Roland igazából csak az indulás hetében találta ki, hogy ő is jönni szeretne. Írt Gergőnek, aki mondta, hogy a mi két szállásunkon már nincs hely, meg az egyikbe (az Enzianba) különben se lehet kutyát vinni, de ha szervez magának szállást, akkor jöhet. Roland le is foglalt magának egy másik szállást a faluban, ahol szívesen látták a kutyát is.
Csakhogy az utolsó pillanatban hárman visszamondták a túrát, ketten betegség miatt, a harmadik pedig tartott a rossz időtől (nem tudom, addig mire számított egy magashegységben). Gergő tehát szólt Rolandnak, hogy mégis van hely. Roland gyorsan visszamondta a lefoglalt szállást, és megkérte Gergőt, hogy az egy darab kétágyas szobát tartsa fenn neki, hogy külön lehessen a kutyával. Csakhogy amikor utolsóként megérkezett - velünk együtt, akiket a vonat késése miatt fel kellett vennie: https://macskamedve.blogspot.com/2024/07/biztonsag-kelet-tirolban.html -, azzal szembesült, hogy az elsőként érkező páros már lefoglalta a kétágyas szobát, Gergő pedig nem akart konfliktust velük, ezért nem tette ki őket. Így viszont felmerült a kérdés, hogy hol fog Roland és Barack aludni.
- Én szívesen alszom veletek egy apartmanban - ajánlottam fel.
- De te korán kelsz, és a kutya fel fog rád ébredni.
- Lehettek ti a belső szobában, én meg a nappaliban alszom, és akkor nem kell átmennem rajtatok.
- De a kutya akkor is felébred, ha mozgást hall, és ugatni fog.
- Akkor alszom veletek én - ajánlkozott Betti. - Én nem kelek olyan korán.
- Egyébként az Enzianban van egy üres hely - vetette fel Gergő. - Betti átmehet oda, és akkor Rolandé az egész apartman.
Betti azonban nem akart átmenni az Enzianba, mert fejébe vette, hogy ő a kutyával szeretne aludni. Úgyhogy jobb híján egy szobába cuccoltak, mi meg vártuk, mi lesz ebből.
Másnap reggel az erkélyről láttam, hogy Tomi már ott cigizik az Enzian előtt, ezért lementem hozzá beszélgetni. Mikor visszamentem, a kutya meghallotta és ugatni kezdett, így Roland semmit sem profitált abból, hogy nem velem osztozott a szobán. Betti halálos boldogan mesélte, hogy Barack vele aludt az ágyban, Roland viszont bejelentette, hogy mégiscsak átköltözik a másik szállásra, ahol egyedül lehet a szobában. Mint kiderült azonban, az eredetileg lefoglalt szállásán már nem volt hely, csak egy másikon, ami viszont drága volt. Ekkor Roland elkezdett lobbizni, hogy Betti költözzön át az Enzianba. Az Enzianban lakó túratársak olyan segítőkészek voltak, hogy átszervezték a szobabeosztást, és egy egyágyas szobát üresen hagytak Bettinek, ha netán átköltözne. Betti viszont nem volt hajlandó költözni, és felháborodottan közölte, hogy miért nem megy át más az Enzianba (amúgy mentünk volna, csak ez nem oldotta volna meg a problémát), meg hogy a korábban érkezőknek joga van kiválasztani, melyik szobában akarnak aludni (annak fényében, hogy mi a vonatkésés nélkül is utolsóként érkeztünk volna, ez nem volt különösebben igazságos megközelítés, de nem akartam vitába szállni vele). Szóval Betti nem engedett, és amikor Gergő lefotózta neki az üres egyágyas szobát az Enzianban, gúnyosan kérdezte, hogy ugye ezt magának fotózta? Innentől kezdve Gergő bejelentette, hogy kiszáll a történetből, oldják meg maguk. Roland átcuccolt a drágább szállásra, folyamatosan emlékeztetve minket, milyen igazságtalan, hogy ez neki többe fog kerülni. Majd pár órával később rájött, hogy mégsem érzi ott jól magát, és visszacuccolt Bettihez.
A szappanoperának ekkor még korántsem volt vége. Utolsó nap (amikor Roland nem jött velünk) Betti rosszkedvűen kaptatott a hegyoldalban. Gergő kérdésére elmondta: attól tart, hogy visszaérkezésekor Roland nem fogja beengedni az apartmanba (ugye apartmanonként egy kulcs volt és az értelemszerűen Rolandnál maradt). Előző este ugyanis Roland kiment sétálni a kutyával és nem vitt kulcsot. Betette ugyan a lábtörlőt a bejárati ajtó résébe, de mint a fenti bejegyzésből kiderül, ez nem mindig működik, ezúttal se működött. Roland tehát felhívta Bettit, hogy engedje be, Betti viszont nem hallotta a telefont, és Rolandéknak pár percig várakoznia kellett odalent. Roland ezen megsértődött, és közölte, hogy másnap majd ő nem fogja beengedni Bettit. Nem tudjuk, végül mi történt pontosan, de Betti előbb-utóbb biztos bejutott, mert nem láttuk kint ácsorogni.
Ha tovább maradtunk volna, a szappanopera is tovább tartott volna. De legalább szép környezetben játszódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése