Rejtélyes eltűnés a Mackó-barlangnál

Jégesőben, meredek, csúszós úton ereszkedtünk le a Kis-Kevélyről a Mackó-barlanghoz, mindenki a maga tempójában. Odaérve elolvastuk a tájékoztató táblát, lelkesen befotóztunk a járatba és Attila kiderítette az ott levő geoláda koordinátáit, mire észrevettük, hogy Tóni nincs sehol.
-Pedig a barlanghoz még láttuk leérni.
-Továbbment volna?
-Lehet, hogy csak elment pisilni.
Attila közben a GPS-szel szenvedett; bármerre indult, a gép az ellenkező irányba jelezte a geoládát.
-Akkor először keressük meg a geoládát, utána a Tónit-határozott. A geoláda-keresésbe mi annyiból kapcsolódtunk be, hogy lehetséges rejtekhelyeket dobtunk fel, majd mindegyiket gyorsan el is vetettük. Tíz perc eltelt, láda sehol.
-Módosítom a sorrendet-jelentette be Attila.-Előbb keressétek meg a Tónit.
Ezzel sem voltunk sikeresebbek, hiába meresztgettük a szemünket a fák között.
-Ennél a barlangnál 10 évente nyoma vész valakinek-jelentette be Feri drámai hangon.-Már 9 éve nem tűnt el senki.
Hangos hahózásba kezdtünk.
-Mintha onnan lentről jött volna válasz-mondta valaki. Én ugyan nem hallottam, de azért hahóztam újból. Ekkor jött elő Tóni - a barlang rejtekéből.
-Kíváncsi voltam, mennyire hiányzom nektek.
-És hallottad, hogy előbb a geoláda, aztán a Tóni?
-Hát persze. Elmentek ti a fenébe!

Szavazócédulák

Amikor megérkeztem, Migu és Ystván éppen A4-es papírokat tépkedett 16 felé. A rojtos szélű kis fecnik halomban tornyosultak előttük.
-Hány szavazócédula kell? – kérdezte Ystván, ezzel felfedve a cetlik rendeltetését. Rögtön az jutott eszembe, hogy mondjuk Dóri kézírásával ezekre maximum egy darab 1-2 szótagú szó férne el.
-Csak rövid nevű tisztségviselőket szabad jelölni?-kérdeztem Migutól, aki értette a célzást és bólintott. Migunak öt keresztneve és két vezetékneve van, bár a keresztnevekből csak kettőt használ.
-Ki fog férni-jelentette ki optimistán, miközben tovább szenvedett egy papírdarabbal. Nem volt könnyű ennyire kicsire tépkedni, főleg, ha az ember nem egyenként próbálta, hanem többet egyszerre.
Ezen a ponton már Cseke is felfigyelt rá, hogy mit csinálnak, és megjegyezte:
-Ja, egyébként van nálam olló.
Mondanom se kell, a szavazás végeztével még egy csomó kis fecni hevert érintetlenül az asztalon.

Világvége

Apám szokás szerint bekapcsolta a tévét, majd leült a fotelbe és elaludt. Arra ébredt, hogy valaki épp a közelgő világvégével fenyegetőzik.
Apám ezt a következőképpen foglalta össze:
-Olyan jól szunyókáltam, de felébredtem a világvégére!
Más azon lenne kiakadva, ha átaludta volna...

Mi okozta a légitársaságok csődjét?

A Spanair egyik utolsó járatával jöttünk vissza Teneriféről: a társaság nem sokkal később csődbe ment. (Mondjuk a szolgáltatás színvonala alapján nem csodálom, ld. Titsa és tsai c. bejegyzésemet.) Az erre vonatkozó linket elküldtem Hörbinek, amiből az alábbi emailváltás alakult ki:

Hörbi: A MALÉV-val mostanában mikor utaztatok???
én: Múlt nyáron, Rotterdamba. Egész sokáig húzták még :-)
Hörbi: Remélem, hogy az IBERIA-t mellőztétek az elmúlt öt évben, mert a májusi valenciai kiruccanásomról nem szeretnék lemondani :-)

Spenót

Minden mirelit spenóton más információt találunk. A legutóbbira például ráírták, hogy tegyem be 1 percre hideg víz alá, így ki tudom majd szedni a csomagolásból. (Enélkül is ki tudtam.) Elkészítésére viszont összesen ennyi vonatkozott:
"Előfőzött termék, de további főzést igényel."
Kedves, hogy szólnak. Esetleg azt nem írnák rá, hogy mégis mennyit?

Mosómedve

A Lajosforrás melletti réten maradt meg a környék egyetlen szánkózható hófoltja: néhány elszánt kisgyerekes család lelkesen mászott fel és siklott le a majdnem 3 négyzetméteres területen.

Hörbi vette észre először az állatot, minthogy ő állt (gondolta, így hatásosabb lesz, ha a kekszbe sütött almadarabok fulladásos allergiás reakciót váltanak ki nála).
-Odanézzetek! Az milyen állat?
A férfi cipelte a karjában. Nem kutya-, inkább macskaformája volt; először maine coonnak hittem, de a mintázata és a feje formája minden kétséget elűzött. Mosómedve! Mikor gazdái letették a földre, az is kiderült, hogy hámot és rövid pórázt visel. Hamarosan eltűntek.
-Hova lett?
-Lementek a patakhoz.
-Ja persze, mosni.
Nemsokára ismét előbukkantak, a mosómedve a férfi nyakába tekeredve.
-Ja, hogy nyakmelegítőnek hozta!
-Egy sálat azért nem könnyebb cipelni?
A mosómedve és gazdái eltűntek a rét aljában, majd hamarosan követte őket egy apuka és kisfia lila színű bobon.
-Hogy meg fognak lepődni, ha összeütköznek egy mosómedvével!

Már befejeztük az ebédet, amikor a mosómedvés párocska ismét megjelent. Most tőlünk tíz lépésre tették le állatukat a földre. Kérőn néztem Hörbire.
-Nem nézzük meg a mosómedvét?
Tóni is velünk tartott. A medve tulajdonosai szerencsére barátságosak voltak, és megengedték, hogy állatukat megsimogassuk. Ez ügyben magával a medvével nem konzultálhattak, mert az meglehetősen ijedtnek látszott. A férfi lefogta, hogy ne szaladjon el.
-Próbáljuk eltéríteni az északi iránytól, de nem nagyon sikerül.
-Miért, tök hasznos, ha az embernek saját élő iránytűje van!
A mosómedve ekkor fölfedezte Tónit, és elszállt belőle minden félénkség: lelkesen szimatolgatta az új sínadrágot.
-Hú, nagyon tetszik neki Tóni nadrágja!
-Biztos látja, hogy milyen koszos. Ki akarja mosni!
Egy kisgyerekes apuka támadta le a mosómacit, mi pedig visszatértünk a többiekhez. Sanyi csalódott volt, mert remélte, hogy a mosómedve le fogja pisilni Tóni nadrágját. Tóni azonban kijelentette, hogy ezt se bánta volna. Elvégre hányan mondhatják el magukról, hogy lepisilte őket egy mosómedve?

1-2 óra múltán sms-t kaptunk Zolitól: csúfolódott rajtunk, amiért a jó meleg termálvíz helyett a hideg téli túrát választottuk.
-Írd meg neki, hogy ha velünk jöttek volna, láttak volna mosómedvét.
Tóni megírta. Hamarosan megérkezett Zoli szkeptikus válasza:
„Mosómedvét, na persze. És mosódiót evett, mi?”

Izlandi módszerek magyar vizeknél

Baldur félcipőben indult el, a vonaton vette át a bakancsát: azt mondta, reggel nem volt ideje a cipőfűzőkkel vacakolni. Az impregnálószert is otthon felejtette. Eleinte nem tűnt úgy, hogy ez problémát okozhatna: hó sehol, csak némi dér borította a fagyott talajt. Csak a kóspallagi víztározó után kezdődtek a problémák.

Az első átkelés csak némi vízátfolyás volt az úton, de Baldurnak abba is sikerült belelépnie. Nem csinált nagy ügyet belőle: felidézte azt, amikor odahaza Izlandon térdig érő patakokon kellett átgázolnia. Ilyenkor a túrázók többsége leveszi a bakancsát és zokniját, majd a jéghideg víz túlsó partján ismét felhúzza, de Baldur szerint, ha elég gyorsan szaladsz át a patakon, a víznek nincs ideje befolyni a bakancsodba.

A Malom-völgyi patak ennyire nem volt ugyan mély, viszont sokszor kellett átkelnünk rajta, mert Vajk (akárcsak tavalyi túráján Gazsi) elvétette a zöld jelzést. Persze járható volt a patakpart is, csak mindig másik oldalon, így több átkelést kellett eszközölnünk kidőlt fákon és kiálló köveken, amelyeket mind vékony réteg jég borított. Ehhez képest egész jól átjutottunk, többek közt a két pár túrabot segítségével (amelyeket mindig visszadobtunk a még átkelés előtt állóknak). A befagyott törökmezői víztározó előtt átkeltünk a jobb partra, noha a terep jóval kevésbé hasonlított útra, mint a balparton. Baldur lement a víztározó jegére és felvetette, hogy ott akadálymentesebben haladhatnánk: ha elég gyorsan megyünk a jégen, kevésbé fog beszakadni alattunk. A lányok nem voltak hajlandók kipróbálni a módszert, amíg Baldur nem demonstrálja, így maradtunk a parton. Hamarosan vissza kellett azonban fordulnunk: előttünk meredély, balra jég, jobbra függőleges sziklafal. Visszamentünk az utolsó átkelőhöz, ahol Baldur hosszas egyensúlyozás után száraz lábbal átjutott – majd beleállt a patakba (a cipőtalpa felső pereméig ért a víz), ami eddigi erőfeszítését meglehetősen értelmetlenné tette. Jobbról kezdük kerülni a tavat, mialatt olykor kövek repültek le mellettünk: Baldur tesztelte általuk, milyen erős a jég.

A háznál persze megtaláltuk a jelzett utat, és többé nem fenyegetett a patakba lépés veszélye. Vidáman sétáltunk Zebegény felé, amikor reccsenés hallatszott. Baldur tudniillik – tesztelésképpen – rálépett egy befagyott pocsolyára, és lábszárközépig merült a sáros vízbe.