A barátság ismertetőjele

Vasárnap megyünk Lacival az Állatkertbe szülői értekezletre. Mondtam neki, hogy sajnos vidékről jövök, ezért nem tudom biztosan megmondani, mikor érek oda. -Ó, nem baj, bemegyek én egyedül is!-felelte Laci.-Annyi barátom van az állatkertben! Már mindenki megharapott, aki megharaphatott. Remélem, tőlem azért nem várja el a barátság ilyen jellegű bizonyítékát...

Attila mai sziporkái

Lina: Ha betör valaki a lakásodba, jogod van önvédelemből megölni? Attila: Azt hiszem, a magyar rendszerben csak akkor, ha ez arányos az elkövetett bűncselekmény súlyosságával. De most szavaznak egy olyan törvényről, hogy ha nem FIDESZes, akkor jogodban áll megölni. Az unokaöcsémnek annyira nem volt pénze, hogy az utcára se tudott kimenni. (Lina: miért, ahhoz pénz kell?) Csak ült otthon és nézte a távirányítót. (Lina: az szép lehetett)

Újdonságok a Hunyadi piacon

A Hunyadi téri piacra betört a szabad verseny! Az egyik standon ezt a feliratot láttam: "Eper 600 Ft". A szomszéd stand tulajdonosa, látva a versenylehetőséget, gyorsan kiírta: "Eper 599 Ft".

Egy másik zöldségesnél fűszernövényeket is lehetett kapni cserépben. A rozmaring, majoranna, bazsalikom mellett meglepve fedeztem fel egy "curry" feliratú cserepet.

Micsoda előrelépés a növénynemesítés területén, hogy ma már a fűszerkeverékek is egy cserjén termeszthetők.

Pszinapszis

A magyar egyetemisták (meg a többiek is) hajlamosak késni. Ez a Pszinapszisra is rányomta a bélyegét. Az egyik előadó 10 percig nem jutott túl az első mondatán, ugyanis mindig jöttek újabb hallgatók a terembe, akiket udvariasan köszöntött és hellyel kínált - majd újrakezdte a mondandóját.

Az erdélyi származású Feri atyát bezzeg nem zavarták a késők: lendületes gesztusokkal beszélt tovább. Éppen ott tartott, hogy "ha az Élet bezár egy ajtót, megnyit helyette egy másikat", és eközben illusztrációként az egyik ajtóra mutatott, amikor az kinyílt és belépett rajta - nem az Élet, hanem egy szakállas fiatalember.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak a hallgatóság volt pontatlan. A country tánc-bemutató például eleve negyedórás késéssel kezdődött, ezért még mindig tartott, amikor belépett a terembe Noémi, aki a következő előadóra számított. Kissé elveszetten nézett körbe, ezért odamentem hozzá.
-Mi ez?-kérdezte.
-Country tánc-bemutató.
Ebben a pillanatban állt be a bemutató során az első technikai gikszer. A zene rövid időre elhallgatott,így a jó akusztikájú terem teljes hallgatóságához eljutott Noémi meglepett kérdése:
-Te figyelj, most nem a Vekerdynek kellene lennie?
Nem tudom, ezért-e, de a countrysok ezután igen hamar befejezték.

A mai nap meglepő pillanatai

Felirat egy szupermarket bejáratánál:
"A bevásárlókocsik új 0 Ft-os pénzérmével működnek."

Rövid telefonbeszélgetés egy ügyintézővel (előzőleg emailben kommunikáltunk):
-Jó napot kívánok, Macska Medve vagyok, Gipsz Jakabnét keresem.
-Jaj, én is, én is!

Túrafélvezető

Az április elsejei Gazsi-túra néhány emlékezetes pillanata:
-A busz a Móricz Zsigmond körtérre ér be, ha még úgy hívják.
-És nem keresztelték át Schmitt Pál térre.
-Pontosan ez a tervük, csak még nem tudják, kifér-e az utcanévtáblára eléje a "dr"...

-Ha eléritek az úttörővasút síneit, ott várjatok meg.
-A síneken?
-Igen. Ráállunk a sínekre, és ha füttyöt hallotok, mindenki lefekszik.
-Kivel?

Gazsi Makkosmária után majdnem rossz irányba indult el a Végvári-szikla felé.
-És ez nevezi magát túravezetőnek?
-Ez csak félvezető.

Túrafélvezetőnk a legnagyobb meglepetést Ágostonnak okozta. Ő ugyanis rövidíteni készült. Gazsi elmagyarázta neki, hogy a Végvári-sziklától hogyan jut el a piros jelzésen Csillebércre. Én a magyarázatot korainak ítéltem, abban a hitben, hogy még egyfele vezet az utunk, Gazsi azonban a túrát leterelte egy jelzetlenre. Nem sokat vágtunk le azonban, mert párszáz méter után visszacsatlakoztunk a piros jelzésre - alaposan megkeverve ezzel az éppen odaérkező Ágostont.

A túra, amitől mindenki eldobta magát

Az ágasvári turistaháznál nagy örömömre macskák fogadtak: két fiatal fekete példány, teljesen egyformák. Lelkesen jöttek oda hozzánk, de hamarosan kiderült: nem annyira a simogatás, inkább a hátizsákban lapuló elemózsia érdekelte őket. Mivel én ilyesmit nem terveztem elővenni, inkább bementem a büfébe és útbaigazítást kértem a vécéhez.
-Hátul a 3. épület, gravitációs alapon megy-tájékoztatott a bácsi. Nem mondtam, de eszembe jutott: még szerencse, mert igazán nem örülnék, ha a pisi a gravitáció törvényeinek fittyet hányva visszaindulna fölfelé…

Visszaérve egy harmadik macskát is fölfedeztem, ezúttal cirmost, az asztalunk körül. A három macska olykor megpróbálta egymást elkergetni az asztal közeléből, de ami a kaját illeti, nem sokat profitáltak belőlünk. Az egyik kis fekete azonban rájött, hogy a simogatás is hasznos szolgáltatás: hanyatt dobta magát előttem és érintésemre hangos dorombolásba kezdett.

Nem gondoltam volna, hogy rajta kívül más is eldobja majd magát a nap folyamán. Nem számítottam ugyanis arra, hogy a Csörgő-patak völgyében menő turistaút több átkelést is magában foglal. Az egyik helyen András és én viszonylag könnyen átjutottunk, társaink azonban nem merték megkockáztatni és másik átkelőt kerestek, ahol kevesebb kőre kell rálépni (valamiért ezt tekintették a biztonság garanciájának). Lívia már megoldotta a feladatot, csak Sztell bizonytalankodott még a túlparton. Lívia segítőkészen nyújtotta a kezét, hogy majd áthúzza. Sztell megragadta a segítő kezet – majd rálépett egy erősen mozgó kőre, bokáig belecsúszott a vízbe, leült egy kőre és magával rántotta Líviát arra a partra, ahonnét csak nemrég sikerült átjutnia.

Miután a lányok befejezték a röhögést és Sztell is kimászott a vízből (bakancsa tökéletesen jól tűrte a megpróbáltatást, csak a nadrágszára lett vizes), Líviának is újból neki kellett veselkednie az átkelésnek. Figyelmeztetésünk ellenére arra a kőre lépett rá, ami már Sztell alatt egyszer elmozdult – és most ő csúszott bele a patakba, ráadásul sikerült egy vizes kőre ráülnie.

Következő feladatunk a zöld négyzet jelzés lokalizálása volt. Ennek megtörténte után jó hírrel szolgálhattam útitársaimnak:
-Nem is kellett volna átkelnünk a patakon. Mehetünk vissza…