Vidéki esküvő

Én szálltam be utolsónak, és rögtön jókislány módjára be is kötöttem a biztonsági övet. Kármennek erről eszébe jutott, hogy neki is kéne, csak ugye a hátul középen ülőnek ez mindig probléma. Az övet ugyan megtaláltuk, meg a kis műanyagot is, amibe be kell dugni - csak éppen ugyanazon az oldalon. (Visszafele menet kiderítettem: azért, mert az öv vége szétágazik).
-A másik oldalon nincs ilyen izé?
-Én nem látok. Hacsak nem Ödön rajta ül.
-Én nem ülök rajta-tiltakozott Ödön.
-Akkor abba kell beledugni, amibe te dugtad bele.
-De hát nekem sincs másik. Ami a másik oldalon van, az biztos nem jó?
-Nem, azon túl kicsi a luk, nem lehet beledugni.
-Mit csináltok ti ott hátul?-kérdezte gyanakodva Zsolt.
-Dugni akarunk, de nem megy-felelte Kármen. Ödön önkritikusan hozzátette:
-Hát igen, kijöttem a gyakorlatból.
-Pedig itt tényleg nincs másik-keresgélt tovább Kármen, majd előreszólt: -Nem vagyunk még Szentendrén?

Végül Kármen feladta, és úgy döntött, hogy csak keresztben fogja tartani az övet maga előtt.
-Ha megállít a rendőr, legföljebb lecsuknak. Ott legalább lesz kajám, dolgozhatok, tanulhatok, tökjó lesz.

Várakozásunk ellenére jó időben odaértünk a HÉV-állomásra, mégse mi voltunk az elsők: Előd már ott állt és egy zacskó fornettivel morzsázta össze egészen fantasztikus szivárványszín csíkos zakóját.
-A násznép már itt van, most már csak az ifjú pár fog késni-állapítottuk meg. Kár volt ezzel viccelődni, mert megszólalt Zsolt telefonja. Berci volt az, aki közölte, hogy defektet kapott a kocsija. De semmi vész, már be lett szervezve valaki, aki elhozza. Ne aggódjunk, Tibi ott lesz a megbeszélt időben és elkalauzol minket a házasságkötő teremig. Berci annyira biztosra ment, hogy pár perccel később Elődöt is felhívta, végigmondta neki ugyanezt a szöveget, és azt tanácsolta neki, keresse meg a Zsoltékat.

-És ha a vőlegények mégse érnek ide?
-Akkor a Zsolt és az Ödön esküszik.
-Jaj, nem akarnék ennyire rosszat az Ödönnek-szabadkozott empatikusan Zsolt.-Akkor már inkább a Kármennel.
-De ti meg nem BEKÁzhattok, mert különböző neműeknek nem lehet.
-Akkor se, ha engem Kálmánkának szokott szólítani?-vetette fel Kármen.

Eltelt a megbeszélt fél három, de Tibit se láttuk sehol. Megjelent viszont Ferike, aki ismerős Szentendrén és tudta, hova kell menni. Felmerült, hogy akkor induljunk el, de kiderült, hogy nem lehet, akkor ugyanis Tibi nem fog odatalálni...

Háromnegyed után pár perccel végre futó kutyalépteket hallottunk: megjelent Gréti, Tibi kíséretében, és első ténykedéseként koszos mancsaival felugrott a násznép néhány elegáns nadrágot viselő tagjára. Elindultunk a városházára, de a női meghívottak (minket kivéve) tűsarkú cipőt viseltek, ami nem igazán illik a szentendrei macskakövekhez. Így végül az előzőleg elképzelt változathoz képest nem az ifjú pár, hanem a násznép egy része esett be 10 perc késéssel a városházára.

Berci mindezzel együtt hálás volt, hogy velük ünnepeltünk. Ezt a szertartás utáni rövid beszédében ki is fejezte.
-Nagyon köszönöm, hogy ma itt voltatok. Azt gondolom, ez a nap nemcsak nekem fontos...
-Hanem a Tibinek is-nyögte be Előd a sarokból.

Hogyan lettem fejvadász?

A videotékában már kiválasztottam egy Cillian Murphy-filmet, de kiderült, hogy a tagságim is lejárt.
-Írok egy új kártyát-tüsténtkedett a videotékás fiú.-Aztán mindjárt adom a Vérdíjat.
Kíváncsi vagyok, mit gondoltak azok a kávézóban üldögélők, akik csak ezt a mondatot hallották...

Rejtélyes eltűnés a Mackó-barlangnál

Jégesőben, meredek, csúszós úton ereszkedtünk le a Kis-Kevélyről a Mackó-barlanghoz, mindenki a maga tempójában. Odaérve elolvastuk a tájékoztató táblát, lelkesen befotóztunk a járatba és Attila kiderítette az ott levő geoláda koordinátáit, mire észrevettük, hogy Tóni nincs sehol.
-Pedig a barlanghoz még láttuk leérni.
-Továbbment volna?
-Lehet, hogy csak elment pisilni.
Attila közben a GPS-szel szenvedett; bármerre indult, a gép az ellenkező irányba jelezte a geoládát.
-Akkor először keressük meg a geoládát, utána a Tónit-határozott. A geoláda-keresésbe mi annyiból kapcsolódtunk be, hogy lehetséges rejtekhelyeket dobtunk fel, majd mindegyiket gyorsan el is vetettük. Tíz perc eltelt, láda sehol.
-Módosítom a sorrendet-jelentette be Attila.-Előbb keressétek meg a Tónit.
Ezzel sem voltunk sikeresebbek, hiába meresztgettük a szemünket a fák között.
-Ennél a barlangnál 10 évente nyoma vész valakinek-jelentette be Feri drámai hangon.-Már 9 éve nem tűnt el senki.
Hangos hahózásba kezdtünk.
-Mintha onnan lentről jött volna válasz-mondta valaki. Én ugyan nem hallottam, de azért hahóztam újból. Ekkor jött elő Tóni - a barlang rejtekéből.
-Kíváncsi voltam, mennyire hiányzom nektek.
-És hallottad, hogy előbb a geoláda, aztán a Tóni?
-Hát persze. Elmentek ti a fenébe!

Szavazócédulák

Amikor megérkeztem, Migu és Ystván éppen A4-es papírokat tépkedett 16 felé. A rojtos szélű kis fecnik halomban tornyosultak előttük.
-Hány szavazócédula kell? – kérdezte Ystván, ezzel felfedve a cetlik rendeltetését. Rögtön az jutott eszembe, hogy mondjuk Dóri kézírásával ezekre maximum egy darab 1-2 szótagú szó férne el.
-Csak rövid nevű tisztségviselőket szabad jelölni?-kérdeztem Migutól, aki értette a célzást és bólintott. Migunak öt keresztneve és két vezetékneve van, bár a keresztnevekből csak kettőt használ.
-Ki fog férni-jelentette ki optimistán, miközben tovább szenvedett egy papírdarabbal. Nem volt könnyű ennyire kicsire tépkedni, főleg, ha az ember nem egyenként próbálta, hanem többet egyszerre.
Ezen a ponton már Cseke is felfigyelt rá, hogy mit csinálnak, és megjegyezte:
-Ja, egyébként van nálam olló.
Mondanom se kell, a szavazás végeztével még egy csomó kis fecni hevert érintetlenül az asztalon.

Világvége

Apám szokás szerint bekapcsolta a tévét, majd leült a fotelbe és elaludt. Arra ébredt, hogy valaki épp a közelgő világvégével fenyegetőzik.
Apám ezt a következőképpen foglalta össze:
-Olyan jól szunyókáltam, de felébredtem a világvégére!
Más azon lenne kiakadva, ha átaludta volna...

Mi okozta a légitársaságok csődjét?

A Spanair egyik utolsó járatával jöttünk vissza Teneriféről: a társaság nem sokkal később csődbe ment. (Mondjuk a szolgáltatás színvonala alapján nem csodálom, ld. Titsa és tsai c. bejegyzésemet.) Az erre vonatkozó linket elküldtem Hörbinek, amiből az alábbi emailváltás alakult ki:

Hörbi: A MALÉV-val mostanában mikor utaztatok???
én: Múlt nyáron, Rotterdamba. Egész sokáig húzták még :-)
Hörbi: Remélem, hogy az IBERIA-t mellőztétek az elmúlt öt évben, mert a májusi valenciai kiruccanásomról nem szeretnék lemondani :-)

Spenót

Minden mirelit spenóton más információt találunk. A legutóbbira például ráírták, hogy tegyem be 1 percre hideg víz alá, így ki tudom majd szedni a csomagolásból. (Enélkül is ki tudtam.) Elkészítésére viszont összesen ennyi vonatkozott:
"Előfőzött termék, de további főzést igényel."
Kedves, hogy szólnak. Esetleg azt nem írnák rá, hogy mégis mennyit?