondoltam, ha ennyire ráér, megpróbálom magamra irányítani a figyelmét, és ez sikerült is. Integetésemre mimikával jelezte, hogy mindjárt hozza a számlát. Kíváncsi voltam, mit fog kiszámlázni, ha még nem is rendeltünk semmit, de erre vélhetően ő is rájött (vagy a benti pultos srác jött rá, aki némileg magasabb IQ-t mutatott). Ezért a pincér végre kijött az asztalunkhoz, és rendelhettünk két cappuccinót, egyet növényi tejjel, egyet rendessel. Az eddigi sebességből tanulva hozzátettem, hogy egyből a számlát is kérnénk majd.

A kávé meglepően hamar megérkezett. A srác letette őket az asztalra, én meg kérdőn néztem rá.

- Ja bocs, a számla! - csapott a homlokára a srác, pedig nem erre akartam célozni, ezért verbalizáltam a kérdést.

- Melyik a növényi tejes?

- Ööö - bizonytalanodott el a srác, én pedig továbbra is igen kérdőn néztem rá, némi szemrehányással vegyítve. A pincér srác gyorsan visszament megkérdezni, és a benti pultos szerencsére tudta a választ.

 Ekkor a tüntetők felsorakoztak, hogy végigvonuljanak a város utcáin, és a számlánkat hozó pincér srácot megállította az a két hölgy, akik addig a szélső asztalnál ültek.

- Elnézést, félórája kértünk két cortadót, de nem hozták ki. Viszont most indul tovább a tüntetés, szóval legyen szíves, törölje a rendelést.