Már eltelt pár hét azóta, de úgy gondolom, megérdemel egy külön posztot az az állatka, aki miatt az én Foltim most már csak a világ második legrosszabb kiscicája.
Szóval az ezen a képen ártatlannak látszó aranyérmest Francinak hívják (a Frankenstein rövidítése) és három hónapos. Két idősebb testvérével lakik együtt. Marciról embere, Zsuzsi azt mondta, hogy olyan, mint egy naiv szent: végtelenül szelíd és jóindulatú.
Frici, a szürke szépség pedig valódi terápiás állat: ha csak egyetlen káromkodás is elhagyta a számat, rögtön ugrott oda, hogy dorombolva megnyugtasson.
Hamar megállapítottam, hogy Franci hasonlít az én cicámhoz, amennyiben minden érdekli és mindennel játszik. Ebbe beletartoznak különösen a lábon viselt holmik, mint a zokni és a cipő.
Mint a képen látható, Frici nem igazán érti Franci ezen megszállottságát, de rendkívüli empátiájának köszönhetően nem köt bele.
Ugyanakkor - akárcsak Foltika, aki már többször kilopta az övtáskámból a pénztárcámat és a bankkártyáimat - ő is a pénzt hajszolja:
Szintén Foltira hasonlít abban, hogy hamar megtanulta a lakásban levő különböző tárgyak használatát. Egy reggel végigfutott a zongora billentyűin, amikor pedig este olvastam, leoltotta az olvasólámpát. Ő és Frici egyaránt lelkesen segített a fordítási és lektorálási munkámban. Franci kikereste nekem az online szótárból, hogy "ááá", pedig egyébként ennek tudtam volna az angol megfelelőjét. Frici ellenben igen szigorú lektornak bizonyult: amikor az egyik mondatban vesszőhibát talált, azonnal törölte az egész szegmenst. Láthatóan a macskalektor-képzőben nem tanítják a "változások követése" funkciót.
Franci azonban (és ebben különbözik Foltitól) még a játéknál is jobban rá van izgulva a kajára. Zsuzsi előre figyelmeztetett, ne engedjem, hogy megegye Marci kajáját, de ezt nehéz volt megvalósítani, mert ha Marci csak egy kicsit is hagyott, Franci azonnal felfalta, és Marci csak akkor tudott nyugodtan enni, ha Francit kizártam az előszobába. Sajnos Franci az én kajám iránt is rendkívüli érdeklődést mutatott, és hamar megtanultam, hogy csak a teraszon lehet nyugodtan enni. Ha csak fél percre elöl hagytam bármilyen ennivalót, Franci azonnal felugrott és beleevett, aminek az volt a következménye, hogy én káromkodni kezdtem, Frici pedig azonnal rohant megnyugtatni. Az innivalók se voltak biztonságban Francitól. Annak ellenére beleivott a poharamba, hogy szóda volt benne: először prüszkölt egy kicsit a buborékoktól, de ez sem tántorította el.
Aggasztóbbnak találtam, hogy a teámba is beleivott, pedig nem olyan cicának tűnt, akinek szüksége volna élénkítésre, különösen nem extra erős English Breakfast tea által. Ezért ettől fogva lezárható Starbucks-bögrében ittam a teát, ami lakásban hülyén néz ki, de arra nem vágytam, hogy Francika ennél is jobban pörögjön.
És a kaja mellett sajnos szót kell ejtenem a macska másik végén történő dolgokról is. Francikának sikerült kakis seggel ráülni egy fehér kanapéra, egy másikat pedig lepisilt. Egy nap bementem Zsuzsiék hálószobába (az amögötti fürdőszobában is volt egy macskaalom, azt készültem kitisztítani), amikor azt láttam, hogy Francika a párnákon kaparászik.
- Te itt így, ágyban, párnák közt? - kérdeztem tőle, mire rám nézett és a szemem láttára lepisilte emberei ágyát. Ezt követően kihoztam az almot abból a fürdőszobából és becsuktam a szoba ajtaját.
Megírtam Zsuzsinak Franci viselt dolgait, mire ő azt válaszolta, hogy remélhetőleg hamarosan önfegyelmet tanul a kisasszony. Visszaválaszoltam, hogy ez iránt vannak némi kétségeim, mert most épp a vécékefét rágja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése