Vöröslencse tészta

 - Szeretnél enni valamit? - kérdezte Éva.

- Hát majd igen - feleltem.

- És mit? Mert tudod, én ilyen hülyén eszem, hogy nálam nincs kenyér meg semmi ilyen gabonából készült dolog.

- Hát lehet csinálni salátát - vetettem fel, mert a hűtőt kinyitva többfajta zöldséget is láttam.

- Nem tudom, milyen fajta salátát tudsz csinálni abból, ami van itthon.

- Én úgy szoktam, hogy megnézem, mi van a hűtőben és összekeverem.

- Hát mondjuk vannak zöldségek. Meg van vöröslencse tészta.

- Na, az jó lesz, olyat még úgysem ettem, de a vöröslencsét meg imádom - vágtam rá, mert nem akartam vendéglátóm összes fajta zöldségét elfogyasztani. Éva elővett a fiókból két csomagot.

- Az a baj ezekkel a tésztákkal, hogy elég változó a minőségük. Meg bizonyos alakú tészták nem főnek meg rendesen. Itt van ez a spagetti, ez jobb minőség, ez a másik fusili-tészta DM-es, ez nekem kevésbé jön be.

- Ha neked az kevésbé ízlik, akkor eszem azt - ajánlottam fel.

- Nem, nem, ha most először eszel vöröslencse tésztát, ne ezzel kezdd - javasolta Éva, elpakolta a fusilit és feltett egy lábosban forrni vizet. Felmerült bennem az a probléma, ami spagettinél mindig.

- Hogy fog beférni a lábosba?

- El kell törni - felelte Éva, de látta, hogy erre csúnyán nézek (a spagetti lényege, hogy nem törjük el!), ezért miután a vízben levő végük valamennyire megpuhult, meghajlította a szálakat és belenyomta őket a vízbe. Az előírt ideig főztük, de ennek ellenére mikor megkóstoltam, nem tűnt túl puhának.

- Nem rossz, de kicsit túlzottan al dente.

- Igen, ez az, amit mondtam, hogy az alakja miatt a spagetti nem tud rendesen átfőni. A másik, a fusili, az igen - magyarázta Éva. Sosem tudtam meg, hogy ha azt akarta, hogy pozitív első élményt szerezzek a vöröslencse tésztáról, miért arra a változatra beszélt rá, ami nem fő át normálisan.