Macskamedve karácsonya

Két kis csomag várakozott a karácsonyfa alatt, kék papírba csomagolva: egy henger alakú és egy szögletesebb.
- Találjátok ki, melyik melyikőtöké! - adtam ki az utasítást. Kristóf még a délután folyamán beazonosította a sajátját, de most hagyta Andrást érvényesülni, helyette az én ajándékomra ült rá. András kibontotta a henger alakú csomagot, ami két kis doboz konzerv macskakaját tartalmazott.
- Jaj, de jó, megvan az ebédem! - lelkendezett. - Mi az a Truthahn?
- Te nem tudod, mi az a Truthahn? Pulyka! Ezt még én is tudom, pedig nem tudok németül, csak szoktam macskakaját vásárolni.
András tovább örvendezett a konzerveknek, a másik kis kék csomag továbbra is a fa alatt hevert.
- Azt nem akarod kibontani?
- De az a macskáé!
- Látod, hogy nem tudja kibontani. Segíts már neki!
András végül kibontotta a másik csomagot, amiben többek közt egy úszószemüveg lapult. Ennek is örült. Majd megpróbálta a konzerveket macskajátéknak használva elgurítani, de meg kellett állapítania, hogy nem gurulnak egyenes vonalban - a gyártók ezt a felhasználási lehetőséget nem vették figyelembe. Kristóf különben sem foglalkozott vele, inkább a karácsonyfára irányította a figyelmét. Megjegyeztem ugyanis, hogy az egyik ágon túl sok dísz került egymás mellé, így most azon igyekezett, hogy valamelyiket leverje.

Másnap reggel hírem volt az ébredező Andrásnak.
- Odaadtam az egyik konzervet a macskának.
Na, erre rögtön felébredt.
- Hogyhogy odaadtad?! De hát az az enyém!
- De nagyon nyávogott!
- Nem érdekel! Használja az úszószemüvegét!

Macskaétkeztetés

Spanyol nyelvterületen köztudottan nem éheznek a macskák. Playa Blanca üres telkein itt is, ott is kicsi, egyik oldalukon nyitott deszkaházikók állnak lapos vagy csúcsos tetővel, bennük kis tálkákban száraztáp és víz. Oldalukon a következő felirat szerepel: „Kérjük, higiéniai okokból ne etessék a macskákat! A környékbeli macskák élelmezéséről a Freddy’s Cathouse Alapítvány gondoskodik.” A macskák nagy örömmel veszik igénybe Freddy’s Cathouse szolgáltatásait, és a gondoskodás hatására teljes bizalmat alakítottak ki magukban az emberek iránt. A tengerparti promenádon sétálva akármikor megtörténhet, hogy valaki egyszerűen lenyávogja az embert, simogatást kérve.

Playa Blanca persze jó infrastruktúrával rendelkező üdülőparadicsom; mostohább vidékeken a macskáknak maguknak kell gondoskodniuk ellátásukról. La Graciosa szigetén szerencsére a 600 lakos egy része halászattal foglalkozik. A macskák tehát a kikötői halvendéglőknél állnak őrségben és a vendégek tányérjáról kunyerálják el a falatokat. (Olyat nem láttam, hogy valaki ne adott volna nekik.) Azt is megtanulták, kitől várhatnak potya kaját. Amikor mi leültünk és egy-egy kólát kértünk, ránk se hederítettek; amint azonban egy másik asztalhoz leülő német házaspár az étlapot kezdte nézegetni, rögtön macskagyűrű vette körül őket.

Akikhez nem jön a Mikulás

Szomorú, de köztudott tény, hogy az Állatkert lakói nem várhatnak színes csomagokat a karácsonyfa alatt, és a hócipős nyúl is hiába tenné ki a hócipőjét az ablakba december 6-án. Aggodalomra azonban semmi ok: ajándékok híján az állatok maguk találják ki játékaikat.

A kea ilyen szempontból előnyt élvez a többiekkel szemben, ugyanis rendszeresen kap játékokat, bár ez valószínűleg az állatkert újrahasznosítási programjának része. A keák kedvenc játéka ugyanis a műanyag flakon, amelyet nagy hatékonysággal szednek darabokra.




A szétszedéses játékot a rozsomák is eltanulta tőlük, műanyag flakon híján azonban más célpontot kellett keresnie. Ez a fatörzs pont megfelelt a célnak: a képen is látható, hogy az állatka módszeresen, a tetejétől kezdve hántotta le róla a kérget.


Más játékoknak az a lényege, hogy bele tudjuk élni magunkat valaki másnak a szerepébe. Az egyik repülőkutya ma lajhárt játszott: hátsó lábai és a szárnyán levő karmok segítségével függeszkedett egy vízszintes ágon és így haladt előre, denevértől teljesen szokatlan módon.

A függeszkedést a makik is jó játéknak tekintik, de további kreativitást visznek bele. A mai játék címe az volt: „min lehet még felmászni a fatörzsön kívül?” A szerecsenmaki először a fal egyik kiszögellésén mászott föl-le (pici mancsnyomokat hagyva),majd célba vette a ketrecek üveglapjait összekötő fémrudakat. Felszáguldott az egyiken, kézen függeszkedve akcióhős módjára átmászott a másikig és azon leszaladt, az üveg mögött ülő fajtársa nagy megdöbbenésére. Julien király, a hím kattamaki is felszaladt egy fémoszlopon és leült a tetején. A nőstény kattamaki ellenben a szívószál problematikáját próbálta megérteni: egy földön heverő szalmaszálat tanulmányozott alaposan.


És mit tegyen az, akinek még ilyen eszközök sem állnak rendelkezésre? A kispandák tudják a választ: egy jó kis közös hempergésnél nincs jobb karácsonyi program!

Kanári településnevek

A Kanári-szigetek lakóinak érdekes módon működik a kreativitása, amikor településeiknek kell nevet adniuk. Tenerife északi részén olyan helyeket találunk, mint El Rincón (a fiók) vagy Los Abrigos (a kabátok). Vidám dolog lehet La Matanzában lakni (az öldöklés): ezt azért nevezték el így, mert egy régi csatában a guancsók itt mészárolták le a spanyol sereg nagy részét. (A perspektívát mutatja, hogy nem kaptak ilyen baljós nevet azok a települések, ahol a spanyolok győzték le a guancsókat.) Lanzarote lakói azonban ezen is túltesznek.

Itt is van egy El Rincón, valamint figyelemre méltó a Tías (nénik) településnév is. A helybéli rockereknek valószínűleg kedvenc helye a nemes egyszerűséggel Ye névre hallgató falu. András rendkívül jól szórakozott Nazaret város nevén, ahol többször is keresztülutaztunk.
- Itt fog felszállni Jézus – jósolta. Amikor azonban a busz megállt, csak egy helybéli kamaszfiú szállt föl, aki nem úgy festett, mint az Úr legújabb megtestesülése. Visszafelé menet egyáltalán nem szállt fel senki Nazaretben, de ezt András annak tudta be, hogy buszunk 10 percet késett, így isteni büntetésként nem kapott utast.

Valamivel arrébb egy elágazásnál az „El Volcán” felirat állt a táblán.
- Mármint melyik? – csodálkoztam. Lanzarote szigetén több mint 230 vulkán van. Mint kiderült, a találékony lakosoknak mégis sikerült ezt a nevet választaniuk egy falucska számára.

Láss, ne csak nézz

- Van itthon példányod a disszertációdból? - kérdezte Ráhel. -Tök szívesen belenéznék.
- Persze - feleltem, és felmutattam egy kis fekete pen drive-ot.

Zuhanyzáshoz készülődöm.
- András, ez a zuhanyzás közbeni testápoló a tiéd?
- Igen.
- És használhatom?
- Csak ha nézhetem - vigyorgott András.
- Ja, ezen ne múljon - feleltem, és odatartottam a szeme elé a testápoló flakonját.

Paprikás krumpli és kakaós kalács

Erát nagyon felvillanyozták a délelőtti történetek.
- A Lóri története annyira jó volt! De az Emőé is nagyon tetszett. Már bocsánat, hogy így megszemélyesítelek benneteket.
- Hát, végülis személy vagyok – állapította meg Emő.

Mikor kimentünk a konyhába, Attilának már csak hűlt helyét találtuk,viszont ott álltak a tűzhelyen a lábosok a paprikás krumpli különböző változataival, a húsos (kolbászos) fazékban egy merőkanállal. HZS ezt rögtön át is akarta tenni a vega lábosba, de én megkértem, hogy előbb öblítsük le. Megtettük, szedtünk magunknak és bementünk a szobába. Jani azonban nem volt elégedett ezzel a megoldással:
- Most összevegáztátok a húsosat!

Ráhelnek más miatt volt hiányérzete.
-Nekem ebbe kéne tejföl. Szerintetek a tejföl a hűtőben ehhez van, vagy Attila valami más kajához szánta?
- Ha máshoz szánta is, az én adagomat nyugodtan megeheted – hatalmaztam fel, és Jani is csatlakozott. Ráhel így két adag tejfölre felhatalmazva ment ki a hűtőhöz, majd csalódottan tért vissza.
- Nincs is tejföl.
- Attila a közértbe ment le zöldségért – jutott eszébe valakinek. – Hívd fel és szólj, hogy vegyen tejfölt is.
Ráhel fölhívta, de Attila ki volt kapcsolva. Viszont eszünkbe jutott, hogy Cseke és Csilla is elmentek, talán pont a boltba Attilához csatlakozni.
- Megvan valakinek valamelyiküknek a száma?
- Nekem a Csekéé megvan – mondta Roli, és már hívta is. Ki volt kapcsolva.
Egyre reménykedtünk, hogy az eltévedt bárányok megérkeznek, még mielőtt Ráhel teljesen elfogyasztaná a paprikás krumpliját, de nem így történt. Már mind végeztünk az evéssel, amikor megjelent Attila, Csilla és Cseke.
- Most látom csak, valaki keresett! – csodálkozott Attila.
- Én voltam, hogy hozzál tejfölt – mondta Ráhel. –De most már mindegy.
Erről Csekének is eszébe jutott, hogy bekapcsolja a mobilját, és szembesült a nem fogadott hívással. Borotvaéles logikával kikövetkeztette, mi történhetett.
- Roli, látom, kerestél. Tejföl?

Vacsorához Attila kakaós kalácsot tervezett sütni. Összegyúrta a tésztát, betette kelni, közben pedig a kakaós tölteléket kevergette. Eközben sűrűn nézegetett a plafon felé.
- Begörcsölt a nyakad? – kérdezte Jani.
- Nem, csak nem tudom, honnan jönnek bele ezek a fehér izék. Látod? Ilyen kis fehér szöszök vannak a kakaóban. Hullik a plafonról a vakolat, vagy mi?
- Amíg nem döglött állat, addig nincs nagy baj – véltem. Végül valaki rájött a rejtély kulcsára. A kis fehér izék a tészta maradékai voltak; Attila ugyanis a dagasztás után nem mosott kezet, és a karjára tapadt tésztadarabkák most egyenként hullottak be a kakaós tálba.

Mi többiek közben bevonultunk a szobába, és csak néha hallottuk, amint Attila egy-egy fedőt vagy edényt elejt a konyhában. Egy különösen hangos csattanás után az ajtóban ülő Csilla hátrafordult.
- Na jó, ezt most nem láttuk – mondta gyorsan. Amit nem láttunk, az az volt, hogy a töltelékes tál és belőle a töltelék a konyhapadlón landolt. Attila gyorsan visszasöpörte, mintha mi se történt volna.


A következő akadály az volt, hogy nem tudtuk begyújtani a sütőt. Mint kiderült, a gomb volt a ludas, amit igen könnyű volt leszedni, viszont lehetetlen elforgatni. Helyébe tettük az egyik főzőlap gombját, amivel már be lehetett kapcsolni a sütőt, de a fokozatot állítani nem sikerült. Természetesen magas fokozaton sütött, és ennek meg is lett az eredménye: a kalácsból természetesen kifolyt a töltelék, és természetesen jól odaégett. Jani azért megkóstolta, de megbánta.
- Jaj, azt hittem, olyan lesz, mint a kakaós csigánál, amikor az aljára kifolyik a töltelék és tök finom!
- És ez milyen volt? Szar?
- Nagyon…

A nap végén mindenki elmondta, mi az, amiben úgy érzi, fejlődnie kell. Attila önkritikus volt:
- Nekem a sütésben, mert ennyire még az életben nem basztam el kalácsot…

Royalista költészet

Apám elbüszkélkedett vele, hogy talált egy francia királyi indulót.
- Le is fordítottam, de a csoporttársaim nem lelkesedtek érte. Pedig van benne Szent Lajos, meg hontalan keselyűk.
- Hontalan keselyűk??
- Azok a forradalmárok.
- Hol találsz te ilyeneket?
- Az interneten.
- De vannak még Franciaországban royalisták?
- Á, a netre mindenféle baromságot feltesznek. De figyeljetek, el kéne adni a fordítást a Jobbiknak. Kicsit átalakítjuk, Szent Lajos helyett Szent László, Jeanne D'Arc helyett...
- Dobó Katica?
- Mondjuk Horthy Miklós. Az még rímel is.
- A Jeanne D'Arc a Horthy Miklóssal?
- Ugyanannyi szótag.
- A rím nem ezt jelenti. De egyébként Hor-thy-Mik-lós, Jeanne-D'Arc, az nem ugyanannyi. Esetleg úgy, hogy or-le-ans-i-szűz, el-len-ten-ger-nagy.
- Na látod! Tényleg meg kéne jelentetni. Nem fair, ha van kurucköltészet, miért ne lehetne labancköltészet is?