Hamuvá sült pogácsa vérfantával

Azt tudtuk, hogy a fél 7-es leérkezés nem fog működni, hiszen négyünkből ketten dolgoztak. A leérkezés időpontja még tovább tolódott a lánchídi dugó miatt. Mikor Zalakaros környékén jártunk, Gazsi ránk telefonált. Ekkor úgy kalkuláltuk, hogy 8-ra leérünk. Nem számoltunk azonban azzal, hogy a többiek még be akarnak ugrani a kanizsai TESCO-ba. Nyolc óra után nem sokkal Gazsi ismét ránk telefonált. 

-Hol a fenében vagytok? Zalakarostól rég ide kellett volna érnetek! 

-Mindjárt ott vagyunk-felelte Előd-, csak elénk ugrott egy TESCO és muszáj volt megállnunk. 

 Olyan sok kiegészítő kaját persze nem kellett venni, mert mint mindig, most is kaptunk ellátást. Peti még pogácsasütést is betervezett a kerti kemencében. Gazsi a túrán föltette a kérdést, hogy ki vállalkozik a kemencebegyújtás feladatára. Csaba és a Colos jelentkezett. 

-Csináltatok már ilyet? 

-Nem, de valahogy majd csak megoldjuk. 

Hazaérkezés után ők ketten lementek a kemencéhez, mi pedig lepakoltunk, zuhanyoztunk, ilyesmi. Utána kimentem a teraszra, ahol kiderült, hogy Sámuelt megtámadta egy Fanta. A vérszomjas üdítő műanyag kupakja aljas módon elvágta segédtúravezetőnk ujját. Azzal mentünk le a kemencéhez, hogy remélhetőleg az ott levőknek semmi baja nem történt. A tűz már vidáman égett odabent: Colosék közölték, hogy három öl fát tettek rá. 

-Melyikőtök ölével mérve?-kérdeztem gyanakodva, mert a két személy magassága közt kb. fél méter a különbség, karjuk hosszában ezzel arányosan. Ők viszont rádobtak még egy tuskót is, hadd égjen.

Visszamentünk a teraszra, ahol Jacko is csatlakozott hozzánk. Ő az egész túrát azzal töltötte, hogy különböző emberektől különböző italokat lejmolt. Most az asztalon álló fél üveg Fanta ragadta meg a fantáziáját. 

-De jó lenne egy kis Fanta! Nem tudjátok, ez közös? 

-Szerintem ez valakié-vélte Péter. Én erősen gondolkozni kezdtem. 

-Igen, valaki itt itta az asztalnál nemrég. De ki is volt az? 

Így töprengtünk még pár percig, mígnem megszólalt Sámuel az asztal sarkán: 

-Hát szép, hogy ennyire nem emlékeztek rám! 

Ekkor jelentek meg Nagymamiék, akiket áthívtunk estére pogácsázni. Mikor megtudták, hogy még több órát kell várni a táplálékra, csalódottan visszamentek a másik faluba, ahol megszálltak. Tovább beszélgettünk, miközben Peti és Sztell vitték ki a pogácsás tepsiket. Úgy gondoltunk, még korai lemenni a kemencéhez, úgysincs ott semmi érdekes. Sajnos így lemaradtunk a nagyjelenetről, amiről a szemtanúk utólag számoltak be. A túlhevített kemencében ugyanis az első három tepsi pogácsa szabályosan lángra kapott. Gyorsan kivették és elfújták őket, de már teljesen megfeketedtek. 

 -Úgy fáj őket így látni!-sóhajtozott Sztell, akiben a velük végzett munka során kötelék alakult ki a pogácsák iránt. Peti tombolt, hogy csak két öl fát kellett volna rátenni. Colos megpróbálta menteni a menthetőt, és hámozni kezdte a pogácsák megégett külsejét:

A következő adag pogácsák, az előbbiekből tanulva, már belül kissé nyersek maradtak. Peti a biztonság kedvéért mindegyik tepsiről megkóstolt egyet. A maradék nagy részét Nagymamiéknak tettük félre reggelre (én azért mutattam nekik néhány égettet is, illusztrációképpen). 

 A mese tanulsága: fő a türelem! Kevés fával talán több idő, míg felmelegszik a kemence, viszont nem kapnak lángra a benne sülő kaják. Vegyünk példát a régiekről, akik nem hamarkodták el a dolgokat. Túra közben például egy hatalmas fa mellett a következő emléktáblát találtuk: "1620-tól 1664-ig Zrínyi Miklós pihent meg e fa alatt."

A barátság ismertetőjele

Vasárnap megyünk Lacival az Állatkertbe szülői értekezletre. Mondtam neki, hogy sajnos vidékről jövök, ezért nem tudom biztosan megmondani, mikor érek oda. -Ó, nem baj, bemegyek én egyedül is!-felelte Laci.-Annyi barátom van az állatkertben! Már mindenki megharapott, aki megharaphatott. Remélem, tőlem azért nem várja el a barátság ilyen jellegű bizonyítékát...

Attila mai sziporkái

Lina: Ha betör valaki a lakásodba, jogod van önvédelemből megölni? Attila: Azt hiszem, a magyar rendszerben csak akkor, ha ez arányos az elkövetett bűncselekmény súlyosságával. De most szavaznak egy olyan törvényről, hogy ha nem FIDESZes, akkor jogodban áll megölni. Az unokaöcsémnek annyira nem volt pénze, hogy az utcára se tudott kimenni. (Lina: miért, ahhoz pénz kell?) Csak ült otthon és nézte a távirányítót. (Lina: az szép lehetett)

Újdonságok a Hunyadi piacon

A Hunyadi téri piacra betört a szabad verseny! Az egyik standon ezt a feliratot láttam: "Eper 600 Ft". A szomszéd stand tulajdonosa, látva a versenylehetőséget, gyorsan kiírta: "Eper 599 Ft".

Egy másik zöldségesnél fűszernövényeket is lehetett kapni cserépben. A rozmaring, majoranna, bazsalikom mellett meglepve fedeztem fel egy "curry" feliratú cserepet.

Micsoda előrelépés a növénynemesítés területén, hogy ma már a fűszerkeverékek is egy cserjén termeszthetők.

Pszinapszis

A magyar egyetemisták (meg a többiek is) hajlamosak késni. Ez a Pszinapszisra is rányomta a bélyegét. Az egyik előadó 10 percig nem jutott túl az első mondatán, ugyanis mindig jöttek újabb hallgatók a terembe, akiket udvariasan köszöntött és hellyel kínált - majd újrakezdte a mondandóját.

Az erdélyi származású Feri atyát bezzeg nem zavarták a késők: lendületes gesztusokkal beszélt tovább. Éppen ott tartott, hogy "ha az Élet bezár egy ajtót, megnyit helyette egy másikat", és eközben illusztrációként az egyik ajtóra mutatott, amikor az kinyílt és belépett rajta - nem az Élet, hanem egy szakállas fiatalember.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak a hallgatóság volt pontatlan. A country tánc-bemutató például eleve negyedórás késéssel kezdődött, ezért még mindig tartott, amikor belépett a terembe Noémi, aki a következő előadóra számított. Kissé elveszetten nézett körbe, ezért odamentem hozzá.
-Mi ez?-kérdezte.
-Country tánc-bemutató.
Ebben a pillanatban állt be a bemutató során az első technikai gikszer. A zene rövid időre elhallgatott,így a jó akusztikájú terem teljes hallgatóságához eljutott Noémi meglepett kérdése:
-Te figyelj, most nem a Vekerdynek kellene lennie?
Nem tudom, ezért-e, de a countrysok ezután igen hamar befejezték.

A mai nap meglepő pillanatai

Felirat egy szupermarket bejáratánál:
"A bevásárlókocsik új 0 Ft-os pénzérmével működnek."

Rövid telefonbeszélgetés egy ügyintézővel (előzőleg emailben kommunikáltunk):
-Jó napot kívánok, Macska Medve vagyok, Gipsz Jakabnét keresem.
-Jaj, én is, én is!

Túrafélvezető

Az április elsejei Gazsi-túra néhány emlékezetes pillanata:
-A busz a Móricz Zsigmond körtérre ér be, ha még úgy hívják.
-És nem keresztelték át Schmitt Pál térre.
-Pontosan ez a tervük, csak még nem tudják, kifér-e az utcanévtáblára eléje a "dr"...

-Ha eléritek az úttörővasút síneit, ott várjatok meg.
-A síneken?
-Igen. Ráállunk a sínekre, és ha füttyöt hallotok, mindenki lefekszik.
-Kivel?

Gazsi Makkosmária után majdnem rossz irányba indult el a Végvári-szikla felé.
-És ez nevezi magát túravezetőnek?
-Ez csak félvezető.

Túrafélvezetőnk a legnagyobb meglepetést Ágostonnak okozta. Ő ugyanis rövidíteni készült. Gazsi elmagyarázta neki, hogy a Végvári-sziklától hogyan jut el a piros jelzésen Csillebércre. Én a magyarázatot korainak ítéltem, abban a hitben, hogy még egyfele vezet az utunk, Gazsi azonban a túrát leterelte egy jelzetlenre. Nem sokat vágtunk le azonban, mert párszáz méter után visszacsatlakoztunk a piros jelzésre - alaposan megkeverve ezzel az éppen odaérkező Ágostont.