Ajándék leiterjakab

 Arra érkeztem meg, hogy apukám hangosan átkozódik a laptopja előtt.

- Mi történt?

- Kiadtuk ezt a szöveget egy fordítónak, de iszonyúan szarul csinálta meg. Ilyenek vannak benne, hogy ugye a gépen van egy folyadékszint-kapcsoló, amit angolul úgy írtak, hogy "a liquid level switch is present". Mondjuk elég hülyén fogalmazták, de mindegy. Erre mit ír a fordító? "A folyadékszint-kapcsoló ajándék."

Elképzeltem, hogy ez a fordító korábban marketingszövegekkel dolgozott. Látta is lelki szemei előtt a reklámot: "Különleges ajánlat! Minden géphez ajándék folyadékszint-kapcsoló!"

Szigorúan lektorált szövegek

 Levélváltás egy ügyféllel (anonimizálva):

1.

"Kedves Macskamedve! 

Küldöm a fordítása lektorált változatát. Mivel a szövegben rengeteg javítást kellett eszközölni, mindenképp érdemesnek tartottuk, hogy a végleges verziót lássa, illetve a felmerülő kérdéseket megbeszéljék a lektorral.

Ha a végső verzió megszületik, ki lehet állítani a számlát. 

Köszönettel:

Gipsz Jakabné"

2.

"Kedves Gipsz Jakabné!

Köszönöm a visszajelzést. Felhívnám a figyelmet, hogy a csatolt fájlt nem én fordítottam.

Köszönettel:

Macskamedve"

Cilike hátralevő életének első napja

 Gitta már napközben küldözgette a képeket, hogy a cicák lelkesen mosakodnak, készülnek a látogatásomra. Ám amikor megérkeztem, először csak Cilike jött elő: hozzádörgölőzött az asztalhoz, közben pedig olyan hang hallatszott, mintha a szomszéd ütvefúróval készülne szétbontani a falat.

- Ez most dorombol?

- Igen, ő szeret. Van, hogy tök egyedül ül a cicabútoron, senki nincs a közelében, de magában dorombol.

- És hogy lehet mellette tévézni?

A többi macska is fellelkesült, mikor kibontottuk a jutalomfalatkákat és szórtunk nekik a földre. Gitta előre leadta a drótot, hogy Cilikének a Dreamies a kedvence, úgyhogy hamarosan azt is felbontottam és a kezembe szórtam egy keveset. Cilike lelkesen kinyalogatta, Gitta pedig csodálkozott.

- Sose szokott kézből enni.

- Hát pedig nálunk a jutifali sincs a földről. Vagy kézből, vagy a tálkából.

Cilike ezután elhelyezkedett rajtam és különböző fetrengéseket mutatott be az ölemben:

Ezután rövid időre lemászott: felugrott az ablakba, de leesett a forró konventorra, ami miatt méltatlankodva ment panaszra Gittához. A díványra azonban vélhetően már azért ugrott fel, hogy további jutifalit kérjen. Gitta ennek megakadályozása érdekében ráült a zacskóra, Cilike meg lelkes ólálkodásba kezdett, hogy megszerezze kedvenc csemegéjét. Miután Gitta elmagyarázta neki, hogy nem lehet egy egész adag jutifalit megenni egyszerre, Cilike visszamászott az ölembe és dagasztani kezdett.

- Cilike, ez a túranadrág csak addig vízhatlan, amíg ki nem lyukasztod, szóval légyszi a karmaidat fogd vissza kicsit - kértem. Gitta sejtette, hogy egy ilyen kérés nem lesz túl hatásos, ezért inkább odatett az ölembe egy díszpárnát, hogy a dorombológép azt karmolássza. Természetesen Cilike két mozdulattal lelökte a párnát és ismét a nadrágomat tépegette. Hamarosan azonban új érdeklődési területet talált magának az asztalon álló csésze személyében: felállt az ölemben és az asztal felé nyúlkált.

- Cilike, nem szabad! Tudod, hogy sose megyünk fel az asztalra! - nevelte Gitta.

- Úgy gondolja, ha már a kézből evést ma kezdte el, másban is változtat. Ez hátralevő életének az első napja.

Szerencsére Cilike meggyőzhető volt arról, hogy egy új barát beszerzése és ruhájának összeszőrözése épp elég újítás, így a délután hátralevő részét az ölemben dorombolva töltötte.

Sir Robin, az ormányos medve

 Az ormányos medvék melegkedvelő állatok. Ezért arra számítottam, hogy a hűvös októberi reggelen inkább bent maradnak többemeletes plexi házukban és nem jönnek ki a külső kifutóba. Meglepetten láttam, hogy egyikük mégis kisiet a folyosón, ám hamarosan kiderült ennek az oka. A kifutóban ugyanis egy nagy fekete holló landolt.

A holló és az ormányos medve nagyjából azonos méret, tehát egyik sem árthat nagyon a másiknak. Ennek ellenére macink feléje rohant, hogy elriassza - majd észrevevén, hogy mekkora a betolakodó, gyorsan megfordult és hős Sir Robin módjára bemenekült a dús aljnövényzetbe. A holló enyhe érdeklődéssel figyelte a műveletet, de nem mozdult. Sir Robin még egy kirohanást intézett, de ugyanolyan gyorsan vissza is vonult a fedezékbe. A holló nem zavartatta magát, még ugrált a kifutóban egy darabig, majd felrepült a sziklaperemre:

Miután a holló elment, vártam még egy darabig, hátha Sir Robin előjön. A hős lovag azonban annyira berezelt, hogy a következő percekben is ott lapult az aljnövényzetben, le se tudtam fotózni.

Persze nem minden állat védi határait rettegve a migránsoktól. A hegyi kecskék és a makákók nemcsak osztoznak egy kifutón, de baráti kapcsolatokat is ápolnak. Az alábbi képen azt láthatjuk, amint a nemrég elkészült kifutóban egy majom és egy kecske együtt gyönyörködik a kilátásban a Bécsi-erdő felé.

Italok az utcán

 A bár előtt, más pesti vendéglátóhelyekhez hasonlóan, néhány kis asztal állt székekkel azok részére, akik a csípős októberi estében is kint szeretnének ülni a szabadban. Legalábbis ezt hittem, míg meg nem láttam a feliratot: "Kérjük, az italokat ne vigyétek ki!"

Nekem persze ez alapból nem lett volna szempont, ha nem úgy alakult volna, hogy egy dohányossal töltöm a péntek estémet (bár Irina kifejtette, hogy ő csak akkor cigizik, ha iszik - és csak akkor iszik, ha cigizik). Így időről időre kimentünk az ajtó elé és ő rágyújtott. Én minden gond nélkül otthagytam a poharamat (sejtettem, hogy nem viszik el, miután a szomszéd asztalon valami 20 percig árválkodott négy feles). A harmadik alkalommal azonban Irina elfeledkezett az ajtóra írt szabályról és kihozta a fröccsét. Mentségére legyen mondva, a szomszédos kinti asztalkán már ott állt egy kétharmad korsó sör. Hamarosan megjelent a pincér, hogy ezt összeszedje (miután megerősítettük, hogy nem a miénk), majd gyanakodva Irina poharára nézett.

- Az ugye almafröccs?

- Persze, almafröccs - felelte Irina abban a hitben, hogy ezt kell mondania, ha valaki kérdezi.

- Mármint ugye nincs benne alkohol?

- De van.

- Akkor nem lehet kihozni.

Engedelmesen beindultunk a fröccsel együtt (Irina úgyis elszívta már a cigijét), és közben azon gondolkoztam: mi értelme van annak, ha az alkoholmentes italokat ki lehet vinni, csak az alkoholosat nem? Mert azt érteném, ha mindkettőre vonatkozna a tiltás, de így?

A közvécé foglya

 Este 8-kor épp a macska rockzenei ízlését teszteltem, amikor András felhívott, hogy segítségre van szüksége. Elromlott egy akadálymentes vécé zárja, amit éppen takarított a Waldmüllerparkban, és ő bent ragadt. A műszakvezető nem veszi fel a telefont, így nekem kéne odamennem; az ajtón ugyanis belül nincs kulcslyuk, de kívül igen, tehát ha ő alul kiadja a kulcsot, én ki tudom engedni. Sajnos pont egy jó messze levő vécét választott a bent rekedésre, úgyhogy figyelmeztettem, hogy időbe fog még telni, de mivel a semminél az is jobb, elindultam, és még a google mapset is az utcán menet közben néztem meg, hogy egyáltalán hogy jutok el oda.

A Westbahnhofnál tévelyegtem egy sort a villamosmegállóig, de aztán megtaláltam, felszálltam a Bimre - és ekkor hívott András, hogy sikerült elérnie Karlt (a műszakvezetőt), az félóra múlva ott lesz, és akár haza is fordulhatok. Mivel ekkor már csak 12 percre voltam a Waldmüllerparktól, úgyhogy úgy döntöttem, előbb érek oda, mint Karl. Kiderült viszont, hogy Karl túlbecsülte a szükséges időt, mert mikor átvágtam a kivilágítatlan parkon, azt láttam, hogy ott áll már a vécénél és a fenti vésznyitót próbálja csavarhúzóval kinyitni. Mondjuk a csavarhúzóval nem igazán talált bele, ezért odavilágítottam kicsit a telefonommal, de mint kiderült, nem ez volt a gond, Karl ugyanis hamarosan feladta, hozott a kocsijából egy ollót és azzal próbálta elfordítani a nyitót. Ezzel még annyira sem ment. Közben András arra jött rá, hogy nincs az ajtó alatt rés, ezért nem tudná kiadni nekem a kulcsot. Meg hát most már reménykedett, hogy Karl megmenti, főleg, mert ő nem látta, mit bénázik szegény az ollóval.

Karl végül feladta és elővette a zsebéből a mesterkulcsokat. Valamiért viszont nem az ajtó kulcsával próbálkozott előbb, hanem oldalt a biztonsági kulccsal.

- A másik kulcs nem működik? - kérdeztem. Karl előkereste az ajtó kulcsát, betette a zárba, és hamarosan András csaknem egy órai fogság után szabad volt. Visszamentünk az autójához, ami mellett ott állt Karl autója és egy rendőrautó.

- Itt vannak a rendőrök is - állapította meg András.

- Karl őket is riasztotta?

- Nem, ők amúgy is szoktak itt flangálni, mert ebben a parkban nem túl jó a közbiztonság.

- Ja, azt hittem, van itt valahol egy fánküzlet.

Best of osztrák környezetvédők 2021. ősz

 Fridays for Future szeptemberi nagy tüntetésén annak ellenére bőven találtam kreatív táblákat, hogy a visszatérőket (pl. a minden tüntin megjelenő "Olyan szar a helyzet, hogy már az introvertáltak is itt vannak" szöveget) már le se fotóztam. Mégis sikerült egy csomó jó beszólást begyűjtenem, a "Zsírt égessünk, ne olajat" egészségügyi jótanáccsal szolgáló biciklistától a "Parkplatz" szót egyedi módon értelmező autón át a vidám apukáig, aki a szén-dioxidot csak a fröccsben szereti. Sőt, voltak, akik ismerkedésre próbálták felhasználni az alkalmat, "Egymást b@sszuk, ne a bolygót" vagy "Az ideálom a 0-ás (ökológiai lábnyom)" jeligével. A másnapi állatvédő tüntetésen, ami elsősorban a nagyüzemi állattenyésztést és a húsevést vette célba, inkább a sokkoló táblák voltak többségben, de azért itt is akadt egy-két könnyedebb, mint az örök életbölcsesség, hogy a tofu nem kiabál, vagy az az egyszerű útmutatás, hogy ne együnk olyasmit, ami fingani szokott. Íme egy korántsem teljes szelekció kreatív táblákból, szabadon felhasználható ötletekkel.