Sok túrázó nem szívesen tér vissza ugyanazon az útvonalon, amin jött; a jelek szerint Margarita is közéjük tartozik.
- Muszáj visszamennünk a házig? - kérdezte, mikor a barlangnéző különítmény visszaért. - Ott látok egy ösvényt, ami egyenesen fölmegy a gerincre.
- Jó, menjünk arra - egyezett bele Carlos. - Emberek, kövessük Margaritát, aki tud egy rövidebb utat!
Nekem gyanús volt, hogy Carlos ilyen könnyen átadta a túravezetést, meg az is, hogy igazából csak egy utat láttam magunk előtt. Aztán amikor elértük az öntözőcsatorna magasságát és elkanyarodtunk jobbra, már biztos voltam a dolgomban.
- Erre jöttünk lefele is, nem? - fordultam Thomashoz.
- De igen - vigyorgott Thomas.
A túratársak azonban továbbra is fenntartották az illúziót, hogy Margarita egy teljesen új útvonalon vezeti őket.
- Ezeket a lépcsőket de utálom! - panaszkodott Carlos. David is csatlakozott.
- Margarita, miféle utakon vezetsz minket? Túl sok csokit ettél reggelire?
Mikor felértünk a gerincre, túravezetőnk és újdonsült segédje kupaktanácsot tartottak.
- Szerintem itt le kell menni és aztán föl - vetette fel Carlos, noha egyetlen út se vezetett lefelé.
- Nem, induljunk fölfelé! - jelentette ki Margarita, és magabiztosan elindult ugyanarra, amerről annak idején lejöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése