Anyámék mosógépszerelője egy meztelen nő képét tartja a laptopján háttérkép gyanánt. Egyik kliense megkérdezte tőle, hogy ez nem zavarja-e a feleségét. A szerelő erre azt válaszolta, hogy a képen a felesége látható (szerintem ez amúgy nem igaz), viszont a kérdés elgondolkoztatta, talán életében először: előfordulhat, hogy egy feleség nem nézi jó szemmel férje egyes érdeklődési területeit? Ezért, mikor anyáméknál járva meglátta a lakásban a dinós posztereket és könyveket, bizalmasan megkérdezte apámtól, mint férfi a férfitól:
- A feleségét nem zavarja, hogy magát ennyire érdeklik a dinoszauruszok?
2010. január 12., kedd
2010. január 8., péntek
Enikő szervez
Két e-mail részlet a túrakörös levlistáról:
1. Sziasztok,
Kinek van kedve Pentek v Szombat este 7-tol bowlingozni a Westend-ben?
Legyszi jelezzetek, hogy melyik nap felelne meg jobban es, hogy hanyan jonnetek.
Udv,
Eniko.
2. Hali,
Kiderult, hogy a Westendben kb 4 eve megszunt a bowling :)
1. Sziasztok,
Kinek van kedve Pentek v Szombat este 7-tol bowlingozni a Westend-ben?
Legyszi jelezzetek, hogy melyik nap felelne meg jobban es, hogy hanyan jonnetek.
Udv,
Eniko.
2. Hali,
Kiderult, hogy a Westendben kb 4 eve megszunt a bowling :)
Identitászavaros autó
Heni, az edzőterem recepciósa már percek óta bámult ki az ablakon, miközben a recepcióspult előtt türelmetlenül sorakoztak a vendégek. Mivel ez elég szokatlan volt (nem az, hogy nem foglalkozik a vendégekkel, hanem hogy kibámul az ablakon), kinéztem én is, hogy mi történt.
Elsőre csak egy fekete terepjárót láttam, amely kicsit jobban felállt a szemközti járdára, mint parkoláskor illik, de ugye Budapesten ez annyira nem meglepő, ezért visszatértem eredeti problémámhoz, hogy t.i. hogy tudom a mászógépet fülsiketítő nyikorgás nélkül üzemeltetni. Mikor azonban legközelebb kinéztem az ablakon, azt láttam, hogy a fekete terepjáró egy sétáló ember átlagsebességével halad előre - a járdán. Majdnem egy teljes saroknyit haladt így, míg a zebránál 90 fokban elfordult, és a zöldet rendesen megvárva lehajtott az úttestre. Azt, hogy a szemközti járdára ment át vagy az úttesten maradt, sajnos nem láttam.
Olyanról már hallottam, hogy egy ember autónak képzeli magát. Úgy tűnik, újabban a fordítottja is előfordul. Azon töprengek, vajon ez a személyiségzavar milyen szakszóval írható le.
Elsőre csak egy fekete terepjárót láttam, amely kicsit jobban felállt a szemközti járdára, mint parkoláskor illik, de ugye Budapesten ez annyira nem meglepő, ezért visszatértem eredeti problémámhoz, hogy t.i. hogy tudom a mászógépet fülsiketítő nyikorgás nélkül üzemeltetni. Mikor azonban legközelebb kinéztem az ablakon, azt láttam, hogy a fekete terepjáró egy sétáló ember átlagsebességével halad előre - a járdán. Majdnem egy teljes saroknyit haladt így, míg a zebránál 90 fokban elfordult, és a zöldet rendesen megvárva lehajtott az úttestre. Azt, hogy a szemközti járdára ment át vagy az úttesten maradt, sajnos nem láttam.
Olyanról már hallottam, hogy egy ember autónak képzeli magát. Úgy tűnik, újabban a fordítottja is előfordul. Azon töprengek, vajon ez a személyiségzavar milyen szakszóval írható le.
2010. január 6., szerda
Meddig tart a karácsony?
Nekem ugyan semmi bajom azzal, hogy a Délinél novembertől februárig árulnak kimért szaloncukrot, de azért amit idén a karácsonnyal csinálnak, az már túlzás.
Anyámék december 27-én elmentek a már említett cukrászdába és vettek még két rúd beiglit.
Ugyanezen a napon msn-eztem Mangusztával, aki elmondta, hogy még mindig árulják a köcsögöket a Vörösmarty téren, mert a karácsonyi vásár január 2-ig tart.
Újév napján felszállt a 7-es buszra egy pasas, tökéletesen összekötözött, még szűz, láthatóan karácsonyfának szánt fenyővel.
Vasárnap a mozi után a Westendben teáztunk a közben hozzánk csatlakozott Anikóval (aki épp a pincérnek próbálta elmagyarázni, hogy "herba" nevű növény nincsen, tehát a "herbatea" valami egyebet tartalmazhat, és ő azt szeretné tudni, micsodát), amikor megszólalt a hangszórókból a Csendes éj. Eközben Réka elmesélte, hogy a két ünnep közt rémülten menekült az IKEÁ-ból a karácsonyi vásárra betódult tömeg elől.
A Fonográfnak volt régen egy száma, hogy "miért nincs minden áldott nap karácsony?" Türelem, srácok, előbb-utóbb összejön.
Anyámék december 27-én elmentek a már említett cukrászdába és vettek még két rúd beiglit.
Ugyanezen a napon msn-eztem Mangusztával, aki elmondta, hogy még mindig árulják a köcsögöket a Vörösmarty téren, mert a karácsonyi vásár január 2-ig tart.
Újév napján felszállt a 7-es buszra egy pasas, tökéletesen összekötözött, még szűz, láthatóan karácsonyfának szánt fenyővel.
Vasárnap a mozi után a Westendben teáztunk a közben hozzánk csatlakozott Anikóval (aki épp a pincérnek próbálta elmagyarázni, hogy "herba" nevű növény nincsen, tehát a "herbatea" valami egyebet tartalmazhat, és ő azt szeretné tudni, micsodát), amikor megszólalt a hangszórókból a Csendes éj. Eközben Réka elmesélte, hogy a két ünnep közt rémülten menekült az IKEÁ-ból a karácsonyi vásárra betódult tömeg elől.
A Fonográfnak volt régen egy száma, hogy "miért nincs minden áldott nap karácsony?" Türelem, srácok, előbb-utóbb összejön.
2010. január 5., kedd
Poligamy
Szép példa rá, hogy jól meg tudom bonyolítani az életemet...
Szombaton Réka feldobta a túrakörös levlistára, hogy másnap kora délután elmennek Enikővel megnézni a Poligamyt, és aki akar, csatlakozzon. Én a levelet elsőre töröltem, mert vasárnap estére már volt egy vacsora meg egy színház, és úgy gondoltam, ez sok lenne a jóból. Aztán rájöttem, hogy most szegtem meg egyik újévi fogadalmamat, miszerint az emberi kapcsolatok ápolására való alkalmakat csak indokolt esetben hagyom ki. (Ha pl. Pókembert néztek volna, az indokolt esetnek számítana.) Sajnos az intelligens freemail a leveleket nem a kukába tette, hanem eltüntette a föld színéről, így hiába kerestem. Réka telefonszáma eltűnt valahova, Enikőnek meg még a régi van meg, mielőtt kiment volna külföldre, és azóta tuti megváltozott (azért felhívtam, de nem vették fel). Reméltem, hátha még valaki reagál a levélre a listán, de semmi ilyesmi nem történt. Rákerestem Enikő és Réka iwiw-es profiljára, hátha vannak elég naivak feltüntetni a telefonszámukat, de nincsenek. Ezzel szombat estére kifogytam az ötletekből.
Vasárnap reggel persze eszembe jutott: írhatnék a listára, hogy küldje el valaki azt az emailt újra. Meg is tettem, plusz üzentem az iwiwen mind a két lánynak. Déli 1 óráig semmi reakció. kivéve, hogy az intelligens freemail párszor elszállt az éterben. Tudtam, hogy a film valamikor 3 körül kezdődik, úgyhogy nagyjából letettem róla és elmentem futni.
Negyed 3-kor visszaértem, és a biztonság kedvéért megnéztem a leveleket. Réka visszaírt, hogy negyed 4-kor kezdődik a film a Westendben. Villámgyorsan lezuhanyoztam. Hajszárítás közben felhívott Réka a biztonság kedvéért (nagyon szétszórtnak gondolhatott, mert megkérdezte: "Arra emlékszel, hogy a Poligamyt nézzük?") Ő úgy gondolta, hogy háromnegyedkor találkozunk, de mondtam, hogy részemről ez reménytelen, maradjunk a 3-ban.
Óriási rohanás után 3 óra 7 perckor érkeztem meg a mozi elé. Igazán nem kellett volna sietnem, Enikő ugyanis még sehol. Ő fél 4 után érkezett, bár állítólag már (!) 3 óra 10-kor ott volt, de beszorult két kocsi közé és nem tudott kijönni. (Ezt mi nem igazán értettük, minthogy beállni akart, nem kiállni, de a film után már elfelejtettünk magyarázatot kérni.) Úgyhogy lemaradtunk a reklámról, meg a film első nemtomhány percéről, de legalább volt egy kis agymunka benne, hogy rájöjjünk, mi történt előtte.
Szombaton Réka feldobta a túrakörös levlistára, hogy másnap kora délután elmennek Enikővel megnézni a Poligamyt, és aki akar, csatlakozzon. Én a levelet elsőre töröltem, mert vasárnap estére már volt egy vacsora meg egy színház, és úgy gondoltam, ez sok lenne a jóból. Aztán rájöttem, hogy most szegtem meg egyik újévi fogadalmamat, miszerint az emberi kapcsolatok ápolására való alkalmakat csak indokolt esetben hagyom ki. (Ha pl. Pókembert néztek volna, az indokolt esetnek számítana.) Sajnos az intelligens freemail a leveleket nem a kukába tette, hanem eltüntette a föld színéről, így hiába kerestem. Réka telefonszáma eltűnt valahova, Enikőnek meg még a régi van meg, mielőtt kiment volna külföldre, és azóta tuti megváltozott (azért felhívtam, de nem vették fel). Reméltem, hátha még valaki reagál a levélre a listán, de semmi ilyesmi nem történt. Rákerestem Enikő és Réka iwiw-es profiljára, hátha vannak elég naivak feltüntetni a telefonszámukat, de nincsenek. Ezzel szombat estére kifogytam az ötletekből.
Vasárnap reggel persze eszembe jutott: írhatnék a listára, hogy küldje el valaki azt az emailt újra. Meg is tettem, plusz üzentem az iwiwen mind a két lánynak. Déli 1 óráig semmi reakció. kivéve, hogy az intelligens freemail párszor elszállt az éterben. Tudtam, hogy a film valamikor 3 körül kezdődik, úgyhogy nagyjából letettem róla és elmentem futni.
Negyed 3-kor visszaértem, és a biztonság kedvéért megnéztem a leveleket. Réka visszaírt, hogy negyed 4-kor kezdődik a film a Westendben. Villámgyorsan lezuhanyoztam. Hajszárítás közben felhívott Réka a biztonság kedvéért (nagyon szétszórtnak gondolhatott, mert megkérdezte: "Arra emlékszel, hogy a Poligamyt nézzük?") Ő úgy gondolta, hogy háromnegyedkor találkozunk, de mondtam, hogy részemről ez reménytelen, maradjunk a 3-ban.
Óriási rohanás után 3 óra 7 perckor érkeztem meg a mozi elé. Igazán nem kellett volna sietnem, Enikő ugyanis még sehol. Ő fél 4 után érkezett, bár állítólag már (!) 3 óra 10-kor ott volt, de beszorult két kocsi közé és nem tudott kijönni. (Ezt mi nem igazán értettük, minthogy beállni akart, nem kiállni, de a film után már elfelejtettünk magyarázatot kérni.) Úgyhogy lemaradtunk a reklámról, meg a film első nemtomhány percéről, de legalább volt egy kis agymunka benne, hogy rájöjjünk, mi történt előtte.
2010. január 3., vasárnap
Az ajándékozás etikettje
Apám vett a macskájuknak két zacskó spéci macskakaját, baromi drágán, a boltos beszélte rá. A macska nem értett egyet a boltossal, mert nem eszi meg, ezért apám ideadta, hogy próbáljam meg Makkával megetetni.
Kíváncsi lettem volna, mit tartalmaz a zacskó, ám az árcédulát szép magyar szokás szerint a magyar nyelvű leírásra ragasztották rá, letakarva ezzel a finn nyelvű nagy részét is. Mivel a leírás ezen felül csak általam nem ismert nyelveken (belgául, csehszlovákul stb.) szerepelt, megpróbáltam lehámozni az árcédulát a finn szövegről.
Apám nézte egy darabig, majd megkérdezte:
- Azért szeded le az árcédulát, hogy a Makka ne tudja, mennyibe került?
Kíváncsi lettem volna, mit tartalmaz a zacskó, ám az árcédulát szép magyar szokás szerint a magyar nyelvű leírásra ragasztották rá, letakarva ezzel a finn nyelvű nagy részét is. Mivel a leírás ezen felül csak általam nem ismert nyelveken (belgául, csehszlovákul stb.) szerepelt, megpróbáltam lehámozni az árcédulát a finn szövegről.
Apám nézte egy darabig, majd megkérdezte:
- Azért szeded le az árcédulát, hogy a Makka ne tudja, mennyibe került?
2010. január 1., péntek
Himnusz
Számomra mindig kérdés volt, miért énekeljük/hallgatjuk mi, magyarok a nemzeti himnuszt szilveszter éjfélkor. Mintha bizony nemzeti történelmünk valamely jeles napját ünnepelnénk, nem pedig egy pogány szokásokra visszavezethető hagyományt. Régen azt tippeltem, hogy Kormos macskám keze (mancsa) van a dologban, aki mindig felhasználta az állva történő himnuszéneklést arra, hogy valamely gyanútlan ünneplő székére pattanjon. De aztán megtudtam, hogy már az ő születése előtt is így ünnepeltünk.
Én jól meglennék a himnusz nélkül, de minden buliban vannak emberek, akik ragaszkodnak hozzá, hát legyen. Tegnap este azonban azzal a nehéz problémával álltunk szemben, hogy szilveszteri bulink helyszínén a tévé nem működött. Mindez 10 perccel éjfél előtt tudatosult bennünk, így Sanyi villámgyorsan keresni kezdett a neten egy olyan rádióadót, amely vélhetően játszani fogja a himnuszt. Sajnos hiába próbálkozott, egyik adót se sikerült megszólaltatnia. Jani az asztal túlvégéről javasolta neki sorra a honlapokat (mintha ez lett volna a probléma), majd eszébe jutott, hogy ő a mobilján le tudja játszani a himnuszt. (Ne kérdezze senki, hogy letöltötte valahonnan, vagy ez alap csengőhang nála vagy mi.) Eddigre azonban Sanyi már eltűnt a másik szobában, hogy visszatérjen egy hatalmas, nála valószínűleg idősebb rádióval, Lina pedig felvetette, hogy remélhetőleg csak el tudjuk énekelni a himnuszt segédlet nélkül is. A rádió végül nem került bekapcsolásra (Sanyi ehelyett rárakta a számítógépre, ahol életveszélyesen billegett), viszont az internetes keresés tovább folyt, néhányan pedig arra is rájöttek, hogy ki kéne bontani a pezsgőket. (Erre végül már csak éjfél után került sor.) Közben beütött az újév, ezért Jani gyorsan beindította a mobilján a himnuszt, éppen akkor, amikor az internetet is sikerült megszólaltatni. Sajnos kiderült, hogy Jani nem halálpontosan kezdte a lejátszást, így a két műsorszám nem ment igazán szinkronban.
Nem tudom, hallgattátok-e már kánonban a magyar himnuszt. Nekem egy szólamban jobban bejön.
Én jól meglennék a himnusz nélkül, de minden buliban vannak emberek, akik ragaszkodnak hozzá, hát legyen. Tegnap este azonban azzal a nehéz problémával álltunk szemben, hogy szilveszteri bulink helyszínén a tévé nem működött. Mindez 10 perccel éjfél előtt tudatosult bennünk, így Sanyi villámgyorsan keresni kezdett a neten egy olyan rádióadót, amely vélhetően játszani fogja a himnuszt. Sajnos hiába próbálkozott, egyik adót se sikerült megszólaltatnia. Jani az asztal túlvégéről javasolta neki sorra a honlapokat (mintha ez lett volna a probléma), majd eszébe jutott, hogy ő a mobilján le tudja játszani a himnuszt. (Ne kérdezze senki, hogy letöltötte valahonnan, vagy ez alap csengőhang nála vagy mi.) Eddigre azonban Sanyi már eltűnt a másik szobában, hogy visszatérjen egy hatalmas, nála valószínűleg idősebb rádióval, Lina pedig felvetette, hogy remélhetőleg csak el tudjuk énekelni a himnuszt segédlet nélkül is. A rádió végül nem került bekapcsolásra (Sanyi ehelyett rárakta a számítógépre, ahol életveszélyesen billegett), viszont az internetes keresés tovább folyt, néhányan pedig arra is rájöttek, hogy ki kéne bontani a pezsgőket. (Erre végül már csak éjfél után került sor.) Közben beütött az újév, ezért Jani gyorsan beindította a mobilján a himnuszt, éppen akkor, amikor az internetet is sikerült megszólaltatni. Sajnos kiderült, hogy Jani nem halálpontosan kezdte a lejátszást, így a két műsorszám nem ment igazán szinkronban.
Nem tudom, hallgattátok-e már kánonban a magyar himnuszt. Nekem egy szólamban jobban bejön.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)