- avagy az Élő Könyvtár képzés néhány vicces pillanata:
Dani: Bocs, hogy késtem, defektet kaptam.
kérdés: Autóval vagy biciklivel?
Gergő: Villamossal.
János (a filmen): Én már 7. éve vagyok Élő Könyv a Szigeten. Úgyhogy én már antikvár darab vagyok.
Vera: Dani, akkor te leszel zsidó?
Györgyi: Azt mondták, holnapról jön a gender. Akarom mondani a hidegfront.
2012. augusztus 26., vasárnap
2012. augusztus 18., szombat
Miskolc, 2-es busz
Felmerült bennem, hogy miskolci látogatásomon leugrom egy szórakozóhelyre, ezért utánanéztem a neten, hogy hogyan tudnék onnan visszamenni a szállásomra. A Miskolci Közlekedési Vállalat honlapja a hajnali 1 órás indulást tekintve elég lehangoló volt (kb. a leggyorsabb változat a gyalogos volt, kb. 1 óra), viszont éjféli indulással már jobb volt a helyzet: ha felszállok a 2-es buszra, akár 20 perc alatt visszaérhetek.
Gyorsan rámentem a 2-es busz menetrendjére és kiderült, hogy az utolsó járat este fél 8-kor indul. Nyilván ennek valami kísértetváltozatával jutnék vissza a kollégiumba.
Gyorsan rámentem a 2-es busz menetrendjére és kiderült, hogy az utolsó járat este fél 8-kor indul. Nyilván ennek valami kísértetváltozatával jutnék vissza a kollégiumba.
2012. augusztus 6., hétfő
Diósjenő revisited
A bájos börzsönyi településsel már korábban is voltak élményeink (ld. a 2010 júliusában kelt Diósjenő c. bejegyzésemet). Ezúttal a minden sarkon megtalálható útjelző táblák okoztak fejtörést. András elképedve nézte az egyik feliratot.
-"NŐI TÓ?" Mi az, hogy Női tó? Itt külön tavak vannak férfiaknak és nőknek?
Csak mikor közelebb értünk, vettük észre a lekopott első két betű hűlt helyét, és azt, hogy az eredeti kiírás így szól: "JENŐI TÓ".
-"NŐI TÓ?" Mi az, hogy Női tó? Itt külön tavak vannak férfiaknak és nőknek?
Csak mikor közelebb értünk, vettük észre a lekopott első két betű hűlt helyét, és azt, hogy az eredeti kiírás így szól: "JENŐI TÓ".
2012. július 26., csütörtök
2012. július 25., szerda
Gorál fast food és egyéb anomáliák
Tudjuk, hogy a modernizáció már betört a Magas-Tátra elzárt világába is. Amikor megpillantottunk egy lovaskocsit, amelynek hagyományos gorál kocsisa hagyományos népviseletben munka közben mobiltelefonált, legföljebb azon gondolkodtunk el, hogy vajon őrá nem vonatkoznak-e a vezetés közbeni mobilozást tiltó jogszabályok. Azért én mégis meglepődtem kicsit, amikor egy "Goral fast food"-ot hirdető vendéglátóipari egységben kebabot árultak. Igaz, ahol mi ettünk, ott meg lázadó hajlamú levesek fordultak elő, a "vegetarian souprise" ételnév alapján.
A lovaskocsikra visszatérve: ezek ugyebár több tátrai völgyben is közlekednek, de a legnagyobb forgalmat Morskie Oko felé bonyolítják. Itt a biztonság kedvéért ki van írva, hogy "the horses do not follow a predefined timetable"; András rámutatott, hogy ez ezek szerint csak a lovakra és nem a kocsikra vonatkozik, így az utóbbiak esetleg menetrendszerűen indulnak, ló nélkül. (Persze ő nem olvasta a Harry Pottert, különben nem ütközött volna meg annyira ezen a lehetőségen.) A legnagyobb fejtörést azonban egy másik tábla okozta. Ez arra figyelmeztetett, hogy a Tátrai Nemzeti Parkban "visitors should keep to the right and give way to pedestrians." Minthogy én látogatónak és gyalogosnak is tartottam magam egyszerre, skizofrén helyzetbe kerültem; nem tudtam eldönteni, az útnak melyik oldalán kellene mennem...
A lovaskocsikra visszatérve: ezek ugyebár több tátrai völgyben is közlekednek, de a legnagyobb forgalmat Morskie Oko felé bonyolítják. Itt a biztonság kedvéért ki van írva, hogy "the horses do not follow a predefined timetable"; András rámutatott, hogy ez ezek szerint csak a lovakra és nem a kocsikra vonatkozik, így az utóbbiak esetleg menetrendszerűen indulnak, ló nélkül. (Persze ő nem olvasta a Harry Pottert, különben nem ütközött volna meg annyira ezen a lehetőségen.) A legnagyobb fejtörést azonban egy másik tábla okozta. Ez arra figyelmeztetett, hogy a Tátrai Nemzeti Parkban "visitors should keep to the right and give way to pedestrians." Minthogy én látogatónak és gyalogosnak is tartottam magam egyszerre, skizofrén helyzetbe kerültem; nem tudtam eldönteni, az útnak melyik oldalán kellene mennem...
2012. július 24., kedd
A jog elmélete és gyakorlata
A jogi tanszék PhD hallgatóinak számítógéplaborjára van kifüggesztve az alábbi szöveg:
"Theory is when you know everything but nothing works.
Practice is when everything works and no one knows why.
In our lab, theory and practice are combined: nothing works and nobody knows why."
"Theory is when you know everything but nothing works.
Practice is when everything works and no one knows why.
In our lab, theory and practice are combined: nothing works and nobody knows why."
2012. július 23., hétfő
Egy termosznyi tea
Reggel én ajánlkoztam, hogy megcsinálom a teát. Mikor azonban először nyitottam ki a termoszt, meglepően sápadt lé folyt ki belőle. Először azt hittem, elfelejtettem beletenni a filtert, ám a megoldás sokkal egyszerűbb volt. Nem töltöttem ugyanis újra a vízforralót, az abban levő víz pedig nem volt elég arra, hogy a filter beleérjen.
Szerencsére András talált magánál egy mentatea-filtert (ne kérdezze senki, miért hordoz ilyesmit a hátizsákjában egy magashegyi túrán), és azt belelógattuk a már nem 100 fokos, de azért még relatíve forró vízbe. Csakhogy maga a víz sem volt sok, ezért kitaláltuk, hogy a turistaháznál feltöltetjük a termoszt teával. Javasoltam, hogy a mentateát azért hagyjuk benne, elvégre a mentás fekete tea is finom. Az én változatom az lett volna, hogy kérünk két teát és a bögréből beleöntjük, de András azt mondta, kérjük egyenesen a termoszba. Persze ez nekem volt problémásabb, lévén nekem kellett megértetni mindezt az idegen nyelveket nem beszélő kiszolgáló személyzettel. De úgy tűnt, értette, mert bólintott és elvette a termoszt, majd a kajánkkal együtt azt is visszaadta. Én ugyan kicsit aggódtam, mert a számlán csak egy adag tea szerepelt, az viszont citrommal, de úgy döntöttem, a citromot még el lehet viselni.
A következő teázásnál kevés citromos teára számítottam a termoszban. Ehelyett egy, még a korábbinál is halványabb lé folyt ki belőle. Kiderült: a büfés - tudván, hogy már van benne tea - egyszerűen ráöntött két adag forró vizet és kiszámlázta egy adag citromos teának.
Szerencsére András talált magánál egy mentatea-filtert (ne kérdezze senki, miért hordoz ilyesmit a hátizsákjában egy magashegyi túrán), és azt belelógattuk a már nem 100 fokos, de azért még relatíve forró vízbe. Csakhogy maga a víz sem volt sok, ezért kitaláltuk, hogy a turistaháznál feltöltetjük a termoszt teával. Javasoltam, hogy a mentateát azért hagyjuk benne, elvégre a mentás fekete tea is finom. Az én változatom az lett volna, hogy kérünk két teát és a bögréből beleöntjük, de András azt mondta, kérjük egyenesen a termoszba. Persze ez nekem volt problémásabb, lévén nekem kellett megértetni mindezt az idegen nyelveket nem beszélő kiszolgáló személyzettel. De úgy tűnt, értette, mert bólintott és elvette a termoszt, majd a kajánkkal együtt azt is visszaadta. Én ugyan kicsit aggódtam, mert a számlán csak egy adag tea szerepelt, az viszont citrommal, de úgy döntöttem, a citromot még el lehet viselni.
A következő teázásnál kevés citromos teára számítottam a termoszban. Ehelyett egy, még a korábbinál is halványabb lé folyt ki belőle. Kiderült: a büfés - tudván, hogy már van benne tea - egyszerűen ráöntött két adag forró vizet és kiszámlázta egy adag citromos teának.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
