2010. június 7., hétfő

Pozitív hozzáállás

Csabát nemcsak azért imádom, mert nagyszerű tánctanár, hanem mert törhetetlen optimizmussal tekint a világra. Ez utóbbit tanítványai nem feltétlenül osztják, így olykor elég eredeti párbeszédek hangzanak el a táncórákon. Például:

Csaba: Ez a figura talán még Rolandéknak is új volt.
Roland: Nekünk az is marad!

Kármen elvesztette a fonalat egy figura közben.
Csaba: Kármen! Nincs baj!
Kármen: Van!

Csaba: Nagyon jól csináltátok! Sehol nem láttam olyan hibát, amitől a figura ne lett volna felismerhető!

Egy sok forgással járó figura gyakorlása közben az egyik követő hányingerről panaszkodott. Csaba őszinte érdeklődéssel fordult a többi követőhöz:
-Ti is akartok hányni?

Csaba: Ez egy olyan gyönyörű figura! Póz is van benne, forgás is van benne, mit akartok még?
Andris: Szünetet!

Precíz kommunikáció

Adós vagyok még újabb közgyűlésünk beszámolójával, ahol szokás szerint ismét volt mibe belekötni. Kezdődött az éves jelentéssel, amelyben számos helyesírási hibát fedeztünk fel: például megtudtuk, hogy egy "magyarorzsgái" egyesület vagyunk, viszont örömmel üdvözöltük, hogy új szakosztály csatlakozott hozzánk, a "kézilabada", az meg még megnyugtatóbb volt, hogy a nyári verseny szervezői "hetnete" találkoznak. Én még találtam pár pontosítanivalót, mire Gazsi szavazást javasolt arról, hogy engem verjenek meg. Szerencsére FB-tagként ismerem az alapszabályt, így rávilágíthattam, hogy ez nem szerepelt az eredeti napirendi pontokban, ezért a pótközgyűlés nem szavazhat róla.

Az alapszabály azonban később problémákat is okozott, előírja ugyanis, hogy személyi kérdésekben titkosan kell szavazni. Ehhez szavazatszámláló-bizottság szükségeltetik, felmerült viszont, hogy ennek tagjait megválasztani szintén személyi kérdés, vagyis hivatalosan titkosan kellene, amihez újabb, titkosan megválasztott szavazatszámláló biztosok kellenek, és így tovább... Végül nyílt szavazással választottuk meg a számlálóbiztosokat (remélem, ezt a Fővárosi Bíróság illetékesei nem olvassák...)

Még néhány idézet a közgyűlésből:

Ystván helyesírási pontosítása: A "Gábor" után vegyük le a vesszőt.
Gábor: A te vessződet vegyük le, nem az enyémet!

Csaba: Légy szíves, basszatok le, ha pár napon belül nem küldöm el az anyagot a levlistára.
Migu: Lehetek proaktív? Lebaszhatlak most?

Összefoglalva azt gondolom, helyesnek bizonyult Csaba megállapítása:
-Mi tudunk egymásban kommunikálni.

2010. június 4., péntek

Akik nem veszik a lapot

Kultúránkban gyakori, hogy valaki nem mond ki valamit, kvázi elvárva, hogy a másik a sorok között olvasson. Olykor azonban ez nem történik meg. Ha valaki nem érti, hogy az alábbi két történetben ki és miért kérdezett marhaságot, az legyen szíves jelezze kommentben.

1. A vasárnapi sikertelen találkozóról Csaba másfél óra után felállt, hogy neki edzése van. Mi, többi atlaszosok is csatlakoztunk hozzá. Az utcára kiérve Csaba fölvetette, hogy üljünk be egy kocsmába. Gábor röviden elgondolkodott majd megkérdezte:
-És mikor lesz az edzésed?

2. Az egyik recepciós Laci nevű barátja bejött a kedveséhez látogatóba és közben programajánlót is tartott.
-Ha jót akartok bulizni péntek este, gyertek le a [itt szórakozóhely nevét mondta, nem jegyeztem meg]. DJ-verseny lesz, egy baromi jó fej srác fogja keverni a zenét, lehet drukkolni neki.
-Milyen zenét játszik?-kérdezte Vaca.
-Ilyen gépzene, technó és hasonlók.
-Hát, akkor nem. Azt nagyon utálom-felelte Vaca.-Te ott leszel?

2010. június 1., kedd

Alkalomhoz illő öltözködés

Szombat reggel ugyan kissé párás volt az idő, de valamiért nem voltam képes feladni a tervet, hogy az előző nap kikészített hosszú barna ruhámban menjek. Hogy miért is, az csak a közgyűlésre érve tudatosult bennem: hát persze, ma van István esküvője!

A közgyűlés többi tagja azonban nem készült öltözködésileg. Mocsó és Jani ezért hazarohantak átöltözni, míg én bent maradtam az irodában (elvileg) dolgozni és (gyakorlatban) a faszbukon levelezni. Lacca és Botanika szintén ott dolgozgattak. Nekik eredetileg nem állt szándékukban részt venni az esküvőn, de Laccát hamar meggyőztem, ő meg kicsit több erőfeszítéssel meggyőzte Botanikát, így végül hármasban indultunk el. Útitársaim viszont folyamatosan kínosan érezték magukat póló-farmer összeállításuk miatt. Valamiért mindketten szürke pólót vettek (Botanikáén valami rajzfilmfigura is volt), és Lacca ezt ismételgette:
-Az esküvőn összegyűlt rokonság aztán azt fogja mondogatni: "hogy az a szürke pólós házaspár milyen topisan nézett ki!"

Viszont mi időben odaértünk, míg Mocsó (kifogástalan fehér ingben) épphogy beesett. Lacca ragaszkodott hozzá, hogy a terem végében üljünk le, és folyamatosan azt figyelte, ki mit visel. Csak akkor hallgatott el, mikor megkezdődött a szertartás. Mikor az anyakönyvvezető már majdnem belekezdett a szövegébe, kirobbant az ajtó és beesett rajta Jani - Donald kacsás nyakkendőjén magyar állami címeres nyakkendőtűvel.
Még szerencse, hogy útközben nem futott össze gárdistákkal, ezért a szentségtörésért meglincselték volna.

2010. május 29., szombat

Elköszönések

Köszönésekben én sem vagyok jó. Amikor rám köszönnek, általában valahol máshol jár az agyam, ezért képes vagyok kora reggel "jó estét"-tel, déli egy órakor "jó reggelt"-tel köszönni (ez utóbbi miatt hiszi néhány szomszédom, hogy hétalvó vagyok). Éppezért lelkes (kár)örömmel veszem tudomásul, ha valaki hasonló cipőben jár.

Péntek délután fél hat körül felhívott Hajnal. Röviden megbeszéltük a tanfolyam-adminisztrációt (azért röviden, mert egyikünk se érti). Miután arra jutottunk, hogy hétfőn megkérdezzük egy okosabb embertől (=tanfolyamfelelős), Hajnal imígyen búcsúzott:
-Hát akkor szia, jó éjszakát!
-Az még kicsit odébb van-feleltem nevetve.

Hajnal félóra múlva ismét felhívott. Ekkor már a buszon zötykölődtem hazafele, és azon nem túl kellemes kilátást latolgattam, hogy az estét az iparűzési adó-bevallás elkészítésével fogom tölteni. Hajnal ezt persze nem tudhatta, talán ezért is köszönt el ismét nem túl odaillően a beszélgetés végén:
-Hát akkor érezd jól magad!

Megpróbáltam, nem ment.

2010. május 20., csütörtök

A papagájvirág

Reggel összefutottam Barbival a liftben. (Ez különleges világnap, máskor mindig késni szokott.) Kezében egy láthatóan növényi eredetű, hosszú zöld izé volt csomagolópapírban, végén néhány félig száradt kis színes nyelvecskével. Mivel nem emlékeztetett semmi általam ismert növényre, megkérdeztem, mi ez.
-Papagájvirág-felelte.-Behoztam az irodába, mert nem bírja az otthoni klímát.
Milyen kedves tőle, hogy így vigyáz a másoktól kapott virágra, de folytatta:
-Igazából holnap kell odaadnom, remélem, addig magához tér.

Bennem a velem született pesszimizmus rögtön megszólalt: és mi van, ha nem? Mi van, ha az irodai klíma se tetszik neki, vagy ha már reménytelen? (Délután egy virágboltban láttam papagájvirágot, ez alapján az utóbbit valószínűsítem.) Talán Barbi akkor elgondolkodik arról, hogy ajándékba szánt vágott virágot nem jó ötlet napokkal korábban megvenni?

2010. május 18., kedd

Morvai

A telefonos etikettről szóló órán épp a téves hívást próbálom illusztrálni.
-Mit mondasz, ha azt hallod a telefonban, hogy "Jó napot kívánok, Bajnai Gordon vagyok, Morvai Krisztinával szeretnék beszélni"?
-Azt, hogy nem tudom adni.
-Na jó, de miért nem?
-Éppen parkol.